Kiosztották az Év Gyermekkönyve Díjakat

Az Ünnepi Könyvhét mellett megrendezett Gyermekkönyvnapok alkalmából június 9-én, a Petőfi Irodalmi Múzeumban átadták az Év Gyermekkönyve Díjakat. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának Magyarországi Egyesülete tavalyi könyvtermésből választotta ki a legigényesebb kiadványokat.

Dr. Hoppál Péter az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára az Év Gyermekkönyve díjak nyerteseinek összesen egymillió forint támogatást biztosít.
A zsűri döntése alapján az Év Gyermekkönyve 2015. díjat kapta meg Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek  (rajz: Kun Fruzsina, Csimota Kiadó) című könyvéért, Tóth Krisztina A lány, aki nem beszélt (illusztráció: Makhult Gabriella, Móra Kiadó) című könyvéért és Kamarás István Titkos kutatónapló (Luther Kiadó) című könyvéért.
Az Év Gyermekkönyv Illusztrátora lett Remsey Dávid Borbáth Péter Sündör és Niru című kötet illusztrálásért, az Év Gyermekkönyv Életmű kategóriában munkássága elismeréséül Díjban részesült Tarbay Ede.
A laudációk így mutatták be a díjazott köteteket, illetve a díjazottakat:
„Mert a jó könyv legtöbbször nem válaszokat ad, csak segít föltenni a fontos kérdéseket. Elekes Dóra kötete pedig nem csupán fontos könyv, de jó is. Az egyik legjobb, amit kamaszokról, kamaszoknak írtak.”
Tóth Krisztináról: „Akik olvasták a könyvet, ilyen jelzőket használtak rá: csodaszép, bölcs, csodás, fájóan őszinte, ősi erő van benne, gyönyörű, különleges, bátor, érdekes. Igen ez a könyv, mindez együtt, egy összetett szépségű mesekönyv gyereknek, felnőttnek.”
„Kamarás István csaknem öt évtizedes tudományos munkásságát át meg átszövik a szépirodalmi alkotások, melyeket nehéz az ismert kategóriákba sorolni. … Az egyszerűség kedvéért nevezzük a Titkos kutatónaplót ifjúsági regénynek, de ezt csak jobb híján tesszük, hiszen valójában könyvével új műfajt teremtett.”
Remsey Dávid „…kialakított egy teljesen új, egyéni világot, modern technikával, ami a gyerekkönyv területen is egy izgalmas színfolt…”
„Tarbay Ede egy másik korszak jellemző karaktere: a reneszánszban talán kevésbé lett volna feltűnő az a sokszínűség, amely jellemző rá, a munkásságára.”