Amikor egy könyvkötésből előbukkan egy középkori nyomtatvány töredéke, nem csupán egy ritka tárgy kerül a kezünkbe, hanem egy egész korszak gondolkodásmódja jelenik meg előttünk. Az Országos Széchényi Könyvtárban nemrég azonosított, pergamenre nyomtatott 36 soros Biblia-lap éppen ilyen lelet: rendkívüli tanúja a könyvnyomtatás születésének.

A töredéket egy XVI. századi kötet kötésében találták meg, fejjel lefelé beillesztve – egy olyan gyakorlat nyomaként, amely a kora újkorban teljesen megszokottnak számított. A régi, „elavulttá” vált nyomtatványokat ugyanis gyakran hasznosították újra kötőanyagként, anélkül, hogy bárki sejtette volna: évszázadokkal később ezek a darabok a könyvtörténet legértékesebb forrásai közé fognak tartozni.

A különleges lelet értékeléséhez tudnunk kell, hogy az úgynevezett 36 soros Biblia a legkorábbi nyomtatott bibliák egyike, amely feltehetően az 1450-es évek közepén készült, nagyjából egy időben vagy talán valamivel megelőzve a híresebb 42 soros Gutenberg-Bibliát. Nevét az oldalankénti sorok számáról kapta, de jelentősége jóval túlmutat ezen a technikai részleten.

Ez a kiadás ugyanis a könyvnyomtatás kísérleti korszakából származik: abból az időszakból, amikor még nem voltak kialakult tipográfiai normák, és a nyomdászok egyszerre próbálták utánozni a kéziratos kódexek megjelenését, és alkalmazni az új technológiai lehetőségeket. A 36 soros Biblia betűképe durvább, kevésbé egységes, mint a későbbi Gutenberg-kiadásoké – éppen ezért különösen értékes a kutatók számára.

Az OSZK-ban most előkerült töredék egyik legizgalmasabb sajátossága, hogy pergamenre nyomtatták. Ez ma meglepőnek tűnhet, de a 15. század közepén a pergamen még a legnagyobb presztízsű könyvek hordozója volt. A nyomtatás ekkor még nem a „tömeggyártás” szinonimája, hanem egy új módszer, amely a kéziratos hagyományokkal párhuzamosan létezett.

A pergamenre nyomtatott példányok azt mutatják, hogy a korabeli megrendelők – egyházi intézmények, tehetős patrónusok – a nyomtatott könyvet nem alacsonyabb rendűnek, hanem épp ellenkezőleg: modernnek és rangosnak tekintették. A 36 soros Biblia így egyszerre része a középkori könyvkultúrának és az újkor hajnalának.

A most azonosított lap a Dániel könyvéből tartalmaz részleteket, és a 16. században egy Ingolstadtban nyomtatott kötet kötésébe került. Innen vezetett az útja – tulajdonosváltásokon és gyűjteményeken át – az OSZK-ba, ahol évszázadokig rejtve maradt. Az OSZK-ban feltárt pergamentöredék nem csupán magyar viszonylatban jelentős: közvetlen kapcsolatot teremt a nyugati könyvkultúra egyik legfontosabb fordulópontjával, egy olyan pillanattal, amikor még nem volt magától értetődő, hogy a könyv nyomtatott lesz – de már elindult azon az úton, amely végül a modern olvasáskultúrához vezetett.