Nemrég került a boltok polcaira Kamarás István: Ferenc pápa – legendárium című kötet, melyről már a beharangozó, beajánló fülszövegekben egyfajta provokációként írnak. Persze az avatatlan olvasó hamar beugrik ebbe a kedves csapdába, és nem biztos, hogy észreveszi, hogy e kötet kapcsán az a minimum, hogy humorérzékkel és a fonákságra való érzékenységgel kell lapozgatni. Ez egy célzottan vidám könyv, mely humorosan mutatja be a keresztény hitéletet.

Na, de ki is az a Kamarás István, aki a kötet szerzője? A vallásszociológus, religiográfus és író nagy előszeretettel biggyeszti oda neve mögé az OJD rangjelzést, melyről szerintem kevesen vélik tudni, hogy mit is jelent. Nincs mit szégyellni ezen, fel kell ütni a nagy Guglit, ott lesz a magyarázat. „Az OJD = Ordo Joculatorum Dei, vagyis Isten Bohócainak Rendje. Jelenleg tizenhét tagja van: különböző nemű, életkorú, életállapotú (szerzetes, pap, világi), világnézetű (vallásos, agnosztikus, kereső), foglalkozású (díszüvegező, néprajzos, szociológus, magyartanár, matematikatanár, könyvtáros, irodalmár, neveléstudós, püspök, pap, apáca, ökofilozófus, gyógytornász, médiatechnológus és informatikus hallgatók), emellett különböző politikai irányzatokhoz kapcsolódó, eltérő habitusú és ízlésű személyek.” Ezen felhőtlen jókedvet sugárzó csapat alapítója, Kamarás István most megjelent könyvével arra vállalkozik, hogy kiprovokálja olvasóiból, hogy Ferenc pápa nem egyszer meghökkentő, szokatlan, esetenként radikális, de mindenképp bölcs megnyilvánulásainak sorát egyetlen történetté formálja. Egy történet, mely egy emberről szól, aki mégsem egészen csak egy ember, hanem a benne formálódó, kiábrázolódó Krisztus.
A kötet máris óriási érdeklődést váltott ki a hívók köreiben, ugyanis az Isten Bohócainak Rendje alapítója ugyancsak megnyomta a ceruzáját és a vastagon fogó írószerszám bizony provokációként kezdett el hatni. Erről a kőkemény és váratlan provokatív vonalról ír a könyv kapcsán Fabiny Tamás evangélikus püspök, amikor egyebek mellett így fogalmaz: „…az igazán nagy provokátor a Názáreti volt. Nem csupán azzal, hogy szombaton gyógyított, hogy megannyi álszentségükkel szembesítette a farizeusokat, vagy, hogy felborogatta a templomi árusok asztalait, hanem leginkább azzal, hogy – és ahogy! – szeretett.
Erről a jézusi szeretetről szól a szerző is, akinek görbe tükre keresetlen őszinteséggel mutatja meg egyházaink és társadalmunk mai állapotát.”