2014. február 14., péntek

Sem a nemzetközi, sem a német média érdeklődését nem csigázta fel Timur Vermes Hitlerről szóló könyvecskéje. Dacára annak, hogy a tavalyi frankfurti könyvvásárra megjelent kötet csaknem egymillió példányban fogyott el.  A szerző, amikor könyve hazai bemutatójának alkalmából Budapesten járt több lapnak is adott interjút. A magyar Nemzetnek például így nyilatkozott: a médiából „mindössze annyi visszajelzés érkezett, hogy a könyv nem is vicces. Botrány sem lett belőle, nem is nagyon reagáltak rá. Ha eladsz egy millió példányt egy könyvből, akkor óhatatlanul a mainstream részévé válsz, vagyis Hitler ismét mainstream lett. Ennek pedig vitákat kellene gerjesztenie, de eddig erre Németországban nem került sor. Engem ez lepett meg a legjobban.” Magyarázatként Vermes hozzáfűzte: „a könyv megmutatja, hogyan reagálnánk valójában Hitlerre. A média inkább elkerül minden szélsőjobbos témát, így mélyen hallgattak róla.”

2014. február 14., péntek

<p>Hildegard Hammerschmidt-Hummel német kutató azt állítja, hogy két olyan Shakespeare-képet talált, amely minden korábbinál hitelesebben ábrázolja a drámaírót. A közelmúltban Mainzban bemutatott két portré valóban különlegesnek tűnik, hiszen egyik sem volt korábban közismert ábrázolás. Ám, hogy mennyire hitelesek a képek, azt egyelőre nehéz eldönteni. </p>

2014. február 14., péntek

A Kezdő diktátorok kézikönyve két komoly meglepetéssel szolgál. Pontosabban ugyanazzal a meglepetéssel szolgál kétszer. Először akkor döbben meg az ember, amikor ráébred arra, hogy a Typotex Kiadó könyvét olvassa. Ennyire lapos, fantáziátlan, szellemtelen, bárgyú könyvet nem várna az ember attól a kiadótól, amelyik egyébként a tudományos, vagy legalább az igényes gondolkodás egyik legfontosabb könyves műhelye Magyarországon.

2014. február 6., csütörtök

<p>Szapphó ókori görög költőnő két eddig ismeretlen versére bukkantak egy papiruszon, amelyet egy magángyűjtő ajándékozott az Oxfordi Egyetemnek. A magát megnevezni nem kívánó donátor egy a Kr.e. 3. századból származó papiruszt ajándékozott az egyetemnek, de, hogy miféle szöveg van az évezredes fóliánson, az csak akkor derült ki, amikor Dirk Obhink klasszikafilológia professzor fordítani kezdte a sorokat. </p>

2014. január 27., hétfő

Tavaly novemberben az Országos Széchényi Könyvtárban tartottak nagyszabású megemlékezést a XX. század elejének egyik meghatározó prózaírójáról, Grazia Deleddáról, akinek munkáságát 1926-ban Nobel-díjjal is elismerték. Deledda a szárd gondolkodásban mélyen gyökerező tradicionalizmus és a századforduló modernizmusa korszakváltása idején testesítette meg az önállóan gondolkodó nőíró típusát. Világirodalmi elismertsége hamar kiemelte a regionális szárd szellemi életből, de ettől nem szűnt meg körülötte soha sem a polémia, mennyire tekinthető szárdnak, olasznak, hagyománytisztelőnek, vagy újítónak.<br />