Ki ne ábrándozott volna időutazásról, mondjuk arról, hogy az ókori Rómába röppen az ember, ahol… Ahol ugye mindenképpen szüksége lenne egy régész, történész idegenvezetésére, mert különben úgy járna, mint a Mark Twain által megálmodott jenki, aki úgy csöppent Arthur király udvarába, hogy semmit nem tudott új… vagyis inkább réges-régi környezetéről, és persze majd, hogy nem megégették… 

Még szerencse, hogy Nagy Mihály régész Nyugaton kelt a Nap című regénye segítségünkre lesz a nagy kalandban. A Seuso-kincs nemzetközileg ismert kutatójának első regényében a késő római császárkorba, a 4. század elejének vérzivataros évtizedeibe vezeti olvasóját. Érdemes vele tartani!

Visszafelé az időben

Nagy Mihály neve elválaszthatatlan a Seuso-kincstől. Régészként, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főmunkatársaként évtizedeken át kutatta a késő római korszakot, és a magyar állam szakértő tanújaként részt vett a kincs tulajdonjogával kapcsolatos, nagy jelentőségű nemzetközi ügyben. A szerző tehát nem véletlenszerűen választott témát: szakmai életének egyik legfontosabb tárgya vezette el az irodalomhoz. 

A kiindulópont az volt, hogy a Seuso-kincs egykori gazdájáról szinte semmit sem tudunk. A tárgyak megmaradtak, a személy eltűnt. A régész rendelkezésére állnak az ezüst edények, a feliratok, a történelmi környezet, de az ember, aki használta őket, elveszett.

Keressük meg tehát, ha másképp nem lehet, regényes formában! Nagy Mihály eredetileg Seuso történetét akarta megírni, de munkája közben arra jutott, hogy előbb a Seuso előtti világot kell megteremtenie. Így született meg a regény, amelynek cselekménye a 4. század első évtizedeibe helyeződik. 

A könyv legérdekesebb sajátossága, hogy a szerző régészként közelít a múlthoz: tárgyakból, forrásokból, történelmi szereplőkből, életmódból és társadalmi viszonyokból próbálja meg felépíteni azt a világot, amelyben majd megszülethet a Seuso-kincs egykori tulajdonosa. Nem véletlen, hogy a könyv kapcsán az archeoregény megjelölés különösen találó: mintha az ásatás módszere kerülne át a szépirodalomba.

Archeoregény? Hogy micsoda? 

Az archeoregény természetesen nem olyan szilárdan körülhatárolt műfaji kategória, mint például a krimi vagy a történelmi regény. Inkább amolyan olvasási és alkotói programként érdemes felfogni.

A régész a múlt anyagi maradványaiból dolgozik. Egy edény, egy sír, egy épületmaradvány vagy egy felirat alapján próbál következtetni olyan emberek életére, akiknek a hangja már nem hallható. A regényíró ugyanezt a hiányt fordítja át fikcióba: az adat és a bizonyosság határán képzeli el azt, amit a források nem mondanak el.

Ez különösen izgalmassá válik egy olyan korszak esetében, amelyről egyszerre sokat és nagyon keveset tudunk. Sok minden fennmaradt a késő római birodalom politikájáról, császárairól, vallási vitáiról és háborúiról. De milyen volt egy átlagos emberélet ebben a világban? Milyen lehetett nőként, katonaként, rabszolgaként, barbárként vagy éppen egy hatalmas római család tagjaként megszületni, felnőni, küzdeni, örvendezni, kudarcot vallani, eredményre jutni? Hogyan működött a család, a hatalom, a lojalitás és hogyan a félelem?

A regény éppen ezeket a hézagokat tölti ki képzelettel. A szerző tehát nem történelemkönyvet akar írni, valódi embereket keres a történelmi tények mögött. 

Egy birodalom a szétesés határán

A 4. század eleje a Római Birodalom egyik legnagyobb átalakulásának időszaka, igazi sötét kor, tele kísérletekkel, kihívásokkal, váratlan eseményekkel. Diocletianus tetrarchiája megpróbálta több uralkodó között megosztva stabilizálni a hatalmas birodalmat, ám a rendszer végül újabb hatalmi küzdelmekhez és polgárháborúkhoz vezetett. Ezekből emelkedett ki Nagy Konstantin, aki hosszú és kegyetlen küzdelmek után egyesítette a birodalmat és elindította Európát a kereszténység felé. 

A regény különös címe is a zavaros időkhöz kapcsolódik. Constantius Chlorus, Konstantin apja állítólag még fia születése előtt olyan álmot látott, amelyben nyugaton kelt fel a Nap. A kép egyszerre kapcsolódik az uralkodó hatalmának nap-szimbolikájához és Konstantin pályájához: a későbbi császár nyugatról, Britanniából indulva jutott el a birodalom egyesítéséig. A cím így egyszerre konkrét történelmi utalás és metafora: egy új korszak kezdete.

A regényben persze a történelmi személyiségek mellett fiktív alakok is megjelennek. Ez teszi lehetővé, hogy a szerző ne csak az eseményeket, hanem az események mögött álló emberi motivációkat is megmutassa. A szerző nemcsak a sikeres vagy siker felé igyekvő férfiak, de nők, rabszolgák, katonák és barbárok perspektíváját is megpróbálja közelebb hozni. 

Régészből író

És ezzel el is jutottunk az archeoregény egyik legfontosabb erényéhez, oda, hogy a könyv a tárgyak mögött megmutatja az embereket is. Egy múzeumi vitrinben egy római ezüstedény lenyűgöző műtárgy. A regény viszont felteszi a kérdést: ki nyúlt hozzá utoljára? Ki fizetett érte? Ki készítette? Milyen ételt tálaltak benne? Milyen társadalmi helyzetben volt az, aki használta? A tárgy ezáltal elveszíti múzeumi mozdulatlanságát, és visszakerül az életbe.

Nagy Mihály évtizedeken át tárgyakat, forrásokat és történeti összefüggéseket vizsgált. Regényében ugyanezt az anyagot használja, csak más eszközzel. A történész számára egy bizonyos ponton azt kell mondania: „erről nincs adat”. A regényíró viszont mindjárt fölteheti a kérdést: „mégis mi történhetett?” A jó történelmi fikció természetesen nem téveszti össze a lehetőséget a bizonyossággal. A Nyugaton kelt a Nap éppen azért érdekes, mert a tudományos háttér és a fikció közötti feszültséget használja fel. Nem állítja, hogy így vagy úgy esett meg a történet íve. Inkább azt mondja: ilyen emberek, ilyen motivációk és ilyen élethelyzetek voltak elképzelhetők ebben a világban.

Nem gyors olvasmány 

Az 550 oldalas kötet nem a gyors fogyasztásra készült. A részletgazdag világépítés, a sok szereplő és a történelmi háttér figyelmet kíván az olvasótól. Egy recenzió szerint éppen az a könyv egyik erénye, hogy a nagy mennyiségű feldolgozott forrásanyag ellenére nem válik „szárazzá”, dinamikusan olvastatja magát. 

A szerző saját megfogalmazása szerint a könyvnek nincs szűken meghatározott célközönsége, de elsősorban azokat szólíthatja meg, akik a Seuso-kincs története iránt érdeklődnek. Ugyanakkor a regény a történelmi kedvelő vagy a római világban szívesen elmerülő olvasók számára is belépést kínál a negyedik századba, azoknak pedig különösen érdekes lehet, akik szeretnék, ha a történelem nem évszámok és császárnevek sorozataként, hanem átélhető emberi világnak mutatkozna meg. 

Nagy Mihály: Nyugaton kelt a Nap. Kalligram, 2025.