Bán Mór nagyszabású regényciklusának második kötete Az üstökös lángja címet kapta, és ennek megfelelően Hunyadi János pályájának felívelését mutatja be, egy jobbára kevéssé ismert időszak eseményein keresztül. Megbízható források hiányában Hunyadi történetírói sem foglalkoznak igazán hosszan ezzel az időszakkal, általában épp csak említésre kerül, hogy Hunyadi János 1431 és 1433 között a mai Olaszországban szolgált, Milánóban.

Korábban kell kezdeni
A szerző eredeti terve az volt, hogy Hunyadi Mátyás életét mutassa be, és csupán a forrásgyűjtés szakaszában ismerte fel, hogy a hiteles történelmi kép megrajzolásához korábban kell kezdenie történetét. Minél jobban megismerte az ábrázolni vágyott korszakot és alakjait, annál messzebb kellett visszamennie az időben, hogy választott karaktereinek háttere, motivációi és történelmi kontextusa teljes és jól érthető legyen az olvasó számára. Ennek érdekében több generációt lépkedett hátrafelé, és regényfolyamát a Hunyadi nemesi család létrejöttével és felemelkedésével kezdte el. Első regényéből így megismerhetjük országunk talán legkedvesebb királyának, Mátyásnak felmenőit, elsősorban apját, Nándorfehérvár hősét, Hunyadi Jánost.    

Indokolatlan, de élvezhető betétek
A regény kezdetén egy csupán távolról kapcsolódó szállal ismerkedhetünk meg. Ha az első regényből képben vagyunk a Hunyadi család leszármazásával kapcsolatban, akkor egy idő után kicsit „mi lett volna, ha” jellege lesz ezeknek az epizódoknak. Amúgy Eszter története, és majd később az általa lehetővé váló bepillantás a szultáni udvar kulisszái mögé nem rossz ötlet, bár ahogy a Szép Öregember keretet adó történetmesélése a mohácsi csata után, ez is némiképp feleslegesnek látszik az események fősodrához képest. Lehet, hogy sokan üdítő változatosságnak élik majd meg az egyre magasabbra emelkedő vitéz nagyszerű haditetteinek olvasása közepette, én úgy voltam vele, hogy nehéz belekezdeni – mert messzire vezet, és eleinte indokolatlannak tűnik –, de egy idő után ezek a betétek is élvezetessé váltak.

A herceg zsoldjában
A cselekmény fővonalán a Zsigmond királyt kísérő Hunyadi viselt dolgait ismerhetjük meg, aki bár folyton hazavágyik, csak hosszú évek elteltével teheti lábát újra családja birtokaira. A szerettei távollétéből fakadó kín és honvágy keveredik hősünkben a katonaember számára alapvető fegyelem parancsával, míg János megtanulja, hogy hivatása miatt elsősorban köteles feljebbvalóinak tartozik engedelmességgel.
Milánó ura, Filippo Maria Visconti herceg zsoldjában Hunyadi hírnevéhez méltó módon áll helyt, és míg kitanulja az olasz hadművészet mesterfogásait, mi, olvasók bepillantást nyerünk a milánói hercegi udvar kultúrájába, divatjába és intrikáiba, valamint az itáliai zsoldosvezérek, a condottiere-k életébe, világlátásába és rivalizálásába. A kor két nagy szembenálló erőcentruma Milánó és Velence, a seregeiket vezető hadvezérek pedig igazi köpönyegforgató zsoldosként mutatkoznak be.

Alkotó szabadság
Hunyadi szolgálata Zsigmond hatalmi törekvéseinek támaszául jelenik meg, a lombardiai királyi, majd a német-római császári cím megszerzésekor egyaránt a király mellett találjuk legkedvesebb vitézét. A magyar királyi udvar főnemeseinek viszályai továbbra is állandó díszletül szolgálnak az eseményeknek, Újlaki, a Cilleiek, a Garaiak vetélkedése folyamatosan zajlik a háttérben.  
A Hunyadi regényciklus második kötete nem kevésbé izgalmas, mint az első, ráadásul olyan részletekkel szolgál nagy hadvezérünk életéből, amelyek mindeddig homályban maradtak. Történelmi tények hiányában a szerző igazán kiélvezheti az alkotói szabadság lehetőségét, és véleményem szerint érdekesen, a korhűség követelményét szem előtt tartva tölti meg tartalommal ezeket az éveket. Nem tudhatjuk, hogy mindez így történt-e, de akinek tetszett az első könyv, és egy újabb, izgalmas, történelmi tárgyú írásra vágyik, biztosan megtalálja a számítását.