Csak különös áhítattal lehet olvasni Halmai Tamás Hány érintésből születik egy ország (Versek helyetti versek) című kötetét, ugyanis a szerző alkotói folyamatában konstans módon spirituális térben mozog, ahol sajátos meditációi és vizualizáció segítségével azonnal hitelesnek és megfellebbezhetetlennek érezzük annak a haikunak az üzenetét, amely a versgyűjtemény legfőbb gondolatát közvetíti: „Aki a mennybe / vezető úton jár, / az már a mennyben jár”.

A József Attila-díjas költő, esszéista és kritikus a Napút Online egyik szerkesztője, nemrég Térey János -ösztöndíjban részesült. Jelen opusai a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában láttak napvilágot.

Halmai Tamás olvasatában a csend mélyén rejtőzik a harmónia, lelki irányultsága olyan, mintha a fizikai szükségleteteket is egy másik dimenzióban teljesítené be, megmaradnak ugyan a testi gyökerek, de szükség van szublimálásra. Számára a kézzel fogható világ is a látszatok világa, a láthatóban is szunnyadnak látomások, körülölelik megfoghatatlan, inspiráló erők. A transzcendens költészetben a szerző túllép az emberi megismerés és tapasztalás korlátain, misztikus témákkal, a kozmikus egység megláttatásával az olvasóban is egy spirituális utazást kíván elindítani. Az emberben megvan az az óhajtás, hogy egyszer majd az egyik univerzumból át lehet menni a másikba, így mindenképpen helytálló a román származású vallástörténész, filozófus és író, Mircea Eliade gondolata, amely szerint a „transzcendecia vallásos érzületét már az ég puszta látványa is előhívja”. Halmai Tamás versbeszéde szakrális költészet, mégsem hagyományos értelemben szól a vallásról, nem fogalmaz meg ideológiai elkötelezettséget, sokkal inkább a hitét, amely egy belső inspiráció segítségével utat nyit számára a természetfölötti öröm befogadására. Opusait a mítoszok és az irodalom viszonyának kölcsönös összefonódása teszi teljessé. Versvilágát Spinoza racionalista filozófus megállapítása itatja át: Isten örök és végtelen lényeg.

A Bibliát átszövi a mítosz és a metafora, benne a valóságirodalom költészetéből nem kevés található. Voltaképpen az irodalom és az imádság rokon műfaj, a képzelet számára a világegyetem azt jelenti, hogy egy köztes és egy lenti világ fogja közre. Éppen ezért a poétikában hol a felemelkedés, hol a zuhanás képei dominálnak, a tudat, a fantázia és az álom fokozott felerősödésével: „… minden út otthont keres, / de az utazóknak már nem kell igyekezniök, / hazatértek, ha mint szó a levegő lombjaiban, / egymás gyerekkorában elfészkelődni tudnak…”

A szerző egy, még emberi mértékkel meg nem született világba kalauzol bennünket, oda, ahol „Kitárt ágakkal / imádkoznak a lombok rejtjében a fák…, ahol Végül mindenki, / hogy éljen, a keresztre / felkéredzkedik.” A cikluscímek (Hivatásrend, Római levelek, Ha tanúm vagy, Gyónási titkok fesztiválja, Oltárépítők, Novíciák, A kereszt útja) is a ’Jöjjön el a Te országod’ iránti kérést erősítik meg, a költő prófétai vonásai odáig vezetnek bennünket, hogy a távoli múltba való visszatérés a versmondanivalót mélyebbé, sokatmondóbbá teszi, az ősi mítoszok a bölcsesség tárházaként vannak jelen. Mindezek felidézésével a lehetekből történő megvalósulás ígéretét érezzük. „Összepártol lelkeket / a szellem. Végül / az ösvény, melyen / egy teljes tér indul el. […] a világ csak jelenés, / az egyetlen valóság Máriáé.”

Halmai Tamás metafizikus költészete egy valódi poeta doctus gondolkodásmódját, hitbéli meggyőződését tárja elénk, így versei valóban a szubsztanciáról szóló elmélkedések a lét lényegéről, értelméről és végső okairól. Kitárulkozásában ontológiai istenérvek mentén halad, Isten fogalmából következtet annak létezésére, Isten a „legnagyobb jó”, aki rendelkezik a létezés attributumával. „Testnek lenni: részesedés a fényből”, fogalmaz a szerző bensőségesen, hiszen maga a fény legyőzhetetlen, ezt kiáltja az írás a világ négy sarkába: „Anyanyelved is / azért van, hogy kimondhasd / az egyetemest”.

Halmai Tamás önkifejező világjárásában belső lelki élményekre, megérzésekre és megtapasztalásokra helyezi a hangsúlyt, hirdeti a tudat, a szellem elsődlegességét, az emberi lét értelmezéséhez magasabb rendű összefüggések együttlétére utal. Teszi mindezt sajátos költői kelléktárával, bensőséget, szeretetigényt és meggyőződést hirdető meditációival, eljutva abba a spirituális dimenzióba, ahol bekövetkezik a megvilágosodás.

A szerző egy vele készített interjúban azt vallja, hogy „a szeretet igazabb az igazságnál”, mindez azt közvetíti, hogy valláslélektani gondolatai megfogalmazásakor spirituális sejtetéseit a költészet és a hit kettősségébe ötvözi, egy áhított létmód felé vezet bennünket, amelynek jelenleg az ember számára csak megérzései lehetnek a látható és a láthatatlan közötti átmenetben. Halmai Tamás költészetének ereje elhivatottságával magyarázható, nem véletlenül fogalmaz így blogjában: „Az irodalom akkor is gyógyít, ha nem vagyunk betegek”.

„Csak ímmel-ámmal vagyok ember / A bűn is méltányolható, / mert igaz…” szembesülünk a valósággal, de kétségbeesésre nincs ok, tudjuk meg a Fehérre meszelt hajnalokból, léteznie kell egy abszolút végtelennek, ami a véges valóság létének és végességének oka. „Az elmúlás csak szubkultúra. / Nincs menekvés a megváltás elől”. Az Evangélium szerint a szív a személyiség központja, a cselekvés és az Istennel való kapcsolat helye, döntések csomópontja. Ahol a kincsed, ott a szíved is. (Mt 6,21)

Halmai Tamás figyelemmel kíséri a kortárs szerző alkotásait, igy versgyűjteményében számos általa nagyra értékelt költőtől kölcsönzött mottóval indítja mondandóját. (Iancu Laura, Halmosi Sándor, Hegedűs Gyöngyi, Leveles Ibolya, Bánfai Zsolt, hogy csak néhányat említsünk. Magas fokú intellektualitás, szofisztikált gondolatok, olykor paradoxonok, komplex képek, érzéki és vallásos tartalom összedolgozása teszi különlegessé ezt a szövegvilágot. Kreativitása kivételes szókapcsolatokat és új értelmezési lehetőségeket hív életre. Hadd idézzek erre néhány példát. (Fölvinni az isten dolgát Juszt is tícia, szavadelvű a reggel, Ki filia-borja volnánk a semmi nélkül? Megbúvik minden úton / egy labirítus, a tenger menti meg, ha jótörött)

Halmai Tamás verskötetének legfontosabb üzenete a Jelentés című elmélkedésből kiemelt két sor: „Az igazság próbáját / a hit állja ki.” A megállapítás hitelességét fokozza a szerző rendíthetetlen meggyőződése, a teremtett liturgikus tér hívogató szépsége és ígérete, az alkotó misztikus-spirituális megtapasztalásainak autentikus közvetítése. Költészete az elme és a szív tisztaságának nyomvonalán halad, kísérője a harmónia, a megigazulás lehetősége számára eredendően nyitott, sikerül megnyitnia a kódokat az út az igazság és az élet triptichonjában

Halmai Tamás a haikuknak is mestere, 17 szótagos mikroverseit kitölti a teljesség, érvényesül a műfaj megteremtőjének, Macuó Basó japán költőnek egy kijelentése, amelynek értelmében a jó haiku olyan, mint egy harangütés, újra meg újra visszacseng, A szerző haikui tudják legtömörebben megfogalmazni hitvallását, így néhány példával szeretném mindezt illusztrálni. „Kezdetben volt az / igen. A többi tanult / tanulatlanság” […] „A halál eddig / mindenkinek sikerült. / Kudarcra várunk.” […] „Oxigénpalack / nélkül csak vele futsz fel / a Golgotára.”

Az az érzésem, mintha Halmai Tamás nem is a földön járna, hanem folyamatosan egy olyan magasságban, ahol mindig az égre néz, így az ember létlényegét is sokkal tisztábban látja. Nagyszerűen megérthető mindez a Gyónási titkok fesztiváljában, amely önreflexió, saját személyisége átvilágítása élete minden etapjában, ahol jelenleg Szöveget gyógyít…Napúton uhillan holdig, aki a természet panteisztikus átsugározásában isteni fénnyel megáldott életet él. Mindez pedig azért lehetséges, mert Simone Weil gondolatát önmagára is érvényesnek tartja: A teremtett dolgok lényegük szerint közvetítők. Közvetítők egymáshoz, s ennek nincs vége. Közvetítők Istenhez.

Halmai Tamás, Hány érintésből születik egy ország – Versek helyetti versek, Cédrus Művészeti Alapítvány 2025.