A Turulfi egy rendkívül eredeti könyv, meglátásom szerint, teljesítményéhez és küldetéséhez képest méltatlanul alulértékelt darab. A történet magyarosítva épít fel egy új hőst, egy alternatív magyar valóságban létező fantázia-héroszt, aki Supermanhez, Batmanhez, Pókemberhez illetve Vasemberhez hasonlóan emberfeletti képességekkel rendelkezik.

Irányzékkutatás
Mint oly sok minden a világban, a művészeteken belül az irodalom is útkeresésben van. Akármerre nézünk mindenhol ezt az irányzékkutatást látjuk: a politikai, a társadalmi berendezkedés, az ipari fejlődés és kedvencünk, igen, a művészetek és azon belül az irodalom is egy következő periódus előtt áll. A hogyan-tovább hatalmas kérdőjeleiről árulkodnak az útkeresés már ismert jellemzői: a korábban klasszikussá vált műfajok, stílusok keverése által szándékoltan friss dolog létrehozása. De vajon sikerül-e és vajon tényleg új lesz-e a nap alatt?
Az egyik ilyen új törekvés, melyről már nagyon sokan értekeztek, a képregények világának filmekbe, regényekbe való átkonvertálása. Érdekes folyamat ez, hiszen a képregényt, eredeti nevén comics-ot, évtizedekig szapulták vélt vagy valósan is primitív üzenetei miatt, aztán ez jópár éve megváltozott és most újra rangosították a képregények nyújtotta különleges ábrázolási módot. De a dolog visszájáról is működik, néhány író azzal kísérletezik, amivel újabban a hollywoodi boszorkánykonyhák séfjei, a képregények hangulatában, hanghordozásában, megoldásaira emlékeztető effektusokkal színezve írnak regényeket. Jó kérdés, hogy működik-e itt a visszacsatolás, vagyis, hogy ezekből a képregényekre hasonlító, utaló írásművekből készülnek-e majd képregények?

Kettős képzelgés
Nos, míg ez eldől, nézzünk egy érdekes kísérleti könyvet, Tokaji Zsolt Turulfi című 2007-ben kiadott művét.
A szerző, aki már korábban is megmutatta magát más regényeivel (Szólítsatok Brad Pittnek, Hova mennek a kacsák? Szerelmesms), a Turulfi című történetet vegyes műfajú kötetbe zárta össze írásban és képregényben is. Az irodalmi jellegű kísérlet lényege, hogy Tokaji kitalált egy olyan világot, ahol a magyar képregények tündöklő csillagok a honi fogyasztás egén és létrehozott egy olyan történetet, melynek kiadói fülszövegéhez ezt írták többek között: „A regény azon játékos felvetésen alapul, milyen lett volna a világ, ha annak idején a harmincas évekbeli Magyarországon a korabeli Egyesült Államokban tapasztalható szuperhős-kultusz meghonosodott volna. Vagyis ha létezett volna egy olyan alternatív valóság, mint amilyeneket az amerikai képregényekből, a comics-okból ismerhetett meg a világ.” Kettős képzelgéssel állunk tehát szemben a Turulfi esetében, de egy képregénynél a fantázia, még ha duplikált is, talán nem hátrány, hanem előny.
A kötetnek így aztán sajátságos szerkezete van, a szerintem helytálló, kísérleti jelleg megnevezéshez illőn, a kiadvány egyes fejezeteihez külön képregényrészletek tartoznak, amire még csak példát se nagyon tudunk mondani a magyar könyvkiadásban. Az látszik ebből tisztán, hogy a kiadó is felmérte a helyzetet, hogy a fent leírt fantáziával, fantáziavilággal egy gyökeresen újszerűt dobnak a magyar könyvpiacra, illetve, hogy nem kívánták egyik gyereknek sem – az irodalmi megközelítésnek és a képregényi megoldásoknak sem – a kezét elengedni.

Magyar szuperhős
A kifejezetten szórakoztató, fordulatokban gazdag, kellő olvasmányossággal felövezett regény egy olyan hősről szól, aki a mindent elpusztítani kívánó alvilági figurákkal veszi fel a harcot. E tekintetben persze nem túl eredeti a história váza, de a történet a magyarok számára a sok ismerős adalék, részlet miatt kifejezetten egyedi, s mégis ismerős ízzel válik emlékezetesen fogyaszthatóvá.
Mindezek ellenére úgy látom, hogy a Turulfi nem hozta meg azt az áttörést a hazai olvasóközönség körében, mely esetleg elvezethetett volna egy új, a képregényeket jelentős mértékben megbecsülő érába. De ne temessük el Turulfit, a magyar szuperhős hagyományok egyik első zsengéjét, ki tudja, talán Tokaji Zsolt újra fölénk száll és írói pennájából szárnyakat építve új történettel repteti be irodalmunk egét.