A nemzetközi és a magyar sajtóban is kiemelt figyelmet kapott a hír, hogy a 88 éves, Oscar-díjas magyar rendező, Szabó István új nagyszabású filmprojektre készül: filmre viszi Márai Sándor világhírű regényét, A gyertyák csonkig égnek című művet. A produkció már előkészítési szakaszban van, és a nemzetközi filmipar élvonalába tartozó alkotók csatlakoztak hozzá.

Egy világirodalmi siker új médiumban

A forgatókönyvet az Oscar-díjas Christopher Hampton jegyzi, akinek neve olyan irodalmi adaptációkhoz kötődik, mint a Veszedelmes viszonyok vagy a Vágy és vezeklés. Hampton munkássága garancia arra, hogy Márai regényének finom lélektani rétegei és dialógusokra épülő dramaturgiája hitelesen és filmszerűen jelenjen meg a vásznon.

A szereposztás is rendkívüli: a főbb szerepekben két világsztár, Ralph Fiennes és Viggo Mortensen látható majd. Mindkét színész híres arról, hogy komplex, belső feszültségekkel teli karaktereket alakít, ami különösen fontos egy olyan mű esetében, amely alapvetően két idős férfi sorsszerű, múltfeltáró találkozására épül.

A gyertyák csonkig égnek a 20. századi magyar próza egyik legismertebb és legnagyobb nemzetközi karriert befutott alkotása. A regény több mint 40 nyelven jelent meg, és különösen a német és az angolszász nyelvterületen aratott sikert. A történet középpontjában a barátság, az árulás, a hűség és az elmúlás kérdései állnak, mindez egyetlen, hosszú éjszakai beszélgetés keretében.

A mű sajátossága, hogy cselekménye visszafogott, drámai ereje a párbeszédekben és a kimondott – illetve elhallgatott – igazságokban rejlik. Éppen ezért sokáig kérdéses volt, hogy filmre adaptálható-e. A most készülő produkció azonban éppen ezt a kihívást vállalja: miként lehet a belső feszültséget vizuális és filmes eszközökkel megragadni.

Szabó István visszatérése a nagy nemzetközi produkciókhoz

A könyvadaptáció azonban korán sem lesz egyszerű. Kereken húsz évvel ezelőtt 2006-ban, a 37. Filmszemlén már bemutatták Márai Sándor írásának tévéváltozatát, melyet Iglódi István rendezett. A kritika azonban nem fogadta lelkesen a produkciót. Sóti Thea például így írt a Pesti Magyar Színházban Pozsgai Zsolt által színpadra alkalmazott darab filmes adaptációjáról a Filmtett – Erdélyi filmes portál hasábjain: „A gyertyák csonkig égnek celluloidra vitele valódi kihívás, hiszen rendkívül kell vigyázni, hogy ne egyszerűen színházi közvetítés vagy irodalmi felolvasóest legyen a dologból. Nem véletlen, hogy az ugyanezen mű megrendezésére készülő Milos Forman elhalasztotta a forgatást: úgy érezte, még nem tudta eléggé kidolgozni a film vizuális világát. Míg a könyv a két barát hajnalba nyúló beszélgetésének szuggesztív feszültségét végig meg tudja tartani, addig ezt filmen szinte lehetetlen ugyanúgy megcsinálni, mert a túlzó közelik, a statikus beállítások, a színpadias mozgások elsarkosítják az egészet. Mi több, a film annyira konkrét, hogy rögtön leleplez, s így egy csapásra elillan az a titokzatos lüktetés, amire a képzeletünkre támaszkodó irodalmi alap épül.”

Szabónak azonban talán sikerülhet a lehetetlen. Szabó István neve a nemzetközi filmvilágban elsősorban a Mephisto című alkotás révén vált ismertté, amely elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját. Későbbi filmjeiben – például a Redl ezredes vagy a Hanussen – gyakran vizsgálta az egyén és a történelem viszonyát, a hatalom és az erkölcs konfliktusait.

A Márai-adaptáció tematikailag szorosan kapcsolódik ehhez az életműhöz: a múlt feldolgozása, a személyes döntések súlya és az idő múlásának kérdései mind jelen vannak benne. A rendező számára tehát nem idegen terep ez a történet – inkább egyfajta összegzésnek tekinthető.

Nemzetközi érdeklődés és magyar kulturális érték

A projekt iránti nemzetközi érdeklődés jól mutatja, hogy a magyar irodalom klasszikusai továbbra is relevánsak a globális kulturális térben. Márai Sándor művei az elmúlt évtizedekben reneszánszukat élik, különösen Nyugat-Európában.

A filmadaptáció nem csupán egy irodalmi mű újraértelmezése, hanem kulturális közvetítés is: lehetőséget ad arra, hogy a magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotása új közönségekhez jusson el, immár a mozgókép eszközeivel.

Egy ilyen rangos alkotói csapat – Szabó István, Christopher Hampton, Ralph Fiennes és Viggo Mortensen – együttműködése ritka alkalom. A kérdés nem csupán az, hogy sikerül-e méltó módon filmre vinni a regényt, hanem az is, hogy a produkció képes lesz-e újra reflektorfénybe állítani a magyar irodalmat a nemzetközi színtéren.

A Könyvkultúra Magazin olvasói számára különösen izgalmas fejlemény ez: egy olyan adaptáció készül, amely egyszerre kötődik a hazai irodalmi hagyományhoz és a világ filmművészetének élvonalához.