Új sorozatot indított a Cédrus Művészeti Alapítvány Szószögek címmel Kovács katáng Ferenc szerkesztésében. A vaskos kötet azokat a Napút Online felületén már megjelent interjúkat tartalmazza, amelyek a 2020 és 2022 közötti, általa készített beszélgetésekkel ismertetik meg az olvasókat. A korábban Norvégiában élő Kovács katáng Ferenc író, költő, műfordító és szerkesztő a könyv hátoldalán található ajánlásban feltárja a titkot, hogy miért éppen az a 19 író, költő és más területen tevékenykedő alkotóművész került a gyűjteménybe, akiknek a nevét a tartalomjegyzékben olvashatjuk. Szondi György a Napút folyóirat főszerkesztője, majd az azt követő Napút Online internetes felületének működtetője „kimeríthetetlen fantáziával invitálja műhelyébe az értékesnél értékesebb embereket. A kötetben megszólalókat is ő győzte meg arról, hogy nyíljanak meg hosszabb párbeszédre.”

A Kovács katáng Ferenc szerkesztésében olvasható kiadvány többször monografikus igénnyel készített életinterjúkat tartalmaz, az igényesen összeállított szövegek olyan alkotói műhelytitkokat és azokat meghatározó életeseményeket tárnak fel, melyeknek segítségével megérthetjük a kérdezett személy tevékenységéinek motivációit. 

Nyilvánvaló, hogy a kérdező maga is irodalmár, csak egy hasonló kvalitású és szellemiségű személy tud az interjúban megszólaltatott művészekhez értő módon közeledni úgy, ahogy Kovács katáng Ferenc teszi. Felkészültsége és tájékozottsága minden esetben lenyűgöző, az interjúk szövege homogén, lineárisan jól követhető. Kovács katáng Ferenc jól ismeri a kérdezett személyek munkáit, könyveik, írásaik, a róluk készített recenziók és képanyagok birtokában van. Így tud hitelesen bevezetni bennünket a műhelytitkokba, megvilágítani irodalmi és egyéni alkotói trendeket, összegezni társadalmi-politikai véleményeket, reagálni eseményekre és értelmezni élethelyzeteket. A válaszokban pedig megismerkedünk a motivációkkal, képet kapunk történelmi és társadalmi reflexiókról, de számtalan esetben filozófiai kérdések is felmerülnek. Valamennyi alkotó pályaképe úgy rajzolódik ki előttünk, hogy munkásságuk egyes etapjait áttekintve olvashatunk a recepcióról, megtudjuk, hogy az egyes alkotások hol helyezkedhetnek el a kánonban. És amit feltétlenül hangsúlyoznunk kell; Kovács katáng Ferenc felkészültsége és bravúros kérdezési technikája lehetővé teszi a rendkívül gördülékeny szövegszerkesztést, a következő kérdés mindig az interjúalany válaszaiból bontakozik ki.

A beszélgetések a Covid- járvány idejében készültek, de nemcsak ezt a traumatapasztalatot kellett átélniük, a legtöbb művésznek meghatározó élményanyaga van az 50-60-as, illetve a 70-80-as évekből, részesei voltak az említett korszakok politikai-gazdasági-kulturális történéseinek. Emlékeik számos alkalommal tréfás-ironikus vagy éppenséggel anekdotikus formában épülnek a szövegekbe.

A 19 alkotóművésszel készített mélyinterjúk közül a Bertha Zoltánnal folytatott beszélgetés a legterjedelmesebb. B.Z. kötetnyitó ajánlása igazán hitelesen foglalja össze a lényeget. Olvasatában a válaszadó személyek munkásságukkal és emberi magatartásukkal: Krónikási és konfesszionális ember- és lélekközelséggel világítják meg az egyszerre feltétlen nyitottságában és hagyománytudatos identitásteljességében messze sugárzó magyar szellemiségének a jelzőfényei ezeket a dimenziókat.

Kovács katáng Ferenc pedig körültekintéssel osztja meg velünk azokat az értékes gondolatokat és alkotói üzeneteket, amelyek önismeretünket is fejleszthetik, s valamennyiünk számára útmutatóként szolgálhatnak. Az alkotók életének legfontosabb állomásairól tájékozódhatunk a beszélgetések elején, megtudjuk, hogy milyen területeken ért el a művész kiemelkedő eredményeket, milyen elismeréseket és díjakat birtokol. 

Stílszerűen, az első személy egy Békéscsabán élő, magyar-finnugor szakot végzett bolgár szerző, Sztojcsev Szvetoszláv, aki Szondi György tanítványa volt, bolgár és magyar nyelven egyaránt ír. Vallja, hogy Szondi György tud olyan jól bolgárul, mint ő magyarul, hiszen tanítómestere is bolgár nyelven írt először verseket. A bolgár származású szerző munkásságát az „anorexiapróza” jellemzi, úgy véli, röviden nehezebb jól írni. Az interjúból az is kiderül, hogy Bulgáriában nagy hagyománya van a rövid írásnak. Ez könnyen bizonyítható, ha a Szondi György gyűjtésében és fordításában olvasható Magoncok és morzsák. Apró bolgár írások kötetére gondolunk.

A megkérdezettek zöme író, költő szerkesztő és műfordító, de más alkotói területen tevékenykedők is színesítik a palettát; így Czakó Ferenc,grafikus és animációsfilm-rendező, aki szakértői méltatások fényében a kortárs vizuális kultúrának, az álló- és mozgóképnek meghatározó alakja. Egészen egyedi remeke A szék című rövidfilm, amelyben egy kidobott bútordarab vándorútját követhetjük végig, de az interjú olvasás során mindent megtudunk a papírkivágós és homokanimációs lehetőségekről is.

 A továbbiakban Kunkovács László néprajzos szakemberrel és fotóművésszel is találkozunk a lapokon, aki számos családtörténeti leírással ismertet meg bennünket. Itt jegyezném meg ismételten, hogy az 50-60-as évek szinte valamennyi művész életében nyomot hagytak, ugyanis ekkor történtek gyökeres kulturális és társadalmi változások, vagyis megpróbálták az új típusú tömegdemokráciában az értelmiségi étoszt és magatartást újraértelmezni. 

Élvezetes olvasmány Kabdebó Lóránt özvegyével, a 80 éves Dobos Marianne-nal folytatott eszmecsere, aki nagy figyelemmel és odaadással ápolja férje és Szabó Lőrinc szellemi hagyatékát. Az ünnepnapok és a mindennapok varázsának megőrzésére törekedik ebben a jelenlegi szeretethiányos globalizációban. Könyveiből azt is megtudhatjuk, hogyan lett vallásosból hívő, miként végezte misszionáriusi tevékenységét.

Egészen különleges pályakép rajzolódik ki a Tömöry Mártával készített interjúban. Eredetileg történésznek készült, de mindenféle színházi funkcióban is működött, dolgozott, mint dramaturg és bábszínész. Meggyőződése, hogy a bábok segítségével a lényeget lehet elmondani az emberről, az előadásban fontos az élettelen tárgy és az életrekeltő közötti kapcsolat.

Üdítő oldalakkal ajándékoz meg bennünket Dévai Nagy Kamilla, aki 54 éve áll a színpadon, énekelt a pápának, Teréz anya sírjánál és a leprásoknak Kalkuttában. Megtudjuk, hogy varázslatos gyermekkorát az Akit az Isten meghagyott című kötetében összegzi. Kalandos élete során bejárta az egész világot, 35 nyelven énekel. Az olvasó megtapasztalja, hogy csodák kísérték mindenütt lépteit, egy majdnem halálos balesetben hangszere sértetlen maradt az összetört autóban. Ekkor kezdett verseket írni.

Leghosszabban Bertha Zoltán irodalomtörténész szólal meg, sok oldalon keresztül járhatjuk be életútját a Károli Gáspár Egyetem Modern Magyar Irodalmi Tanszékének nyugalmazott docensével, akinek érdeklődése középpontjában mindig a határon túli, főként az erdélyi magyar irodalom állt. Sárospataki és debreceni egyetemi élményeinek részletezése is figyelemreméltó, Patak számára a hit és a tudás fellegvára volt, a „magyar Cambridge”, ahonnan egyenes út vezetett Debrecenbe, a „kálvinista Rómába”. A Bertha Zoltánnal folytatott beszélgetés az irodalomtörténész alkotóművészi elkötelezettségét tükrözi, amely magába foglalja a magyar tudományosság legszentebb eszményeit, a nemzettudat formálódását, a kultúra örök erkölcsi értékeit, a spirituális hagyományokat, a nyelvben és szellemében szétdarabolhatatlan nemzet integritását, a demokratikus igazságvágyat. Politikai pályafutása alatt is tudta, hogy a rendszerváltozás folyamatában az értelmiségnek mindig kitüntető szerep jutott, az irodalomban pedig számára a keresztény protestantizmus szellemisége és erkölcsisége volt a mérvadó. Bertha Zoltán úgy véli, hogy a helyes út az egészséges, értékelvű sokszínűség, ahol többféle világnézet és felfogás tükröződik. Mindez egyértelműen megvalósult a Napút folyóiratban és így folytatódik az online változatban is.

Kovács katáng Ferenc: Szószögek 1. Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026

folyt. köv.