A fenti megnevezéssel jelölt Diószegi Balázsról szóló könyvet ajánlunk olvasóinknak a Méry Ratio Kiadó által gondozott köteteket bemutató sorozatunk mostani részében. A kiadvány tehát egy albumkönyv, benne a festő, grafikus műveinek számos reprodukciójával és az alkotó munkásságának teljes leírásával.

„Jelen kötetünk a kunszentmiklósi születésű festőművész, Diószegi Balázs (1914–1999) életművéből nyújt átfogó válogatást. Diószegi az 1930-as években Rudnay Gyula tanítványaként indult, majd Szentendrén, Nyíregyházán és végül Kiskunhalason dolgozott rajztanárként.” Így kezdik a Méry Ratio honlapján a Diószegi című könyv ajánlóját. A folytatásban így fogalmaznak: „Korai útkereső próbálkozásai után, az 1960-as évektől megújította festészetét, és kialakította saját, redukált szín- és motívumvilágra épülő, szimbolikus látásmódját. Élethivatásának tekintette szűkebb pátriája, a felső-kiskunsági területek eltűnőben lévő paraszti világának megörökítését, saját környezetének folyamatos dokumentálását. Közel négy évtizedes kiskunhalasi alkotói periódusában szüntelenül rajzolt és festett, megörökítve a kisváros szinte minden jellegzetes karakterét.”  A kiadói honlap azzal zárja, hogy „Kötetünk első alkalommal mutatja be átfogóan az alföldi régió festészetének e kiemelkedő, de mára kevéssé ismert alkotójának munkásságát, főként korábban nem publikált, magántulajdonban őrzött képeinek első közlésével.”

Az alkotóról egyebek mellett ezt írja a Kieselbach galéria: „A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1938-ban. Mesterei: Rudnay Gyula, Szőnyi István. (…) 1957-ben telepedett le végleg Kiskunhalason. Alapítója volt Újvidéken a Délvidéki Szépmíves Céhnek, 1943-tól Nyíregyházán a tanárképző főiskolának. Az 1940-es évektől szerepelt kiállításokon. 1942-ben a Műcsarnokban, 1947-ben az Ernst Múzeumban vett részt csoportos tárlaton. Egyéni kiállítása volt 1948-ban a nyíregyházi múzeumban, 1962-ben és 1970-
ben Budapesten, 1977-ben a Műcsarnokban, 1998-ban a kecskeméti képtárban. Képei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a kecskeméti és a nyíregyházi múzeum gyűjteményében. Kiskunhalason állandó kiállítás látható műveiből a Végh Kúriában.” 

Diószegi Balázs kapcsán is érdemes a netlexikonba „belelapozni”, ahol többek között ezt írják róla: „Képeit az alföldi táj, életmód, ember a paraszti kultúra határozta meg. Tóth Menyhért ellenpólusaként említik, mivel munkásságának kései szakaszában színvilágát a fekete, valamint a fekete-fehér kontrasztja jellemzi, míg Tóth Menyhért képein leginkább a fehér szín dominál.” Az alkotó 57 évesen kapta meg első hivatalos elismerését, a rangos Székely Bertalan-díjat. Ezt követte 1974-ben a Bács-Kiskun megye művészeti díja, 1980-ban a Munkácsy-díj, ugyanebben az évben Kiskunhalas Pro Urbe-díjja és 1998-ban Kiskunhalas város díszpolgára cím. Munkásságáról, alkotói jelentőségéről, művészi portréjáról több kötet, illetve cikk is megjelent. Az első Bánszky Pál tollából már 1979-ben a Forrás folyóiratban, melyet több is követett. Ezek között van a figyelemre méltó saját könyve, az Írások művészetről, emberségről című, melyet 1987-ben adtak ki. A most ajánlotthoz hasonlónak mondható az 1996-os keltezésű Diószegi-gyűjtemény, melyhez Szuromi Pál, Szűcs Károly és maga az alkotó írt különböző szövegeket, elemzéseket.

Borítókép: Diószegi Balázs a Halas TV műsorában /kép forrása/