Mit lehet megtudni az emberekről az állatkertben?

Mihez kezd a rábízott unokákkal körülvett szociológus nagypapa? A válasz egyszerű: elkészítik A Balaton part, majd esetleg Budapest, vagy ha úgy tetszik, a mai magyar társadalom részben jellegzetes, részben egyéni társadalmi keresztmetszetét, mégpedig sok-sok meglepő megállapítással, fanyar magyar humorral, hitéleti éleslátással. Tehát ahogy már a szerzőtől, Kamarás Istvántól megszokhattuk. Új könyve a Titkos kutatónapló újra emlékezetes munka.

Rendhagyó ifjúsági regény

Kamarás István kezd jól beleégni a mai magyar olvasók agyába, a neve mögé az OJD rövidítés odabiggyesztő (OJD = Isten Bohócainak Társasága, latinból rövidítve) író szép lassan, ha nem is elfogadott, de ismert provokátorrá vált. Korábbi kötete a Ferenc pápa – Legendárium (melyről mi is írtunk) máris megosztja a közönséget: még nem tudják, mennyire vegyék komolyan, ahogy földbe döngöli a világi politikusokat és egyházi vezetőket a különböző vérlázítóan botrányos epizódokban.
Újabb könyve, a Titkos Kutatónapló ennél, ha lehet mondani, lájtosabb, igaz ez eleve gyerekekről szól gyerekeknek. De persze bárki elolvashatja, sőt, azt hiszem, hogy aki Kamarást már a Ferenc pápás könyvben a szívébe zárta (és ezzel nem volt nehéz dolga), az ennél a kötetnél se lesz hűtlen.
Aki szereti a skatulyákat, az most örülni fog, mert erre a könyvre mondták egy helyen, hogy ifjúsági regény. Ám legyen. Bár annak meglehetősen rendhagyó és ezt Kamarás Istvántól szinte el is várjuk.

Hol lakik Ajahtan Kutarbani király?
De mitől furcsa ez a regény? Hát bizonyára attól, hogy a főszereplője egy szociológus nagypapa, aki a rábízott unokáival egy orrvérzésig kortárs magyar szociografikus túrára indul. A kötet sztoriját így foglalta össze a szerző, amikor interjút adott abból a jeles alkalomból, hogy a Titkos kutatónapló megkapta az Év Gyermekkönyve díjat: „Egy életmódkutató szociológus nagyapa egy balatoni nyaralás idején azt kutatja unokáival és azok unokatestvérével, hogy tudják-e a nyaralók, hol lakik Ajahtan Kutarbani király, aki nem mellesleg a Szegény Dzsoni és Árnika című Lázár Ervin-regény egyik szereplője. (Amúgy magam is végeztem ilyen kutatást másfél évtizede saját unokáimmal.) A regénybeli első és felettébb sikeres kutatást tucatnyi másik követi, mint ahogyan ezt a legidősebb unoka munkanaplójából megtudhatjuk. A napló egyfelől azért titkos, mert ezt követeli meg a kutatói etika, hiszen a megfigyeltek egy része valóságos és azonosítható személy, másfelől meg, ugyebár, azt, amit nem mondhatunk el senkinek, elmondjuk mindenkinek.”

Csak hagyjuk őket érvényesülni!
S hogy mi mindent vizslatnak e különös és bohém, vidám csoport tagjai? Nézzük mit ír a kiadói fülszöveg! „Vajon mi mindent lehet megtudni a társadalom tagjairól és közösségeiről olyan kérdések alapján, hogy Tudja-e, hol lakik Ajahtan Kutarbani király?; Mi van a bevásárlószatyorban?; Ki hogyan ajándékozik?; Miért kell Wolfné nevét megjegyezni?; mit gondolnak a vallásról, hitről a rockerek, metálosok, house-osok, hip-hoposok, tecktonikosok, punkok és szkinhedek, vagy mit lehet megtudni az emberekről az állatkertben tanúsított viselkedésük alapján egy képzeletbeli földönkívüli faj nézőpontjából, vagy abból, hogy ki melyik szállóigét tudja vagy nem tudja folytatni?”
Ha csak annyi mondok, hogy innentől nincs könnyű dolga az olvasónak, akkor még jócskán nem árultam el sokat, de nem kell félni, Kamarás István hősei mindent megoldanak, csak hagyjuk őket érvényesülni!