Harminchat évesen a világ tetején. Ez jutott Arundhati Roy, indiai írónak, aki Az apró dolgok istene című kötetével egy csapásra világhírű, keresett, mind szakmai, mind közönség körben ajnározott alkotó lett, egy valóságos sztár. Könyve méltán lett sikerdarab, ugyanis olyan mélységben és érzékletességgel ír az indiai kasztrendszerről egy szerelem történetén keresztül, ahogy eddig senki sem tette.

Kép forrása

Az 1961-es születésű Arundhati Roy hazája remek művésze s egyben aktivista is, aki első és eddig egyetlen regénye óta inkább a politikát választotta. Az apró dolgok istene ennek ellenére is zseniális mű, a szerző ezért számos díjat kapott, így Man Booker-díjat, Lannan Kulturális Szabadság-díjat és Norman Mailer-díjat kapott. A történet valójában nem túl eredeti: a főhősnő házassága nem sikerült, amikor kiderül férje a szeretetközösség helyett az alkoholt választja. S hiába a gyönyörű közös gyermek ikerpár, a férj és a feleség között elhidegül a kapcsolat. A korábban előkelő, kéralai szír keresztény család a házastársak válsága miatt teljesen szétesik. Ammu, a feleség ekkor úgy dönt, hogy elhagyja férjét és bár a kasztrendszer, a megmásíthatatlan hagyományok, a szokásjog, a szigorú előírások mind boldogsága ellen vannak, mégis nekivág az útnak, hogy egy teljesebb életet éljen. Elhagyva urát, a gyerekekkel visszaköltözik szülőfalujába, hogy ott rendezze sorsát, gyermekeivel közös sorsukat. 
A történet egy kitartó küzdelem históriája, ahogy a tradíciók, a belső törvények ellen fellázadó asszony, aki gyermekei által istenített anya, miként jut el a kettős élet, s talán a beteljesülő szerelem kialakításához és egy váratlan tragédiához. Arundhati Roy olyan mélységben mesél az indiai valóságról, a kasztrendszer, európai ember számára érthetetlen szigoráról, ahogy előtte még senki nem tette meg. Szerelem, érzékiség, tradíció, szokásjog, halál és túlélés, minden együtt van ahhoz, hogy egy szuggesztív, jellegzetes indiai regényt kapjunk. Az előre borítékolt sorsa ellen fellázadó feleség történetét többek között így ajánlja a kiadó: „A megrázó két hét története lassan, csapongva bontakozik ki és éri el a feszültség csúcspontját: a legfontosabb eseményeket az író a könyv utolsó oldalaira sűríti, addig hagyja, hogy az olvasó izgatottan keringjen a különböző idő- és érzelmi síkok labirintusában.”