Augusztus 28. a nyilvános képregényolvasás napja – egy különös világnap története, amely Jack „The King” Kirby születésnapján arra biztat mindenkit, hogy ne rejtegesse képregényét, hanem olvassa büszkén a parkban, a strandon, a vonaton vagy akár egy könyvtár lépcsőjén.

Meghökkentő olvasmány

Van abban valami játékosan provokatív, amikor egy olvasónak azt üzenik: menj ki az utcára, ülj le egy padra, és olvass képregényt! Nem könyvet, nem újságot, nem a telefonodat – hanem képregényt. Lehetőleg úgy, hogy mások is lássák. Augusztus 28-án éppen ezt teszi világszerte a képregénykedvelő közösség. A Read Comics in Public Day, vagyis a nyilvános képregényolvasás napja 2010-ben indult, és azóta minden évben Jack Kirby születésnapján rendezik meg. A kezdeményezéshez nincs szükség regisztrációra, belépőjegyre vagy hivatalos programra: bárki csatlakozhat, bárhol a világon. Elég elővenni egy képregényt, és nyilvános helyen olvasni.

A nyilvános képregényolvasás napját Brian Heater és Sarah Morean, a The Daily Cross Hatch képregényes oldal szerkesztői kezdeményezték. Heater egy alkalommal arról beszélt, hogy bár szívesen olvasott képregényt, a New York-i metrón mégis inkább regényt vett elő. Nem mintha szégyellte volna a képregényeket, mégis volt benne valamiféle kellemetlen érzés azzal kapcsolatban, hogyan néznek rá mások, ha felnőttként képregényt olvas nyilvánosan. Ebből a személyes tapasztalatból született a gondolat: ha már létezik ez a furcsa társadalmi beidegződés, akkor érdemes szándékosan fordítani rajta. Legyen a feltűnő jelenség figyelemfelkeltő program: képregényt olvasni igenis jó!

Így lett 2010. augusztus 28-án az első International Read Comics in Public Day. A szervezők arra kérték a résztvevőket, hogy töltsenek egy-két órát képregényolvasással valamilyen nyilvános helyen: parkban, strandon, buszon, vonaton vagy akár egy könyvtár előtt. Ha pedig valaki megkérdezi, mit olvasnak, egyszerűen mondják meg: képregényt.

A kezdeményezés gyorsan nemzetközivé vált. Már az első évben több kontinensen csatlakoztak hozzá, a következő években pedig a közösségi média fényképei is fontos szerepet kaptak: az olvasók megmutatták, mit olvasnak és hol. A Wired 2012-ben úgy számolt be az eseményről, mint amely a képregényrajongók számára egyszerre közösségi esemény és afféle „geek büszkeség” demonstrációja.

Miért éppen Jack Kirby?

Jack Kirby 1917. augusztus 28-án született. Az amerikai képregény egyik legnagyobb hatású alkotójaként olyan világok és figurák megszületésében vett részt, amelyek ma már nem egyszerűen a képregénykultúra, hanem a globális populáris kultúra részei. Joe Simonnal közösen alkotta meg többek között Amerika Kapitány alakját, később pedig a Marvel univerzumának meghatározó figuráin és sorozatain dolgozott. A Fantasztikus Négyes, Thor, Hulk, az X-Men és számos más ikonikus képregényes világ kialakulásában meghatározó szerepet játszott. A DC Comicsnál szintén jelentős munkákat készített, köztük az Új Istenek sorozatát.

Kirby azonban nem pusztán azért ideális névadója ennek a napnak, mert legendás képregényalkotó volt. Életműve maga is azt bizonyítja, hogy a képregény sokkal több lehet egyszerű, gyors fogyasztásra szánt szórakoztatásnál. A képek, a dinamika, a történetvezetés és a vizuális világteremtés sajátos egysége olyan művészi nyelvet hozott létre, amelynek hatása ma már a filmen, a televízión, a videojátékokon és a kortárs vizuális kultúrán is érzékelhető.

A dátumválasztás így szimbolikus gesztus: a képregényolvasás napját annak az alkotónak a születésnapjára helyezték, aki maga is rendkívüli módon járult hozzá a médium kulturális rangjának megteremtéséhez.

A „gyerekes füzetektől” a kilencedik művészetig

A képregény magyarországi története különösen érdekes ebből a szempontból. A műfaj nálunk hosszú időn át sajátos kettősséget hordozott: rendkívül népszerű volt, miközben kulturális presztízse alacsony maradt.

A szocialista érában a képregény gyakran klasszikus irodalmi művek rövidített, képes változataként jelent meg, és ezzel egyszerre vált széles körben hozzáférhetővé és valamiféle „segédanyaggá” az irodalom mellett. A rendszerváltás után alapvetően megváltozott a helyzet. A külföldi képregények sokkal szélesebb választéka vált hozzáférhetővé, megjelentek a szuperhősök, az amerikai és európai sorozatok, majd egyre nagyobb teret kaptak a japán mangák és az úgynevezett graphic novel típusú kiadványok is. A képregény fokozatosan kikerült abból a kizárólagos szerepből, amelyben elsősorban gyermekeknek szánt szórakoztató olvasmányként tekintettek rá.

Közben maga a magyar képregényes közeg is intézményesedett: kialakult a rendszeres fesztiválok, kiállítások, szakmai fórumok és képregényes közösségek világa, miközben a kritika és a tudományos érdeklődés is erősödött. Így ma már nem állja meg a helyét az a régi elképzelés, hogy „a képregény azoknak való, akik még nem tudnak rendesen olvasni”. A képregény lehet humoros vagy komoly, gyerekeknek vagy felnőtteknek szóló, történelmi, filozófiai, politikai, önéletrajzi vagy éppen kísérleti alkotás. A szöveg és a kép együttes működése önálló narratív lehetőségeket teremt – ezért is nevezik gyakran a képregényt a „kilencedik művészetnek”.

Egy könyvtári pad is elég

A nyilvános képregényolvasás napjának talán éppen az az egyik legszimpatikusabb tulajdonsága, hogy nem akar túl sokat. Nem akar konferenciát, díjátadót vagy nagy költségvetésű fesztivált. Nem kell hozzá más, csak egy képregény és egy nyilvános hely.

Lehet ez egy városi park padja, egy kávézó terasza, egy strand, egy vasútállomás, egy busz vagy egy könyvtár olvasótere. A lényeg, hogy az olvasó látható legyen. Hiszen az ilyen kezdeményezéseknél a gesztus a legfontosabb. Mert amikor valaki elővesz egy képregényt egy parkban, tulajdonképpen nemcsak olvas. Megmutatja, hogy ezt a kulturális formát is lehet komolyan venni. A kezdeményezés tehát nem csupán az olvasásról szólt. Legalább ennyire szólt a képregényhez kapcsolódó előítéletek megfordításáról is. A szervezők egy olyan kulturális közeget szerettek volna láthatóvá tenni, amelyet sokáig valamiféle gyerekes vagy marginális szórakozásként kezeltek.

Augusztus 28-án tehát akár egyetlen képregénnyel is csatlakozhatunk egy világméretű, játékos mozgalomhoz. A feladat igazán egyszerű: ragadj meg egy régi kedvencet vagy egy friss füzetet, és keresd a többi képregényolvasót a Deák tér környékén!

Ha pedig valaki megkérdezi, mit olvasunk, nem kell mentegetőzni. Elég annyit mondani: képregényt.