„De ha már törvényeken gondolkozunk, nem mond-e ellent a józan észnek – minden törvény szülőanyjának – a Gámán leélt életem minden napja? Leszálltunk a Vikinggel, és engem Amarral felderítésre küldtek – ez az utolsó cikkely, bekezdés, ami még egyezik az űrutazások szakkönyveiben található pontokkal. Ami azután következett, már mind rendhagyó, váratlan esetlegesség, kötéltánc a túlélés egyszázaléknyi valószínűségének szakadéka fölött”, összegzi a Távoli tűz című refény egy pontján Gregor Man (akkor már – sok kaland után – az általuk, űrhajóstársaival együtt meglátogatott bolygó egyik városállamának, Avanának a királya) addigi életének váratlan fordulatait Zsoldos péter sci fi-sorozatának második kötetében. 

Gregor Man kényszerűségből marad a (Ceti, Gáma) bolygón, mikor társai visszaindulnak a Földre, és az első kötetben részletezett okok miatt királlyá választják. A városállami rendszerben működő település klasszikus, földinek is mondható ókori viszonyok között él: az emberek babonásak, kicsinyesen áskálódnak, technológiáik fejletlenek, racionális tudásuk kevés, és – eleinte legalábbis – teljes mértékben, a hasra vágódásig alávetik magukat „égből jött” királyuknak. De miután Gregor segítségével legyőzik a rájuk támadó szomszéd városállamot (melynek következtében a király értékes politikai, vezetői és tömeglélektani tapasztalatokra tesz szert: „Numda és Mesdu elment Tariddal, és a napok futása egyszerre meglassult. Egyetlen ellenszer maradt csupán, a munka, és bár abból eddig is volt elég, most még többet akartam. A támadásig azért engedelmeskedtek nekem, mert csak bennem bízhattak, hogy megmenekülnek a szomszéd városok bosszújától; a győzelem után azonban napról napra látnom kellett, hogy egy győztes király sokszorosan több annál, mint amit valójában tett. Utólag abban, ami sikerült, már semmi része a szerencsének vagy az ellenfelek ostobaságának, minden cselekedetét látnoki képesség vezette, kifürkészte a sorsot és az istenek szándékát. Ezért azután szava nem csupán egyszerűen parancs, hanem kinyilatkoztatás, újabb része a megsejtett jövőnek. Örültem ennek, mert segítségemre volt, hogy olyasmit is elhiggyenek nekem, amit értelemmel követni képtelenek voltak.”), a helyi, udvarbeli erős emberek még inkább megerősödnek, és egy idő után – mint az várható – afféle palotaforradalom keretében, ha nem is döntik meg Gregor trónját, de a közben megszerzett technológiai tudással gyártott, a korból kiemelkedő minőségű fegyvereikkel megtámadnak egy távolabbi várost. Gregor nem tud mit tenni, bár sejti, hogy népe a vesztébe rohan. A másik várost ugyan legyőzik, de irtózatos, ragályos és pusztító járványt hoznak haza onnan, így Gregornak, aki eredetileg geológus, nem marad más választása, mint hogy gyógymódot találjon a járványra. 

Gregor jó király: a néphez kegyes, a rabszolgaságot megszünteti, próbál építeni, nem rombolni, szövetségeket és kompromisszumokat köt (mégis akarata ellenére háborúkba bonyolódik/sodródik), és tudása legjavát új népe szolgálatába állítja – mindezt bő 650 oldalnyi terjedelemben olvashatjuk, és ebből az is látszik, hogy aprólékos, pontos és nagy szeretettel megírt könyvről van szó. Az utolsó fejezet évszázadokkal később játszódik, amikor az ottani régészek – az idősebb testvérek, azaz a földi emberek bátorítása mellett – próbálják rekonstruálni Gregor királyságának idejét, jelentőségét és eseményeit. Ez ugyancsak felkavaró és igen katartikus fejezet, remekül zárja a könyvet, és akár le is zárulhatna itt a történet (de mint tudjuk, van még egy harmadik kötet is). 

A szerző figyelme – ilyen terjedelemben ez nem is csoda, de mindenképpen megsüvegelendő – mindenre kiterjed; szerelem és háború, fejlődés és reformok bevezetése hatja át a könyv lapjait, és Gregor fáradhatatlanul fejleszti, vezeti, és mikor kell, menti meg (vagy legalábbis próbálja) népét, miközben társai visszaérkezésére vár (innen a könyv címe is, az űrben távolodó társaira gondoló Gregor írja a következőket: „És akkor már tudtam, hogy megtartom ezt az ünnepet minden évben, azért, hogy a különbség a csillagok közti valóság és az itt körülhordozott, igaznak vélt szimbólum között minden évben megmarkolja a szívem, hogy a játék rakéta farkából előcsapó lángocskák emlékeztessenek arra a távoli, egyre távolodó igazi tűzre”). 

A könyvnek elévülhetetlen érdeme, hogy a két fedőlapja közé egy igazi kis, emberi, lehetséges ókortörténetet is felrajzol; ezt meggyőző tudással és profizmussal, nagyszerű, mégis egyszerű szépirodalmi nyelven teszi – az első kötet egy emberre szűkített világa immár egy egész városra, városállamra… sőt végső soron egy egész bolygóra tágul. (És ki ne játszott volna el gondolatban azzal, mekkorát fejlődött volna az emberi társadalom, ha valaki – adott esetben akár ő – megmutatja az ókori világnak mindazt, amit csak később fedeztek vagy találtak fel.) Remek, lenyűgöző olvasmány – és eredetileg 1969-ben jelent meg.

Zsoldos Péter: Távoli tűz. (Gregor Man-trilógia, II. kötet). Trend Kiadó, Budapest, 2026.