A magyar kultúra napján nem csupán emlékezni, hanem továbbgondolni is szokás azt, mit jelent számunkra az szellemi-kulturális örökség. Ennek szimbolikus és nagyon is konkrét példája volt Esterházy Péter egykori rómaifürdői otthonának átadása: annak a háznak a megújulása, amely évtizedeken át nemcsak lakótér, hanem gondolkodói és írói műhely is volt.

A villa felújítása Vámos Miklós író kezdeményezésére indult el, Óbuda–Békásmegyer Önkormányzatának tulajdonosi szerepvállalásával, valamint a Market Építő Zrt. koordinálásával. Az épület újjászületése példátlan összefogás eredménye: mintegy ötven építőipari cég járult hozzá társadalmi felajánlásként a munkálatokhoz. Az elkészült ház a jövőben a Magyar Irodalom Barátai Alkotóháza (MIBA) Alapítvány kezelésében működik tovább, irodalmi alkotóházként.

Esterházy Péter életművében a helyeknek mindig különös súlya volt. A szövegekben újra és újra visszatérnek a terek – családi házak, szobák, udvarok –, mint az emlékezet és az identitás hordozói. A rómaifürdői villa ilyen értelemben nem pusztán egy ingatlan: az alkotás mindennapi tere, ahol regények, esszék, publicisztikák születtek, ahol az irodalom nem ünnepi esemény, hanem életforma volt.

A felújítás ezért túlmutat az építészeti rekonstrukción. A cél nem egy emlékház vagy múzeum létrehozása volt, hanem egy élő irodalmi tér megőrzése és újraértelmezése. Olyan hely, amely nem lezárja Esterházy örökségét, hanem tovább működteti annak szellemi nyitottságát.

E gondolat jegyében a Magyar Irodalom Barátai Alkotóháza Alapítvány tervei szerint az épület rezidenciaprogramoknak, írói ösztöndíjaknak, műhelymunkáknak és kisebb irodalmi eseményeknek ad majd otthont. A hangsúly a kortárs irodalom támogatásán van: azon, hogy az írás ma is közösségi és társadalmi ügy maradjon, ne csupán magányos tevékenység.

Ebben az értelemben a villa sorsa példázza, miként lehet az irodalmi hagyatékot nemcsak megőrizni, hanem eleven termékennyé tenni, amelyben Esterházy Péter neve nem intézményes díszletként jelenik meg, hanem inspirációként: mérceként és kérdésként a következő nemzedékek számára.

Ritka, hogy ennyire különböző aktorok – önkormányzat, piaci szereplők, civil kezdeményezés – közös ügyként tekintsenek az irodalomra. A társadalmi felajánlásokkal megvalósult felújítás azt üzeni: a kultúra nem kizárólag állami vagy piaci kérdés, hanem közösségi felelősség. A magyar kultúra napján átadott ház így nemcsak Esterházy Péter emlékét idézi, hanem azt is üzeni, hogy az irodalomnak helye van jelenünkben, hogy a nyelvi, irodalmi eszközök segítségével érthessük meg önmagunkat és a világot.