2017. november 9., csütörtök

Amikor az a mondat üti meg az ember fülét arabul, hogy és „Ruandában micsoda lehetőségek vannak most! Ők aztán tényleg a fejlődés útjára léptek!”, akkor kénytelen elgondolkodni: ennyi minden történt volna 1994 népirtása óta?

2017. október 31., kedd

Valaki olyan írta és rendezte a produkciót, aki még nem felejtette el, hogy milyen a természetes emberi reakció… így tökéletesen eltalálta, mi lehet sokkoló és vicces a nézőknek

2017. október 24., kedd

Ahogy Mácsai kérdez, visszakérdez vagy „beértelmez” az annyira igazi, hogy az ember pontosan úgy sajnálja őt, ahogy az igazi pszichiáter vagy pszichológust sajnálja, amikor maga helyett mást kénytelen megérteni

2017. október 13., péntek

Ennél ötletesebb, eredetibb alkotást nem láttam az utóbbi években: inspirált, megváltoztatta a véleményemet a japán rajzfilmekről, görbe tükröt állított társadalmunk elé, és sokszor meg is nevettetett!

2017. október 6., péntek

Ugyanazzal a három mondattal össze tudom foglalni a folytatás cselekményét, amivel az első részt jellemeztem volna. Persze most egy kicsivel több keserűséggel a hangomban…