Mindkét értelemben a regények regénye, amikor P. Howard-ról, alias Rejtő Jenőről kiderült, hogy még a közelében sem járt annak a sivatagnak, melyet oly sokszor említ és ír le könyveiben. Ha valami írói bravúr, akkor ez az. Ugyanakkor Chris Ryan ha lehet még nagyobb ázsióval bír magyar elődjéhez képest, de ugyancsak izgalmas kalandregényei esetében eredeti, saját katonai tapasztalatain alapulnak. Ryan a Gyilkolni a cégért című könyve egy rendkívül gazdag életmű egyik oszlopos része.

Kép forrása

Ryan közlegény szakértelme
Nem kell nagy hippinek lenni ahhoz, hogy kijelentsük: sajnálatos, hogy a huszadik század és az azt követő 21. század első évtizedei nagyon sok háborút hoztak az emberiségre. És nem kell nagy rajongónak lenni ahhoz, hogy kijelentsük: a háborúkból nemcsak vér, izzadság és könnyek, de remek művészet is született. Így például irodalom, hogy csak Hemingwayt, Remarque-t, Vonnegut-ot, vagy Hellert említsük. Chris Ryan pedig másokhoz hasonlóan egy olyan műfajt erősít, melyben a szerző saját katonai tapasztalatai alapján formálja a történetet. 
Az 1961-es születésű angol író valójában már kamaszkora óta a szigetországi hadsereg tagja, először, mint tartalékos, majd a Különleges Légiszolgálatnál, illetve az ugyancsak különleges alakulatnak számító S.A.S.-nél szolgált. Leszerelése sem volt igazi, hiszen, mint szakértő, oktató továbbra is támogatta, s támogatja az angol hadsereget, sőt, kiképzésekről, túlélési technikákat tartalmazó, illetve egészséges életmódról szóló szakkönyvei rendkívül népszerűek a közönség körében, immár Magyarországon is. 

Kép forrása

Nem egyszerű olvasmány
Ryan kötetei, a S.A.S. „márkamottóval” ellátott regények gyorsan rajongótáborra leltek. Ennek oka – és ez a Gyilkolni a cégért című történetre is igaz – a hitelesség, ahogy a katona-szakértő egybeolvasztja harctereken szerzett tudását és tapasztalatát különösen csavaros fantáziájával.  
Ezenfelül azt se feledjük el, hogy az SAS-történetek Angliában mindig számot tarthatnak a közönség érdeklődésére, hiszen nem kis büszkeséggel gondolhatnak arra, hogy a világ legelitebb elit alakulata az övék.
Persze, azért mi, magyarok is élvezhetjük a vérfagyasztó történetet. 
A tény, hogy több kötete is egyes szám első személyben íródott, pedig csak fokozza a hitelesség érzetét (anélkül, hogy unalmassá válna az állandóan egy szálon futó cselekmény!). Tegyük hozzá: a kötet nem egyszerű olvasmány. A Moly közösségének egyik tagja így fakadt ki: „Annyira véres volt, hogy abbahagytam az olvasását. Lehet, velem van a baj, de nekem ez már nagyon sok volt. Így a felénél abbahagytam és nem is hiszem, hogy újrakezdem majd.”

Kép forrása

Oligarchák brutális támadása
A Gyilkolni a cégért főhőse a már korábbi regényekből ismert Chet Freeman, a kemény harcos, aki akciói zömében csak kevesekre, netán csupán magára számíthat. Ezúttal az Egyesült Államokat az óriáscégek oldaláról behálózni szándékozó terrorizmussal száll szembe, mégpedig első körben a fegyvergyártás és a fegyverkereskedelem pokoli bugyraiból érkező kíméletlen érdekcsoportokkal. Freeman és barátnője ugyan megkezdik a leleplező hadműveletet, de úgy tűnik, hogy a fegyver-oligarchák inkább likvidálnák őket, így a férfinak és párjának menekülnie kell. A történet egy közel-keleti helyszínen folytatódik, ahol Chet Freeman és az őt támogató társai újra felveszik a korábban megkezdett bűnszervezet leleplezését célzó szálakat. Kérdés: sikerül-e a katonai rutinnal bíró főhősnek és maroknyi csapatának túlélni az USA elleni összeesküvő oligarchák brutális támadását, vagy a fegyvergyártó óriáscégek minden hatalmat átvesznek a politika felett is.