Kilencvenöt éves korában, 2026. augusztus 30-án Los Angelesben elhunyt Berend T. Iván Kossuth-díjas történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke. Távozásával a 20. századi magyar történettudomány egyik nagy formátumú, nemzetközileg is elismert alakját veszítette el a tudományos élet.

Berend T. Iván 1930-ban született Budapesten. Gyermekként élte át a holokausztot, tizennégy évesen túlélte a dachaui koncentrációs tábort. Életútja később a magyar tudománytörténet és a nemzetközi akadémiai világ fontos állomásain vezetett keresztül. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, majd 1973 és 1979 között rektora volt, 1973-ban lett az MTA levelező, 1979-ben rendes tagja, 1985 és 1990 között pedig az Akadémia elnöki tisztét töltötte be.

Tudományos munkásságának középpontjában Magyarország és Közép-Európa gazdaság- és társadalomtörténete, az európai modernizáció, valamint a régió történelmi felzárkózásának problémái álltak. 1990-től a University of California, Los Angeles professzoraként tanított, és nemzedékek sorát vezette be az európai történelem összetett kérdéseibe.

Berend T. Iván történészként nem csupán adatokat és eseményeket vizsgált: a történelem nagy összefüggéseit kereste, azt, hogyan alakítják a társadalmak sorsát a gazdasági változások, az intézmények, az eszmék és az emberi döntések. Tudósként és tanárként egyaránt a szélesebb összefüggések megértését tartotta fontosnak. Volt olyan pillanat is az életében, amikor történelemi értékítéletével közelebb hozta a rendszerváltást.

Berend T. Iván vezette 1988-89-ben az 1956-os ősz eseményeit vizsgáló MTA történelmi bizottságot, s arra a meggyőződésre jutottak, hogy a magyar '56 nem „ellenforradalon”, hanem „népfelkelés” volt egy diktatórikus rendszer ellen. Bátor szavaikat Pozsgay Imre emelte át a politika világába, ám a megfogalmazás –, amely alapjaiban ingatta meg a Kádár-rendszer legitimációját, és hatalmas lökést adott a rendszerváltás eseményeinek – Berend T. Iván és tudóstársainak nevéhez kötődik.

Életének történetét A történelem – ahogyan megéltem című memoárjában írta meg. Utolsó éveiben is aktívan írt: augusztus 22-én közzétett utolsó bejegyzésében betegségéről és élete lezárulásáról vallott. Írói munkájáról azt írta, hogy az elmúlt években az írás „az életet jelentette” számára.

Berend T. Iván hosszú életének egyik legfontosabb öröksége éppen az lehet, hogy a tudományt nem pusztán szakmának, hanem a világ megértésének eszközének tekintette. Kutatóként, akadémiai vezetőként és tanárként egyaránt a tudás folytonosságát szolgálta.

Emlékét nemcsak könyvei és tanítványai őrzik, hanem az a történészi szemlélet is, amely szerint a múlt megértése nélkül a jelenről sem alkothatunk teljes képet.

A történész, aki egy évszázad egyik legsötétebb pillanatát gyermekként élte túl, és életét a történelem megértésének szentelte, most maga is történelemmé vált.