November elején jelent meg a Metropolis Media Kiadó Szépirodalmi Könyvek sorozatában Elin Persson: Afgán fiúk című regénye. Kevés olyan debütáló mű születik, amely ennyire, érzékenyen és emberien tud szólni a mai Európa egyik legnehezebb kérdéséről, arról, hogyan is viszonyuljunk a menekültekhez. 

Elin Persson (1992) svéd szociálantropológus, író, szerkesztő, a norrlandi Provins című irodalmi lap főszerkesztője. Első könyve, az Afgán fiúk (2020) elnyerte az Északi Tanács Gyermek és Ifjúsági Irodalomért járó díját. A regényben saját tapasztalatait dolgozta fel. 

A történet középpontjában Rebecka, egy fiatal nő áll, aki munkát vállal egy fiatalokat befogadó svédországi menekültotthonban. Itt találkozik három afgán fiúval – Ahmeddel, Hamiddal és Zaherrel –, akik család nélkül, egyedül érkeztek Európába a jobb élet reményében. A mindennapok apró küzdelmei, a várakozás, az otthonkeresés és az emberi kapcsolódás pillanatai adják a regény szívét-lelkét.

A történéseket Rebecka szemén keresztül látjuk, aki, mint szociális munkás igyekszik távolságot tartani gondozottjaitól, ám ez korántsem könnyű feladat, hiszen a fiataloknak ő jelenti a családot. A könyv részint bemutatja a menekült fiatalok életét, sorsát, részint elgondolkodtat arról, hogy képes lehet-e egy szociális munkás valóban segíteni a gondozottjain, és miben is áll a segítség? És mi volna az állam feladata?

A regény mély empátiával beszél az egyedül érkező menekült fiatalok helyzetéről, az integráció rendszerének bonyolultságáról, a svéd társadalmi-politikai rendszer és a menekült fiatalok konfliktusairól és a menekültkérdés megoldhatatlanságáról. 

Az Afgán fiúk nézőpontja merőben személyes jellegű: nem társadalmi témaként dolgozza föl a kérdést, hanem emberi dimenziókat mutat meg – hús-vér, esendő fiatalokat, szeretettel, tisztelettel és mély empátiával. A regény a svéd médiatér elvárásainak megfelelően azt igyekszik megmutatni, hogy az emberi méltóság és az együttérzés nem ismer határokat.

Ugyanakkor az Afgán fiúk nem csupán a menekültekről szól – hanem az állam lehetőségeiről is. Élesen bírálja a svéd migrációs politikát, ami egy álságos és hazug bürokratikus rendszer. Megmutatja, hogy a svéd megoldás valójában egyáltalán nem jelent megoldást a migránsok beáramlása által teremtett áldatlan állapotokra. A könyv tanulságai tehát jóval túlmutatnak a szépirodalom határain.