Basa Katalin Argilus krónikák 1. - A névtelen királynő című könyve nemcsak azért különleges, mert a magyar történelem ismert alakjait, eseményeit illeszti egy mondabéli entitásoktól hemzsegő históriába, hanem azért is, mert a kötetet a szerző linómetszéssel készített varázslatos illusztrációi díszítik. 

A könyv tartalmát így foglalta össze a kiadó: „Budapesten a nem evilági lények kényes egyensúlyban élnek egymás mellett. A boszorkányok sötét hálót fonnak, embereket átkoznak meg, hogy a saját céljaikra használják fel őket. A vízitündérek elzárt királynőjüket siratják a folyóban, a táltos, Csongor pedig a Nap fiaként az embereket védi. Ide érkezik meg Lona hosszú távollét után, aki Argilus egyik leszármazottjaként maga is igazlátó: kiolvassa a titkokat a szemekből, kimondja a démonok nevét, akiket így szolgáivá tehet. Találkozik távoli rokonaival, a Wesselényiekkel, akiknek az őse, az árvízi hajós zárta el Tündér Ilonát a Gellérthegybe a nagy árvíz idején, 1838-ban. A folyó vize azonban újra emelkedik, a királynő hamarosan kiszabadul, és bosszút áll ellenségein. Vajon sikerül Lonának összefognia új társaival, hogy együtt akadályozzák meg a katasztrófát?” Az érdeklődő olvasó ekkorra már bizonyára műfaj-meghatározásért kiált, a definícióra pedig szintén nem kell várni, a kiadó erről is gondoskodott. „Az Argilus krónikák első kötete akciókkal teli urban fantasy, ahol a magyar néprajzból ismerős lényekkel találkozunk. Budapest másik arcát ismerjük meg, ahol árulás, titkok és némi romantika mellett sodró lendülettel követik egymást az események, egészen a váratlan végkifejletig.”

A tavaly májusban megjelent regényről többek között az Index is cikkezett. Ők többek így írtak róla: „Basa Katalin író, grafikus a néprajz szerelmese. Életének első felét olvasással töltötte, és miután megunta a vámpírokat és a vérfarkasokat, elhatározta, hogy magyar hitvilágból ismert figurákat ereszt szabadjára a könyveiben, ahogyan az egy bölcsészhez illik. Az írónő népszerűségét jelzi, hogy olvasói az interneten kigyűjtötték a regényéből a számukra kedves mondatokat:Hogyan kap szárnyra egy pillangó, ami azt gondolja magáról, hogy még mindig féreg? Az emberek annyira félnek a haláltól, hogy elfelejtenek élni. Az első út az összes városban a könyvtárba vezetett. Mekkora hát az emberek bűne? Talán egyetlen árvíz el sem tudja mosni. Az emberek a tudást vagy a bölcsektől kapják, vagy a saját bőrükön élik meg. Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy felnőtté válj.”

Aki kedvet kapott a történet elolvasásához bizonyára szívesen látogat el Basa Katalin egyik közösségi oldalára, ahol a könyvvel, illetve az Argilus krónikák és további Basa-kötetekről, valamint azok illusztrációiról kap széles körképet az érdeklődő.