Szokatlan kötettel jelentkezett Nagy Koppány Zsolt. Szokatlannal, mert a bűnregény, a groteszk tragédia, a képtelen borzalom a József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas írónk nem otthonos közege. Inkább a humorban szeret lubickolni. Most mégis olyan könyvet tett elénk, amelynek hátborzongató története nemcsak olvasás közben kuszálja össze a gyanútlan könyvbarát idegeit, de napokkal, sőt hetekkel a kötet befejezése urán is fogva tartja. 

„Ez a zsigeri erejű, felkavaró és letaglózó, vibráló és körömlerágósan izgalmas kisregény örvényként rántja az olvasót az emberi természet legmélyebb és legsötétebb bugyraiba, amelyekről legszívesebben tudomást sem vennénk. A váratlan lehetőséget kihasználó, vadállati szintre süllyedt emberek tobzódó agressziója tapos a halkszavú emberségen, gerincek és gerinctelenségek csapnak össze a szakadékba zuhant busz vérfoltos, hullákkal és erőszakkal teli belső tereiben. Nem könnyű olvasmány, de embernek maradni sem könnyű: olykor egyenesen lehetetlen” – olvashatjuk a kiadói ajánlóban és talán nem is kell több ahhoz, hogy ha kedvet nem is, de olvasásra ingerlő indulatot csináljunk a kötethez. 

A történet nem túlságosan bonyolult, vagy inkább drámaian egyszerű, s éppen ettől válik olyan ellenállhatatlan erejűvé. Egy nemzetközi vonalon közlekedő autóbusz – a sofőr csempész érdekeinek megfelelően – letér a kijelölt útvonalról, és másik határátkelő felé megy, mint amerre mennie kellene. Az út azonban erre rosszabb is, veszélyesebb is, így történik, hogy a busz belecsúszik egy szakadékba. A baleset akkor fordul tragédiába, amikor a járaton utazó gyilkos hevű banda magához ragadja a hatalmat és él a hévvel, a hatalommal és a gyilkosság lehetőségével is… De vajon mit kezd ezzel a könyörtelen agresszióval a buszon utazó társaság józanabb fele? 

A tavaly Prima díjat kapott szerzőről egyebek mellett ezt olvashatjuk a primaprimissima.hu felületén: „...Az emberi lélek extrém élethelyzetekben történő meghasonlásának anatómiája és kórtörténete érdekli…” És valóban. A Csak egy apa buszon rekedt főhőse többszörös választás elé kerül: felesége és szeretője között, az életfeladat és életöröm között, a bátor konfrontáció és a túlélő megalkuvás között… Természetesen a főszereplő minden kérdésben a decens polgári megoldás mellett dönt, de Nagy Koppány Zsolt nem lenne olyan remek író, ha nem tett volna még egy csavart a történetbe, amitől az egész mese egy másik dimenzióba emelkedik, minden emberi választás mögé odaállítja a kiszámíthatatlan végzet hatalmas kérdőjelét.

Van a kisregénynek másik eleme is, ahol elszakad a hétköznapi valóságtól. Az elbeszélésben megjelenő brutalitás olyan valószerűtlen és olyan indokolatlan, hogy az ember azt hinné, ilyesmi csak horror-szerzők fejében létezik, a válóságban nem történhet meg. Nagy Koppány Zsoltnak azonban nemcsak vérfagyasztó regények olvasójaként és recenzoraként – szellemes és lényeglátó irodalmi ajánlóit egyebek mellett itt, a Könyvkultúra Magazin hasábjain is átnézhetik – van honnan merítenie. Írónk 1978-ban született Marosvásárhelyen, gyermek- és ifjúkorát a Ceaușescu-rezsim valódi borzalmai között töltötte. Olyan világban, ahol a zsarnoki rendszer pribékjei bármikor bárkit, bármilyen ürüggyel elhurcolhattak. Aki visszatértek a pokolból, bizonyára tudtak részleteket mesélni az értelmetlen brutalitás, az élet-halál-hatalomhoz jutott agresszió természetrajzáról. Nyilván ezt az élményanyagot is beleszőtte elbeszélésébe Nagy Koppány Zsolt, amikor megalkotta eddigi pályájának legkomorabb, legsötétebb és legkilátástalanabb művét. 

Mindezeken keresztül, s mindezek miatt az olvasónak – szigorúan azt követően, hogy letette a könyvet, amolyan poszttraumás hatásként – derengeni kezd valami szimbolikus jelentőség. Pár nap múltával olyanná lesz a történet, mintha a szakadék, amelybe a busz belezuhan, fő és mellékszereplőkkel, jókkal és gonoszokkal, hősökkel esendőkkel, rémségekkel és reménységekkel, döntésekkel és mulasztásokkal nem is szakadék volna, hanem nyúlüreg, Alice csodaországa, elvarázsolt világ, mese, vagy inkább rémmese. És lehet, hogy ezzel a fölismeréssel máris bent vagyunk Nagy Koppány Zsolt tudattalanjában vagy talán a saját tudatalattinkban, ahol kontroll nélküli indulatok uralkodnak, agressziók és félelmek feszülnek egymásnak, ahol minden megtörténhet és meg is kell, hogy történjen…

Sokat segít, ha ilyenkor az embernek van miért küzdenie. Mondjuk, ha éppen apa. Csak egy apa. 

Nagy Koppány Zsolt: Csak egy apa, Hitel Könyvkiadó Kft., 2025