Amerikában új alkalom adódott arra, hogy a normalitás klasszikus formát elnyomásnak érző woke-ideológusok úgy mutassák be a Trump-kormányzat elvárásait, mint amik szembe mennek az emberi kultúra legmélyebb tradícióival. Ennek jegyében érkezett újabb és meglepően szélsőséges fejezetéhez a Texas A&M Egyetemen kialakult oktatási vita: az intézmény kurzusainak újragondolása során egy oktató tüntetőleg „nemkívánatos tartalomként” azonosította Platón Lakomája egyes részleteit is, mivel azok a nemi identitás fluiditását sugallják. 

A konfliktus hátterében álló szabályozás Texas állam új oktatáspolitikai irányelvein alapul, melyek tiltják a „nemi és faji ideológia” megjelenítését az alap- és felsőszintű képzésben. Most tehát egy eljárás során minden kurzust és tananyagot jóvá kell hagyatni, ha olyan témát érint, amely „saját maguk által meghatározott nemi identitáson”, azaz általában a gender-ideológián alapul, ám úgy tűnik a fogalmak értelmezése gyakorlati problémákat okoz az egyetem tanárai számára, vagy úgy tesznek, mintha nem lenne világos, mit vár el az egyetem. 

Most Platón Lakomája áll a konfliktus középpontjában. Platón (Kr. e. 427–347) az ókori görög filozófia fontos alakja, akinek művei – például az Állam, a Phaidón, a Timaiosz vagy a Lakoma – a nyugati gondolkodást két évezreden át meghatározták. A Lakom a (Symposium) egy dialógusos elbeszélés a szerelem természetéről, amelyet több beszélgetőpartner – köztük Arisztophanész – nézetét ismerhetjük meg. A beszélgetés során Arisztophanész egy évszázados mítoszt idéz miszerint az emberiség kezdetben háromféle lényből állt – férfiból, nőből és egy mindkét nemet magában foglaló harmadik, androgün lényből –, amelyet később az istenek kettéhasítottak. E történet szerint ezért az ember „kettős felét keresve” vágyódik vissza a teljességre, s esik szerelembe elveszett felével. 

Ami igaz, igaz: az elbeszélés mindenféle aggodalom nélkül tárgyalja, sőt magyarázza a homoszexualitást, persze mitologikus keretek között. Olvassunk csak bele!

„Egykori természetünk … egész más volt, mint ez a mostani. Először is az ember akkor háromnemű volt, nem mint most, kettő: hím és nő, hanem harmadikul még e kettő elegye is, amely ma már kiveszett, csak a neve maradt fönn … Mindhárom fajta ember gömb alakú volt, háta és oldala körkörös. Négy keze volt, combja ugyanannyi, mint keze; gömbölyű nyakán két arca, egymáshoz teljesen hasonlóak, és a két szemközt néző orcának egyetlen kobakja. Négy fülük volt, szeméremtestük kettő, és így tovább minden más micsodájuk - ahogy mindebből ki-ki elképzelheti. … Azért volt három fajtájuk, mert a Naptól származtak a férfiak, a Földből a nők, és a Holdtól azok, akiknek részük volt mindkettőből. … Erejük, hatalmuk iszonyatos volt, ádáz felfuvalkodásban feszengtek, az istenekre is kezet emeltek, … megostromolták az Eget, az istenek leigázására. Ekkor Zeusz és a többi istenek tanácsot tartottak, mit kezdjenek velük …. Végre Zeusz nagy nehezen kibökte: … egyenként kettényesem őket, és így gyöngébbek lesznek, s ugyanakkor nagyobb számuk révén még hasznosabbak. … Miután az emberi természet így kettéhasíttatott, ki-ki sóvárgott a másik fele után… Azóta gerjed az emberekben egymás iránt szerelem – ez varázsolja vissza őket hajdani állapotukba, s megkísérli a kettőből eggyéforrasztásukat és az emberi természet megorvoslását. … Azok a férfiak, akik egy hajdani kétneműnek, úgynevezett "hímnőnek" a hasadmányai: a nőkre vágynak, és közülük kerül ki a sok házasságtörő. A férfirajongó, kikapós némberek is ezek utódai. Azok a nők viszont, akik eredetileg is nőből hasadtak szét, nemigen kapnak a férfiakon, hanem csak nőkbe habarodnak belé – ezek a nőszerető nők. A férfiakból hasadtak viszont férfiak után futnak...”

Miközben a mítosz a szerelem-magyarázatok egyik legismertebb forrása a klasszikus irodalomban, a Texas A&M egyetemi adminisztrációjára most sikerült ráfogni, hogy be akarja tiltani Arisztophanész szövegét, mivel az ütközik a gender-ideológia ellen fellépő politikával, hiszen az megfelel emberi lények egy részének nem bináris jellegét sugallja. 

Martin Peterson filozófiaprofesszor, akinek kurzusában a mű szerepelt, úgy döntött, nem próbálja helyén kezelni a tananyagot, hanem inkább más tárgyat tanít.

A döntés széles körű visszhangot kapott: több oktatási szakértő és professzor úgy fogta fel, hogy az akadémiai szabadság alapelveit veszélyezteti, amikor klasszikusokra vonatkozó tiltásokat vezetnek be politikai definíciók alapján. Az Amerikai Egyetemi Professzorok Szövetsége (AAUP) például kijelentette, hogy Platón tiltása nem a hallgatók védelmét szolgálja, hanem az értelmiségi gondolkodás korlátozását. Több egyetemi oktató azonban rámutatott, hogy az intézkedés nem a művek teljes betiltását jelenti, hanem a tananyag egy részének leválasztását az előírt oktatási keretről. Ennek ellenére sokan úgy értelmezik, hogy egy filozófiai klasszikus, amely több mint kétezer éve formálja a nyugati filozófiai tradíciót, nem felel meg az aktuális ideológiai normának. Másfelől viszont úgy tűnik, Martin Peterson, aki a The Texas Tribune-nak úgy fogalmazott, hogy felsőbb utasításra kellett módosítania kurzusát, valójában pontosan érti az iskolai adminisztráció szempontjait, csak, úgy van vele, mint a hazai könyvkiadók egy része a lefóliázandó kötetekkel. Nem akarja érteni.