Egy Szent Ferencről és mozgalmának történetéről szóló könyv sokféle ember számára lehet érdekes. A hívőnek azért, mert vallásának mai képét jelentősen alakította a ferences lelkiség a középkortól kezdve. Egy nem katolikus más felekezetű, vagy netán nem hívő számára is ismerős ez a világ, ha máshonnan nem, hát a Napfivér, Holdnővér című filmből. És a film csodálatos természetábrázolása sem a véletlen műve: Szent Ferenc a teremtett világ csodáin keresztül is dicsőítette az Istent. A ma környezetvédő mozgalmai pedig sokszor tűzik zászlajukra Assisi szülöttjének látszólag naiv, valójában nagyon is tudatos természettiszteletét. Vélhetően sokan szeretnének tisztán látni a mozgalom kezdetének és fejlődésének dolgaiban, egy olyan történeti összefoglaló munka, mint Grado Giovanni Merlo: Szent Ferenc nevében című könyve, nagy érdeklődést válthat ki közöttük. 

Ebben az esztendőben emlékezik meg nemcsak a ferences közösség, hanem az egész világ irodalomkedvelő közönsége is Assisi Szent Ferencről halálának 800. évfordulóján. A Pater Seraphicus 1226. október harmadikán fejezte be földi pályafutását, de az általa létrehívott ferences lelkiség máig érezteti hatását vallás- és kultúrtörténet területén. Mozgalma, a ferences kisebb testvérek társasága a Santa Maria degli Angeli környéki romos kápolna, a Porziuncola felépítésével tette meg első lépéseit a katolikus egyház megújításában. A ferences lelkiség és maga a szegénységet és irgalmasságot célul kitűző új szerzetesrend kezdettől fogva számtalan csodát élt meg és mutathatott fel a világnak. Elég csak Szent Damján keresztjének Ferenchez intézett parancsát idézni, vagy azt, hogy a rendalapító miként prédikált a madaraknak, vagy intette békességre a gubbiói farkast. A III. Ince pápa engedélyezte rendnek sikerült a XIII. századi kereszténység lelkületét megreformálni, a magukat fratres minores-nek nevező szerzetesek közel-keleti útja sem vértanúhalállal, hanem a keresztény-muszlim párbeszéd korai felvételével zárult.       

Ezek után a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány kiadásában Grado Giovanni Merlo: Szent Ferenc nevében, A ferencesek és a ferencesség története a kezdetektől a XVI. század végéig című, a tavalyi év végén megjelent történeti összefoglaló munkája a fent említett jubileum nyitányának is tekinthető. Ugyanis 2025-öt a Naphimnusz (Cantico delle creature) évének nyilvánította a ferences rend, mivel Assisi Szent Ferenc híres alkotásának 800. évfordulójaként ünneplik. De mindezeken túl tudunk-e kezünkbe venni olyan kötetet, mely mind a ferences lelkiség, mind a szerzetesrend történeti tényeit és aspektusait érthetően és tömören összefoglalja? 

A teológus és egyháztörténész nehéz feladatra vállalkozott. Hiszen egy ferences szerzetesnek, aki ma éli meg a Szent Ferenc-i lelkiséget, mások az értékelési szempontjai, mint egy kívülálló, de értő vagy érteni kívánó világi olvasónak. Mások a súlypontok az európai történelem szemszögéből tekintve, mások a Római Katolikus Egyház számára, és mások lehetnek olyasvalakinek, mint Szent Ferenc, aki bő egy évtizeddel a Szent Damján keresztje előtt megtapasztalt csoda és az első testvérek összegyűjtése, a Porziuncola helyreállítása után már át is adta a vezetést korai követői közül Cattani Péternek. Miért? Az első nagy kérdések egyike, hogy még Ferenc életében mi vezetett majdnem a mozgalom szétszakadásához? Miért vetették el a rend amúgy alapvetésének számító szegénység feltüntetését a rend nevében? Hogyan tudtak a későbbiekben eredményesen lavírozni az intézményesülés és az evangéliumi egyszerűség követelményei között? Hogyan sikerült fokozatosan maguk mellé állítani nemcsak az egyházi, de a világi hatalmasságokat is? 

Mindezen kérdések megválaszolása közben kilépünk a Fioretti di San Francesco szép és üzenetértékű lelkiségi történetein, anekdotáinak, himnuszainak a rendet nagyon is híven jellemző körén, és belépünk az emberiség történelmébe, melyben a 13. század elején megjelent egy ember, aki Francesco Bernardone néven látta meg a napvilágot Assisiben. Francesco a maga lelkiségi kezdeményezésével előidézője lett egy hosszan tartó folyamatnak, amely alapvetően megváltoztatta az európai gondolkodást, kultúrát, vallásgyakorlást, és jelenléte mind a mai napig tetten érhető. Az irodalomra, képzőművészetekre, építészetre, filozófiára igen mély hatást gyakorolt. Elég csak néhány példát kiemelni: Celanói Tamás költészete, Giotto festészete, Dante enciklopédikus munkássága, Kapisztrán János törökellenes tevékenysége. Hogy ez miként volt lehetséges, arról itt most egy történészi szemlélettel megírt könyv számol be, mely természetesen nem nélkülözheti a katolikus hit és vallásgyakorlat beható ismeretét sem. 

Merlo munkája tehát nem áll meg a rendalapító 1226. október 3-i halála és temetése napjánál. Ismert és kevéssé ismert személyek és események során viszi tovább a történet szálait a reformációra adott nagy válaszig, az ellenreformáció nyitányaként értelmezhető tridenti zsinatig, mely már a 16. század második felében zárult, és amely fontos szerepet szánt a ferences szerzetességnek is a maga törekvései kivitelezésében. E több évszázados történet ismertebb szereplői – Assisi Szent Klára, Páduai Szent Antal, Sienai Bernát, Kapisztrán János, akiket az Egyház később mind a szentek sorába emelt – mellett még számtalan fontos alakítója volt egyházi és világi politikai részről annak, hogy az egyik legerősebb és legtekintélyesebb renddé nőtte ki magát az evangéliumi egyszerűséget szem előtt tartó ferencesség. A kötetnek külön erénye a részletessége mellett a sok, magyarra is lefordított latin nyelvű idézet, a végére illesztett részletes kronológia. És mindemellett a magyar kiadáshoz hozzáfűzött Kis magyar ferences kronológia, Varga Kapisztrán OFM munkája. Hiszen már 1219-ben megtörtént a testvérek első magyarországi missziója, 1232-ben a független magyar ferences provincia megalapítása, ekkortól kezdődött igen sok magyar ferences kolostor és templom megépítése, jelentős a ferencesek szerepe a nándorfehérvári diadalban, nélkülözhetetlen volt a három részre szakadt Magyarország török uralta vilajetjein a szerzetesek hitmegtartó munkája. 

Remélhetőleg nem áll meg a szerző a 16. század végének történelmi stációjánál, hanem idővel egy, a ferences mozgalom 21. századig ívelő eseményeit is taglaló könyvsorozat további darabjait is kezünkben tarthat az olvasó, legyen az akár hívő, akár nem. Ami egy kissé zavaró, hogy a könyvben szereplő ismert és kevésbé ismert nevek nem a megszokott hagyományos magyar formában, hanem hol latinosan, hol olaszosan szerepelnek, akár itáliai, akár azon kívüli emberekről van szó. A bibliográfia imponálóan bőséges, a 264. oldaltól a 288. oldalig terjed, s nemcsak felsorolás, de a szerző értékelését is tartalmazza az adott tanulmányról. Sajnos a könyv egyetlen képi ábrázolásának címe az impresszumból kimaradt, ehelyütt én pótlom: Apparizione di San Francesco al capitolo di Arles, Giotto ezen freskója Assisiben a Basilica Superioréban található. A fordítás Sulyok Miklós munkája, a szöveget szakmai szempontból Berhidai Piusz OFM, nyelvi szempontból Kámán Veronika ellenőrizte.