Most, hogy beborította a szélesvásznakat Christopher Nolan Odüsszeia-adaptációja, sokan kaptak kedvet az eredeti eposzhoz. A beszámolók szerint nagyot ugrottak az értékesítések, boldog-boldogtalan lapozgatja, böngészgeti, olvasgatja a leleményes Odüsszeusz kalandjait, ám az újsütetű Homérosz-rajongók nagy része le is teszi a könyvet – előbb csak egy-két órára, egy-két napra, végül örökre –, hiszen a könyv valóban a nehezebb olvasmányok közé tartozik. De hát hogyan is válhatott volna a világirodalom legfontosabb történetévé, ha olyan egyszerű, hogy olvasóinak nem kell megküzdenie érte? 

Most mindenesetre teszek néhány javaslatot, hogy megkönnyítsem ezt a küzdelmet, hátha így többen élhetik át a leleményes görög fantasztikus kalandját. 

Ha meggondolom, hogy nekem miért kellemes és szerethető olvasmányom a lenyűgöző eposz, akkor két tényt kell megemlítenem: egyfelől azt, hogy évtizedek óra lelkes eltökéltséggel lubickolok az antik Hellasz minden csodájában, így elég jól elboldogulok a mese világában. Másfelől a nyelvezet sem idegen számomra, vagy azok számára, akik amúgy elég sok verset olvasnak. Devecseri Gábor hexameterekbe szedett fordítása könnyen megszokható. Pár tucat oldal után bármelyik olvasót magával ragadja a daktilusok és spondeusok lüktető ölelkezése. 

Mindez azt is jelenti, hogy aki Homérosz olvasására szánja el magát, ne a két nagy eposszal kezdje, hanem a kontextussal. A Szépművészeti Múzeum anantik műgyűjteménye elég jó képet ad a mükénéi kultúráról, de – ha már úgyis a nyári utazgatások ideje van – a komoly múzeumok Berlinben, Párizsban, Londonban és természetesen Athénban ugyancsak eleven képet adnak Odüsszeusz koráról és világáról. Természetesen egy nagyobb könyvtárba is érdemes benézni. A magyar könyvkiadás telis-tele van az archaikus Görögországról szóló könyvekkel, rengeteg olvasmányt találhatunk a mükénéi, trójai, krétai világról. Erősen ajánlom például A régészet regényét. A szobrok könyve című fejezet foglalkozik a korral, érdekes, olvasmányos stílusban. A szerző, C. W. Ceram nagyon jó mesélő. 

Kiderül majd, hogy ez a kor egyáltalán nem olyan volt, amilyennek Nolan vagy a hollywoodi filmesek általában ábrázolják. Szegényebb, barbárabb, keményebb, és olyan szabályok irányították, amelyekről mi már nagyon keveset tudunk. Az emberek döntéseit a hagyomány, a közösség elvárásai és persze az erős hit, a ma már szinte babonásnak tűnő mágikus gondolkodás határozta meg. Homérosz eposzai telis-tele vannak olyan utalásokkal és összefüggésekkel, amelyek e háttértudás nélkül értelmetlenül lógnak ki a szövegből. 

Fontos kérdés lehet, melyik fordítást válasszuk. A Devecseri féle átdolgozás a legismertebb, de mások is lefordították a művet. Télfy Iván és Gyomlay Gyula a szöveget tartották a legfontosabbnak. Nem is kísérleteztek azzal, hogy versbe szedjék az eposzt. Dugonics András 1780-ban, Vértesy Jenő 1909-ben rímtelen alexandrinusokban, Csengeri János 1937-ben páros rímes alexandrinusokban, Mészöly Gedeon pedig 1959-ben páros rímű tizenkettesekben magyarította a művet. Ők úgy vélték ritmus és dallam nélkül nem lehet hiteles a tolmácsolás. Simony Imre és Szabó István az eposz eredeti formájának megőrzését tűzték ki célul és végül is közéjük sorolhatjuk Devecseri Gábort is, akinek 1947-es hexameteres fordítása valószínűleg minden igényt kielégít. Én is ezt ajánlom. 

És, ha már a fordítási lehetőségeket fölhoztam, azt is javaslom, hogy a lelkes érdeklődő lapozzon bele egy-két irodalomtörténeti munkába is, mielőtt kinyitja a könyvet. Megtudhatja például, hogy Homérosz Odüsszeiáját valószínűleg nem Homérosz írta, és nem is egyszerűen Odüsszeuszról szól, hanem az ókori világ felfedezéséről, a férfivé válás vagy talán mondjuk inkább úgy a felelősség vállalásának nehézségeiről. Megtudhatja azt is, hogy a könyv – a nemlinearitás és az önreferencia iránti hajlamával – közel háromezer évvel megelőzte a posztmodern szerkezeteket, szóval elég modernnek és sokrétűnek fog tűnni. 

Van még valami, amit erősen ajánlanak a bonyolult és összetett történetek szakértői. Érdemes személy-vázlatot készíteni a fontosabb szereplőkről, mert így sokkal könnyebben fogjuk követni az eseményeket. Én azt is ajánlom, hogy okostelefonnal a kézben olvassuk az eposzt és amint fölbukkan valami érthetetlen elem, bátran nézzünk utána. Az olvasás értékét a megértés adja. Ha nem világos valami, ne lépjünk át felette!

De ha még mindig nehezen boldogulna az olvasó, javaslom kérjen segítséget valakitől! Ezeket a történeteket eredetileg hallhatásra szánták. Sokat segíthet, ha megkérünk valakit, olvasson föl a műből néhány oldalt vagy keresünk egy hangoskönyvet, amely átsegít néhány nehezen emészthető éneken. 

A történeti háttérrel, a megfelelő fordítással és a megfelelő segédeszközökkel felvértezve, illetve segítőkkel megtámogatva sokkal fogyaszthatóbb lesz az Odüsszeia. Hamar meg fogjuk érezni, hogy a valaha elmesélt legnagyszerűbb történetet tarjuk a kezünkben.