Brutális propagandaanyagra bukkantam az imént. Mi itt Közép-Európa védett zugaiban azt képzeljük, hogy az errefelé zajló politikai küzdelem, az ellenfél démonizálása, és lejáratása, s velük szemben a mieink, kivált a mi nagyjaink feldicsérése, a politikai-ideológiai csatározások sarkítása, sőt egyetemessé tágítása, a jó és a rossz örök harcaként való ábrázolása, nos, hogy mindez valami provinciális rettenet, a kultúra peremvidékének szomorú valósága, sajátos balkáni, félbalkáni szürrealitás.
Pedig nem.
Mi több, ahogy az alábbi amerikai propagandaanyagot nézegettem, az a lélekemelő érzésem támadt, hogy nekünk, közép-kelet-európaiaknak – talán közelmúltunk tapasztalatai miatt, talán viszálykodó jelenünk miatt – remek percepciós készségünk alakult ki a primitív marketing felfedezésére.

Oszladozó Oszama-tetem
De nem a hazai viszonyokkal akarok most foglalkozni, hanem az amerikaiakkal. A Könyves Blogon futottam bele egy hírbe, amely szerint a Really Big Coloring Book nevű St.Louis-i könyvkiadó a közelmúltban megjelentetett egy kifestőt, amely, hát – legalábbis a kiadó vezetője szerint –megmutatja az amerikai gyerekeknek a terrorista veszélyt. A kiadóvezető úgy véli, kifestőikből igen aktuális tudást szerezhetnek a gyerekek, a kiadó pedig komoly nevelési feladatot lát el. Ennek megfelelően legújabb füzetükben megjelenik az Iszlám Állam, felbukkan a szervezet pár vezetője, és természetesen tevékenysége is. Már amennyiben a pajkos kis lurkók kiszínezhetnek egy bácsit, akit éppen keresztre feszítettek a fundamentalisták.
Ami persze csak első pillanatban bizarr, hiszen efféle jelenetet a mi keresztény kultúránkban gyakorta láthatnak a gyerekek. Most akkor miért pont egy kifestőben ne lehetne megfeszítés?
Meglepődésem oka nem is ez, hanem a kiadó honlapján megtekinthető kifestő füzet további lapjain található képanyag: merénylet a Word Trade Center ellen, Oszama bin Laden azonosítása, kézre kerítése, sőt- hogy az egyensúly teljes legyen, s az igazság, mint jó mesében, a végén a helyére billenjen: még azt a képet is kiszínezhetik az amerikai lurkók, amelyen egy – életterének szennyezés miatt háborgó – cápa kőröz a tengerfenéken oszladozó Oszama-tetem fölött.
Szóval van itt minden, ami a terroristákkal, a terrorizmussal kapcsolatba hozható.
Meg pár dolog, ami nem.

Kakukktojás
Az egyik oldalon a terrorizmust támogató államok vezetői láthatók: Kadhafi, Szaddam Husszein, Bassár el-Aszad, a szíriai elnök, és végül Ahmadinezsád, iráni vezető. Közülük egyről, a líbiai diktátorról tudjuk biztosan, hogy köze volt a terrorizmushoz, hiszen éveken át menedéket adott repülőgép-robbantó őrülteknek. Aztán kiadta a terroristákat az angoloknak, és ettől kezdve egészen jó barátja lett a nyugati világnak. Amíg fel nem koncolta népe…
Husszeinről, a megbuktatott iraki diktátorról ugyancsak sok rosszat lehet mondani. Ocsmány zsarnok volt, amíg élt. El-Aszadról sem volna könnyű szépeket írni, igazi keleti despotaként vezeti országát. No, mostanában már csak egy kisebb részét…  
Ám az tény, hogy el-Aszad pillanatnyilag  éppen a legbrutálisabb terroristák, például az IS harcosai ellen vezeti hadseregét. Na, ja, terrorista is harcolhat terrorista ellen. Elvileg nem kizárt, hogy el-Aszad is terrorista legyen.
Elvileg nem kizárt. Viszont gyakorlatilag nem az. Mint ahogyan egyébként Husszein sem volt az. Gusztustalan diktátorok ezek, ezer bűnükért érdemelnének kötelet, de speciel pont nem terroristák.  És, végül, meg ne feledkezzünk Ahmadinezsádról, mert ő itt igazi kakukktojás. Ez az ember időnként vérfagyasztó hülyeségeket beszél. Vitathatatlanul szemben áll a mi szövetségesünkkel, az Egyesült Államokkal, tehát velünk is. Jó esély van arra, hogy előbb-utóbb atombombája lesz, és akkor majd még félhetünk is tőle. Egy eleve elfogadhatatlan, teokratikus berendezkedésű államot vezet, s ez a tény önmagában is tagadása a mi európai kultúránknak. Szóval, szeretni őt sem kell.
De, hogy terrorista lenne, az nem igaz. Irán kínosan vigyáz arra, hogy ne lehessen terrorista kapcsolatokkal vádolni, sőt most, hogy a térség két erős embere – el-Aszad és Husszein – elvesztette a hatalmát, könnyen lehet, hogy Irán lesz az, amelyik a Közel-Keleten garázdálkodó Iszlám Államot megfékezheti.
Akkor majd Ahmadinezsád kikerül a kifestőből, és bekerül a helyére az új ellenfél, mondjuk Kim Dzsongun, aki bizonyára szintén nem terrorista, viszont ettől függetlenül a koreaiaknak minden okuk megvan arra, hogy agyon verjék.

A Tudatlanság: Erő!
S miközben nézegettem ezt a bornírt kifestőt, George Orwell 1984 című regénye jutott eszembe.
Ide is másolok egy rövidke bekezdést belőle: „Goldstein látványa, sőt már a puszta rágondolás is automatikusan félelmet és nyugtalanságot idézett elő. Ő állandóbb tárgya volt a gyűlöletnek, mint Eurázsia vagy Keletázsia, mert amíg Óceánia háborúban állt e hatalmak egyikével, rendszerint békében élt a másikkal. A különös csak az volt, hogy bár Goldsteint mindenki gyűlölte és megvetette, s bár elméleteit mindennap s napjában ezerszer is megcáfolták, szétzúzták, nevetségessé tették dobogókon, a teleképen, újságokban és könyvekben, s kimutatták róluk, hogy szánalmas zagyvaságok – aminthogy azok is voltak –, mindennek ellenére úgy tetszett, befolyása nem csökken. Mindig akadtak éretlen alakok, akik szinte várták, hogy elszédítse őket. Nem múlt el egyetlen nap sem, hogy a Gondolatrendőrség ne leplezett volna le az ő irányításával működő kémeket és szabotőröket. Ő volt a parancsnoka annak a hatalmas árnyékhadseregnek, az összeesküvők földalatti hálózatának, amely az állam megdöntésére tört.”
És, ha már belelapoztam, ide másolom az orwelli párt, illetve Párt jelmondatait is. „A Háború: Béke! A Szabadság: Szolgaság! A Tudatlanság: Erő!”A Really Big Coloring Book által kiadott kifestőnek ugyanis az alcíme The Kids Book of Freedom, ami hevenyészett fordításban lehetne, mondjuk ez: Szabadságról gyerekeknek.