Shakespeare „múrosítva”
A nagy sikerű Bolond folytatásaként A velencei sárkány címmel érkezik június 9-én Christopher Moore legújabb humorbombája. A kötet A velencei kalmárt és az Othellót ötvözi, Moore-féle humorral megspékelve.
Christopher Moore-nak egyáltalán nem kell humorért a szomszédba mennie. Elég, ha a nemrég megújult borítóval megjelenő Biff evangéliumára, pontosabban Jézus gyerekkori haverjának történetére gondolunk. Vagy a Neccharisnyás papnő pajzán szigetére, A Melankólia-öböl buja bestiájára, vagy esetleg a Bolondra.
Utóbbi fülszövegének első mondata ráadásul az író humoráról sokat elárul: Bolond segglyukból, bolond szél fúj. A története pedig Shakespeare Lear királyának és bolondjának sztorija. A bolond, akinek feladata elsősorban a királylányok szórakoztatása, ám inkább alpári és esetenként altáji humorral. A meghökkentő, de feketehumorral igencsak gazdag történet azonban hamarosan folytatódik. Igaz más helyszínen, de a stílus marad. Heteken belül megjelenik ugyanis Christopher Moore A velencei sárkány című könyve is a magyar boltokban. Az ötvenkilenc éves amerikai író a Bolond után így folytatja a Shakespeare-kánon felforgatását. Méghozzá fenekestül. A velencei kalmárt és az Othellót ötvözve – szokásos humorát hozva – írt könyvet ugyanis a kapzsiságról, a bosszúról, az árulásról és egy félelmetes, fatális, ám igazán feminin tengeri szörnyről.
A tizenharmadik század végén járunk és Velence pont olyan, mint ma: olasz és vizes. Cordelia ide küldte Tarsolyt, hogy a nevében is ellenezze a készülő keresztes hadjáratot. Bizonyos kalmárok és katonák érdeke azonban nagyon is a háború felé húz, és jaj annak, aki az útjukba áll. A főhős, Tarsoly így idegen földön, idegen szokások között próbálja megállni a helyét, mígnem ádázul életére törnek. Természetesen bosszút forral, felhasználva mindent, ami keze ügyébe kerül: pénzt, fekáliát és még egy titokzatos vízi lényt is, melynek kéj- és étvágya kielégíthetetlen. Mindeközben azért akad néhány segítője is. Mint a szép Jessica, az uzsorás Shylock lánya, vagy Othello, a vitéz mór. Miközben pedig folyik a vér, mellette azért jócskán folyik a bor is, és a testrészek mellett a poénok is folyamatosan repkednek.
A történet egyébként kicsit, amolyan rossz viccszerűen is kezdődhetne: egy zsidó, egy néger meg egy angol ül a gondolában...
Christopher Moore-nak egyáltalán nem kell humorért a szomszédba mennie. Elég, ha a nemrég megújult borítóval megjelenő Biff evangéliumára, pontosabban Jézus gyerekkori haverjának történetére gondolunk. Vagy a Neccharisnyás papnő pajzán szigetére, A Melankólia-öböl buja bestiájára, vagy esetleg a Bolondra.
Utóbbi fülszövegének első mondata ráadásul az író humoráról sokat elárul: Bolond segglyukból, bolond szél fúj. A története pedig Shakespeare Lear királyának és bolondjának sztorija. A bolond, akinek feladata elsősorban a királylányok szórakoztatása, ám inkább alpári és esetenként altáji humorral. A meghökkentő, de feketehumorral igencsak gazdag történet azonban hamarosan folytatódik. Igaz más helyszínen, de a stílus marad. Heteken belül megjelenik ugyanis Christopher Moore A velencei sárkány című könyve is a magyar boltokban. Az ötvenkilenc éves amerikai író a Bolond után így folytatja a Shakespeare-kánon felforgatását. Méghozzá fenekestül. A velencei kalmárt és az Othellót ötvözve – szokásos humorát hozva – írt könyvet ugyanis a kapzsiságról, a bosszúról, az árulásról és egy félelmetes, fatális, ám igazán feminin tengeri szörnyről.
A tizenharmadik század végén járunk és Velence pont olyan, mint ma: olasz és vizes. Cordelia ide küldte Tarsolyt, hogy a nevében is ellenezze a készülő keresztes hadjáratot. Bizonyos kalmárok és katonák érdeke azonban nagyon is a háború felé húz, és jaj annak, aki az útjukba áll. A főhős, Tarsoly így idegen földön, idegen szokások között próbálja megállni a helyét, mígnem ádázul életére törnek. Természetesen bosszút forral, felhasználva mindent, ami keze ügyébe kerül: pénzt, fekáliát és még egy titokzatos vízi lényt is, melynek kéj- és étvágya kielégíthetetlen. Mindeközben azért akad néhány segítője is. Mint a szép Jessica, az uzsorás Shylock lánya, vagy Othello, a vitéz mór. Miközben pedig folyik a vér, mellette azért jócskán folyik a bor is, és a testrészek mellett a poénok is folyamatosan repkednek.
A történet egyébként kicsit, amolyan rossz viccszerűen is kezdődhetne: egy zsidó, egy néger meg egy angol ül a gondolában...
Egypercesek
Móricz, Térey és írói naplók
Íme a PIM év végi programjai
Végzetes olvasásvesztés?
A mai egyetemisták egyre kevesebb könyvet olvasnak” – írja Rose Horowitz publicista az Atlantic magazinban
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán