Szappanos Gábor író, műfordító, szerkesztő Útikönyvecske az élet útvesztőjébe (Füves könyv) című kötetében – amely a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában látott napvilágot – az előszóból megtudhatja az olvasó, miért döntött a szerző úgy, hogy kortársainak és a jövő nemzedékének ajánlott, elvi és gyakorlati útmutatónak szánt elmélkedéseit publikussá teszi. Nem véletlenül csatlakozott Szappanos Gábor a füves könyv írók táborához, hiszen az eredetileg orvosbotanikai tanácsokkal szolgáló Herbárium mintájára, a mindennapi élet kihívásaira és az emberi élet értelmének megfogalmazására reagálva már korábban is több mű született; Márai Sándor sokak által ismert Füves könyve mellett Fekete István Őszi számadásába is érdemes betekinteni, s Gárdonyi Géza fiainak írt tanácsadó gyűjteményét, az Égre néző lélek útmutatóját is hasznos tanulmányozni. A Tempora mutantur et nos mutamur in illis (Változnak az idők, s velük együtt változunk mi is) jól ismert latin mondása is arra utal, hogy élettempónk rohamosan felgyorsult, így Szappanos Gábor a világváltozások és az értékmeghatározási módosulások miatt fontosnak tartotta – saját élettapasztalataival kiegészítve – összegezni azokat a meglátásait, amelyek nemcsak átfogó képet alkotnak a mai problémákról, hanem továbbgondolásra is alkalmas tanácsokkal szolgálnak.

Márai Sándor több görög filozófus említése mellett füves könyvét Senecának ajánlotta, mert úgy vélte, a legfontosabb üzenet mindenkor annak hangsúlyozása, hogy erkölcs teszi az embert. Szappanos Gábor 94 pontban, címadással jelzi, hogy az élet mely területére fókuszál éppen, hogy milyen problémákat vagy emberi minőségeket kíván körüljárni. Mondandóját olvasmányos esszé stílusban közvetítve a lényeget irodalmi, történelmi és gazdasági utalásokkal teszi hitelessé. Főként azokra a kedvezőtlen változásokra fókuszál, amelyek a ma emberének világképét alakítják; az elérhető célokról, az élet értelméről, a fiatalság és az öregség előnyeiről és hátrányairól, a boldogságról, a pénz hatalmáról, az istenek létezéséről, hogy csak néhányat említsünk.

Az élet titkait mindenki magában hordozza, csak kevesen tudják megfejteni azokat, ráadásul az egyes értékek viszonylagossága megteremti az emberek közötti véleménykülönbségeket, amelyek megértés és elfogadás hiányában gyűlölet kialakulásához vezethetnek. Meggondolatlan tettek következményeiként az egyént, sőt az egész emberiséget számos veszély fenyegeti, a napjainkat eluraló káoszban a világ már annyira előrehaladt az önpusztításban, hogy a fenntarthatatlan fejlődés szándékától már csak az menthetné meg, ha minden ember és a világ összes kormánya egyik pillanatról a másikra megváltozna. A létrontás periódusában a civilizációs ártalmak megsokszorozódtak, így Szappanos Gábor fokozott figyelemmel referál a társadalmi egyenlőtlenségek, az evolúciós önmegfelelés, a háború és az erőszak, a kulturális és az egyéni identitás elvesztésének jelenségeiről. Elkerülhetetlenül fontosnak tartja a bölcsesség és a szépség együttes jelenlétét az emberi életben, írásaiban többször hivatkozik Jézusra, Szókratészre és Buddhára, ők a mindenkor követendő példaképek, aki elérték az erkölcsi tökélynek és a lélek harmóniájának a legmagasabb szintjét.

Természetesen nem lehet 94 kispróza valamennyi tételét megemlíteni egy viszonylag rövid összegzésben. Sokszor az a gond, hogy legtöbben kreatív és építő gondolkodás helyett egyszerűen csak átrendezik az előítéleteiket. Mennyire igaza volt Eleanor Rooseveltnek, Amerika korábbi first ladyjének, amikor így fogalmazott: A nagy emberek eszmékről beszélnek, az átlagos ember dolgokról, a kis ember pedig más emberekről. Legtöbben pedig az ellentétes vélemények igazságát saját igazságuk elleni támadásnak szeretik kikiáltani. Szappanos Gábor a témához kapcsolódóan kiemeli, hogy mi a különbség az anyagi és a szellemi ember között; … a szellemi embert nem tudásának mennyisége, hanem annak minősége, valamint kreativitása határozza meg… Nem a kicsinyes földi világ rögéhez kötött lények ők, hanem világokat összekötő vándorok.

A szerző nagyon jól látja, hogy a nyugati kultúra csak addig virágzott, amíg a keresztény hit összetartotta, mára megerősödött az ellenségeskedés, önző értékszemlélet alakult ki, s világossá vált, hogy a gyűlölet akkor is életben tart, ha a szeretet már kudarcot vallott. Nem véletlenül olvashatunk véleményt az indulatokról, hiszen megteremtették a pusztítás kultúráját. Szappanos Gábor képet fest a nyugati élettér jelenlegi állapotáról, amely felkorbácsolja az indulatokat, így nem véletlenül értekezik a szeretet sokféle fajtájáról, s utal Pál apostol szeretethimnuszára (1Kor 1:3); de létezik-e ma az az önzetlen szeretet, amely jobbá teszi a világot? Az ókori görög 7-8 szeretetfajtája közül a legtisztább az agapé, a feltétel nélküli, magasabb rendű szeretet, amely semmit sem vár cserébe; olyan, ahogy Hamvas Béla megfogalmazta: A szeretet az, amikor valakinek a létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem.

A szeretet és a boldogság összekapcsolódása igazán ideális lenne, azonban a boldogság, amelyet a görögök a „jó sors” fogalmával kapcsoltak össze, már nem epikuroszi tartalom, nem az önmérséklet és a bölcsesség irányításával megvalósított élet az élvezetek maximalizálásával és a félelem minimalizálásával. Modern korunkban úgy tűnik, az egyéni élvezet és az anyagi javakhoz kapcsolódó életminőség a megelégedettség kulcsa, vagyis a boldogság az a fajta eufórikus állapot, amely a személyes gazdagságból származik. Én úgy vélem, nem az a gazdag ember, akinek sok pénze van, hanem az, akinek elég, ami van. Nos, ezt az állapotot hihetetlenül nehéz megélni.

Szappanos Gábor tudja, hogy az egyszerű emberek derűsebbek, kevésbé hajtja őket a boldogság egy elérhetetlen állapota utáni vágy. A szerző szemszögéből a gondolkodás a boldogság ellensége, a gondolkodó ember ugyanis sokkal bonyolultabban látja a világ működését és benne a saját helyzetét; úgy érzi, csak egy vágyott boldogságról álmodozhat, amit valójában sohasem élhet meg.

Egy modern füves könyvben az irigységgel is foglalkozni kell, ami egy összetett társadalmi, etikai és egzisztenciális jelenség, a lélek önmérgezése, amelyet sokszor egy másik személy képességének elérése inspirál, vagy az egyén cselekvésképtelensége miatt olyan rosszindulatot generál, amely romboláshoz vezethet. Vajon az irigység magyar sajátosság lehet? Ehhez szorosan kapcsolódik az ítélkezés megjelenése; a Ne ítélj, hogy ne ítéltessenek (Máté 7:1) intelmét betartani szinte lehetetlen, hiszen a „halottról vagy jót vagy semmit” is nyilvánvalóan ítéletnek tekinthető, de nonverbális módon is ítélhetünk; például nem ülünk le egy számunkra ellenszenves személy mellé a közlekedési eszközön.

Kozmopolita világunkban megváltozott az értékrend, a világháló előnyeinek és hátrányainak részletezése nem maradhat ki a kötetből, és igazán aktuális azzal is foglalkozni, hogy digitális életterünkben milyen olvasnivalóra van szüksége a különböző korcsoportoknak.

Isten, vallás és egyház kapcsolata továbbra is örökzöld téma a tollforgatóknak. Isten létezése nyitott filozófiai, teológiai és személyes hitkérdés. Léte tudományos eszközökkel nem mutatható ki, a világ átláthatatlan, így a személyes spiritualitás a mértékadó. Mennyire igaza van a szerzőnek, amikor így nyilatkozik a kérdésről: Az igazi hívő személyes viszonyban áll Istenével, őt nem szennyezik az egyház hatalmi törekvései vagy a világ bűnei. Jómagam úgy gondolom, a hit legyőzi azt a félelmet, amit az ismeretlen világ tartogat számunkra. A kérdés pedig örökérvényű, úgy, ahogy Csányi Vilmos biológus, etológus és egyetemi tanár hangsúlyozza: A természet őseredete vagy az Isten őseredete egyformán megoldatlan kérdés.

Szappanos Gábor füves könyvében arra is kapunk magyarázatot, hogyan viszonyuljunk az elmúláshoz, hogy miért alakul ki bennünk egzisztenciális szorongás, hogy milyen célokat tűzzünk ki, hogy igyekezzünk megélni a pillanatot és állítsunk fel prioritásokat.

Számos izgalmas témát találhatunk a kötetben igényes megközelítéssel, közülük még egyet szeretnék kiemelni, amely az élet végső céljával kapcsolatos elmélkedéseket összegzi. A cél teológiai értelemben az örök boldogság elérése, lelki fejlődés, Istennel való egyesülés; filozófiai vonatkozásban önazonosság felismerése, énkép stabilizálása, s nem utolsó sorban annak megfontolása, hogyan engedjük el az elérhetetlen dolgokat. És a buddhizmusra is támaszkodhatunk, hogy egyéni tapasztalatok integrálásával eljuthassunk a belső béke állapotába. 

Nagy élvezettel és kíváncsisággal olvastam Szappanos Gábor könyvét, szívből ajánlom minden válaszkereső, gondolkodó embernek. A magam szemszögéből úgy zárom írásomat; azért vagyunk itt a világon, hogy értelmet adjunk neki.

Szappanos Gábor: Útikönyvecske az élet útvesztőjébe (Füves könyv), Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026.