Azon túl, hogy néha elveszett cirkálóknak kell feltűnni és rendet tenni angol lordok és Piszkos Fredek segítségével a fegyvercsempész bandák között, nem volt semmi kézzel fogható tudásom Burmáról. Mivel több Ázsiáról szóló könyvet is olvastam mostanában, ezért nagy érdeklődéssel vágtam bele, hogy tudatlanságomon változtassak Aung Szan Szú Csí, Levelek Burmából című könyvének segítségével.

Út a burmai demokráciához 

Azt hittem, hogy egy regényt fogok a kezembe venni, azonban, mint az később kiderült, az írónő 1 éven keresztül, heti rendszerességgel írt gondolatait ismerhetjük meg a könyvet forgatva. Arra pedig külön érdemes időt fordítani, hogy Németh Zsolt előszavát, és az „Út a burmai demokráciához” nevezetű rövid kronológiát is átolvassa az ember a regény elkezdése előtt. E két írás nélkül szinte lehetetlen lenne megérteni a könyvben feldolgozott eseményeket.

Erős, stabil országot

Ilyen előkészületek mellett sem sikerült egyértelműen dűlőre jutnom magamban, hogy egy naplót, segélykérést, politikai programot, propagandát, feminista vagy néprajzi művet olvasok. Valószínűleg mindegyiket és egyiket sem. Nagyon olvasmányosan leírja a mai Burma társadalmi, politikai viszonyait. Képet kaphatunk az ott élő népcsoportok szokásairól, ünnepeiről, azok eredetéről, és hogy milyen változásokon mentek keresztül az elmúlt 100 évben. De nem mondhatom azt, hogy nem érződött rajta, hogy egy nő írta ezeket a beszámolókat: majd minden fejezetben szerepet kapott a család fontosságának hangsúlyozása, valamint a nők felelőssége, mellyel férjeik útját egyengetik.
Az politikusasszony meglepő őszinteséggel tárja az olvasó elé, milyen hibákat követtek el a burmaiak az elmúlt néhány évtizedben (többek között a saját apja is), minek köszönhető az országot irányító katonai junta hatalomra kerülése és annak túlkapásai. Éleslátással és következetesen tárja elénk, miben kéne változtatni, és hogyan lehetne erős, stabil országot, egészséges gyerekeknek örökül hagyni. Mindezen gondolatoknak keretet adva (vagy pont fordítva?) bemutatja Burma múltját, a buddhizmust, és annak főbb tanait, mely észrevétlenül is átjárja az ott élők mindennapjait.

Hajthatatlanság

A regény elolvasása után furcsa érzés kerített hatalmába. A szabadságot, melyet mi ki tudja hány harccal és forradalommal próbáltunk kivívni magunknak, ezek az emberek a hajthatatlanságukkal érték el. Az írónőhöz hasonló burmai politikusok hajlíthatatlan vasakaratukkal, és azzal a tudattal, hogy egy nagyobb, fontosabb dologért küzdenek, szó nélkül elviselték a több éves börtönbüntetést, házi őrizetet. Amikor legjobb társaik börtönhalálának híreit hozták meg számukra, akkor sem lehetett eltántorítani őket a céljuktól. Békés tüntetéseket, gyűléseket szerveztek, rosszakaróikkal szemben is alázatot és megértést tanúsítottak. Nem zárkóztak el a párbeszédtől, de azalatt mindig tisztában voltak a céljaikkal és hogy milyen árat hajlandók érte fizetni. Épp ennek köszönhetően 2011-2012-ben megalakulhatott az a kormány, mely olyan gazdasági és politikai reformokat hajtott végre, melyek minden valószínűség szerint hosszútávon szolgálják majd Burma érdekeit.
Érdemes elolvasni a könyvet, hogy lássuk, milyen alternatív megoldások léteznek ugyanazon társadalmi konfliktus kezelésére, hiszen e megoldások akár más népek számára is követendőek lehetnek. De abban nem vagyok biztos, hogy a mi történelmi múltunkkal, társadalmi helyzetünkkel és temperamentumunkkal is ugyanilyen eredményes lenne az ilyen hozzáállás a mindennapokban.