Idén lesz kereken huszonegy éve, hogy Suzanna Arundhati, Roy Booker-díjat kapott az Apró dolgok istene című regényéért.  Az azóta világszerte népszerű indiai írónő több regénnyel is kijött, illetve tovább folytatta (leginkább) esszéírással egyidős társadalmi aktivista szereplését, tevékenységét. A szülei révén hindu-keresztény házasságból született alkotótól most a Felhőtlen boldogság minisztériuma című könyv mázsás, sűrű tartalmára és üzenetére hívjuk fel a figyelmet.

Kép forrása

Nagy örömmel és elánnal adtunk korábban ajánlót kedves olvasóinknak Suzanna Arundhati Roy Apró dolgok istene című regényéről, mely önéletrajzi ihletésű könyvben minden addiginál jobban ismerhette meg a világ nagyközönsége az indiai társadalmat. Arundhati Roy-ról azóta is számos cikk jelent meg, főleg újabb és újabb cikkei, esszéi és szereplései okán, s így van ez most is, amikor a Felhőtlen boldogság minisztériuma című regényét ajánljuk. 
Nemigen lehet megkerülni, hogy ne hasonlítsa össze az ember az Apró dolgok istenével, jómagam is ezt teszem két mondat erejéig. A két regény között természetesen India, az indiai hitvilágok, kultúra és jellegzetesen bonyolult és félfeudális társadalmi szerkezet a kapcsolat. A szerző a korábbi keresztmetszet változaton túl, ezúttal a szubkontinens lakóinak különleges élettörténeteire, élethelyzeteire koncentrál. A Felhőtlen boldogság minisztériuma ugyanakkor még inkább ráerősít a szerző politikai aktivista mivoltára, céljaira, pacifista, humanista megnyilvánulásainak, a társadalmi, politikai igazságtalanságok elleni harca alátámasztására. A sok apró szálból egy egységessé formált regénymonszunban szerelmi, háborús, politikai, hétköznapi epizódokon keresztül körvonalazódik egy komplex indiai meserengeteg, ahol gonoszok és áldozatok, agresszorok és gyengék, gyötrők és gyötröttek kavalkádjáról olvashatunk. A mesék végletessége jellemző tehát erre a regényre (is), ahol az élet egyszerű alapigazságai állnak a fókuszban, de mint majd minden mesében úgy ezeknél is, az itt-a-vége-fuss-el-véle fináléban azért ott van happy end is, a harmóniára, kiteljesedésre utaló zárókő.