Rejtő Jenő, avagy P. Howard 110 esztendővel ezelőtt, 1905. március 29-én született Budapesten. Legnépszerűbb könyvei, immár a klasszikusok a maguk nemében, A csontbrigád, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség, Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány. Műveit számtalan nyelvre lefordították, igaz, nehezen hihető, hogy hamisítatlan pesti humora visszaadható-e.

Ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme
Kiszólásai, csattanói ma is közszájon forognak, regényein nemzedékek nőttek fel.
Íme, néhány idézet az örökbecsű hagyatékból:
„Mit csinál az ember, aki felhagy minden reménnyel? Megmondta Dante. Elmegy a pokolba.
Sötétben minden város fekete.
Úgy kell nekem, minek jöttem a világra!
Az élet olyan, mint a füst. Elillan, mielőtt még igazán boldog voltál.
A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.”
És még sokáig folytathatnánk, de nincs értelme, tessék csak Rejtőt olvasni, deresedő fejjel sem szégyen.

Hajómunkás, heringhalász, légiós
Látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik. Olvasottsága Jókai Móréval vetekszik. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, Karinthy Frigyeshez és Kabos Gyulához is.
Harminchét éves korában munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunióban.
Tizenkilenc esztendősen jelentkezett színinövendéknek Rákosi Szidi iskolájába. Sok tehetsége éppen nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével Nagykörút néven újságot adott ki, de ez csak egyetlen számot ért meg. Színészként később komolyabb szerepeket is kapott, de csalódottá vált a „csak jó” alakításai miatt. Már ekkor eltávolodott a színjátszástól, de amikor egy előadáson, mint sebesülthordozó a nyílt színen elejtette a kor ünnepelt színészét, Törzs Jenőt, kipenderítették.
Bejárta egész Európát, még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben jelentkezett az idegenlégióba, de a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte (van olyan vélekedés is, mely szerint megvesztegette az orvost, és olyan is, hogy nem leszerelték, hanem egyszerűen megszökött).

Munkaszolgálat
Közben Budapesten a halálhírét keltették, pártfogója, Karinthy Frigyes írt egy cikket róla a Pesti Naplóba, melyben kérlelte, hagyja abba a bujkálást, és fedje fel magát. Erre hazatért. Később napvilágra kerültek olyan feltevések is, miszerint Karinthy és Rejtő együtt találta ki ezt a „csínyt”, Rejtő népszerűségének növelése céljából.
Rendkívül gyorsan írt, ennek ellenére sok időt töltött munkával. Gyakran egész éjszakákat átdolgozott, rengeteg kávét ivott és altatót szedett. Ennek és túl fordulatos fiatalkorának köszönhetően az idegrendszere nagymértékben meggyengült, és sok időt töltött idegszanatóriumokban. Tovább rontottak a helyzeten az időközben kitört háború, és a zsidótörvények, utóbbi miatt már nem is publikálhatott a saját neve alatt, így más írók műveiben segédkezett.
Súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy munkásszázaddal Oroszországba került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. január 1-jén meghalt.