A Kell Diákkönyvtárat bemutató szériánkban ezúttal Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényét ajánljuk az olvasók figyelmébe. Az 1906-tól 1908-ig készített művet a szerző alapos kutatásával erősítette meg, különös tekintettel arra, hogy az egyik leginkább nagy becsben tartott és nagy tiszteletnek örvendő magyar szent, Margit legendáját dolgozta fel.

kép forrása

Elöljáróban rögtön nézzük is, hogy a Kello Diákkönyvtár szerkesztői miként kínálják az Egri csillagok írójának ezen másik nagyjelentőségű művét. „Gárdonyi egyik legismertebb és méltán népszerű regénye 1906 és 1908 között íródott. Az író érdeklődése ebben az időszakban egyre inkább a magyar múlt felé fordult, saját politikai, társadalmi és vallásetikai gondolatait ágyazta be a história jelmezébe, szimbolikusan, de az értők számára megfejthetően. A regény megírását gondos a forrásokat figyelembe vevő kutatómunka előzte meg.”

A folytatásban felidézem, hogy tavaly májusban adtuk közre – a híres magyar kódexeket bemutató sorozatunk részeként – az úgynevezett Cornides-kódex történetét, melyben megtalálható annak a Szent Margitnak a legendája is, amit Gárdonyi Géza Isten rabjai című romantikus regényében dolgozott fel. Itt érdemes idézni a netlexikonból, ahol a Margit-legenda keletkezéséről így írnak: „Ismeretlen időben keletkezett, ismeretlen szerzőtől származik és két latin nyelvű forrás nyomán készült. Az egyik forrás az ún. Legenda vetus, a Margitról szóló legendák közül a legrégebbi, amelyet vélhetően Marcellus, Margit gyóntatója és lelki vezetője, a magyar domonkosok rendfőnöke írt nem sokkal Margit halálát követően, feltehetően kanonizációs céllal.”

 S hogy a Cornides-kódex is a Nyulak-szigetén (mai nevén Margit-sziget) íródott a középkorban ott működött domonkos-rendi kolostorban, úgy Gárdonyi regényében is kiemelt helyszín a Nyulak-szigete és azon lévő szerzetesi közösség. A történet szerint itt él Jancsi, mint a kertész fia, a későbbi fráter, aki első pillantásra beleszeret Margitba, azaz IV. Béla lányába, Árpád-házi (későbbi Szent) Margitba. A beteljesületlen szerelemtől átitatódott Jancsi azért fontos, mert az ő szemszögéből, az ő narrációjában olvashatjuk Margit életének históriáját. A 13. században játszódó regény a tatárjárás utáni, IV. Béla király vezetésével újraépített Magyarországról is képet ad egyben, de persze a fő vonal Margit életútjának elbeszélése, a Margit-legenda újramesélése. Gárdonyi sem hagyja ki, amit más írott emlékek és maga a legendárium is megemlít, hogy Margit, a keresztény hitet igen különös és erős testi önkínzásban élte meg, ahogy egy helyen olvassuk: „megvetette a földi életet, alázatosan, szegénységben élt, nem tisztálkodott, sanyargatta önmagát, gyakran vezekelt, többek között ostorozta magát, ciliciumot, azaz a belső, a test felé néző oldalán szögekkel kivert, vezeklő övet hordott.” A regény részét képezik a Jancsi fráter által Margitnak írt szerelmes levelek, melyek között legmeghatóbb üzenet mégis azok a „féltve őrzött liliomok” voltak, melyeket a plátóiságában is hű szerelmes végül a szent nő holtestére helyezett el könnyeivel együtt.