Túl sok főszereplő…
Az alaphelyzet egyszerű: a farkasordító hidegben hóvihar elől egy hatlovas kocsival menekül egy fejvadász és foglya, de útközben, hosszas alkudozás után, két újabb alak csatlakozik hozzájuk. Végül mind a négyen egy útszéli vegyesboltban keresnek menedéket a mostoha időjárás elől. Két embervadász, egy leendő seriff, és egy rab. Persze a viszonyuk már az elejétől fogva feszült, pedig a két alapkarakter, Samuel L. Jackson és Kurt Russel figurája már ismeri egymást. A stopposok felvételét körüljáró dialógusok meglehetősen hosszúra nyúlnak, és az adok-kapok a kocsiban is folytatódik. Már itt is lehet sejteni, hogy nem mindenki őszinte útitársaival, egyedül a fogoly nő helyzete nem kérdéses.
A szereplők köre ezen a pihenő- (valójában vég)állomáson bővül ki arra a bizonyos nyolcasra, amire a cím utal. Pontosabban kilencre, a kocsist is ide számítva, ami előtt abszolút értetlenül állok, mert azt gondolom, hogy a nyolc főszereplő már amúgy is bőven sok. A nyolcas azonnal szembetűnő aljassága abban áll, hogy mindenkit rejtett indítékok vezetnek. Senki sem teljesen az, akinek mondja magát, ráadásul számos ellentét feszül az egyes frakciók között. 

Hosszú film, nagy csavar nélkül
A szereplők párbeszédeiből ismerjük meg a karakterek hátterének részleteit, ami a film első felében eléggé hosszúra nyúlik. Ezután a film második felében egy visszapillantásból derülnek ki a már a fogadóban tartózkodó, másik négyes viselt dolgai. 
A konfliktusok aztán elkezdenek kibomlani és ezzel párhuzamosan persze hullani kezdenek a szereplők. A végjátékra már csak hárman maradnak talpon. Eddigre már ismerjük a figurák motivációit és történetét, csak a poénokkal tarkított vérfürdő marad hátra. Viszont igazán nagy csavarra ne számítson senki! 

Nem trónkövetelő
Rendben van Az aljas nyolcas, mégis azt gondolom, ez a történet elment volna akár hat főszereplővel is. Tim Roth karaktere remek, nagyon jól hozza a figurát, viszont kicsit szomorú, hogy a színész abszolút Christoph Waltz-ot helyettesíti. Michael Madsen karaktere és játéka is jó, bár nagy szerepe nincs, és a történet szempontjából, szerintem, a mexikói alak is teljesen felesleges. Tovább rontja a logikai sémát, hogy a filmben az egyik rejtőzködő karakter végül csak akkor kezd cselekedni, amikor már késő, noha korábban is beleszólhatott volna a dolgok menetébe, ezzel megváltoztatva azt. 
Számomra a film túlságosan hosszú volt, és helyenként feleslegesen kusza. Tarantino és a western műfaj rajongóinak kötelező darab, aki csak egy jó filmet szeretne, az sem fog csalódni, de nem a Nyolcas lesz az új trónkövetelő a Tarantino-életműben, függetlenül attól, hogy eddig ki, melyik művét tartotta a legjobbnak.