Tina Oziewicz legújabb, magyar nyelven megjelent könyvében ismét az érzések rejtélyes világába vezet. A lengyel író titokzatos-varázslatos univerzumában egy csapat bájos (és olykor kevésbé bájos) manószerű lény kelti életre az emberi érzéseket. Azért, hogy egy-egy rövid, kedvenc szokásaikról mesélő történeten keresztül, ne csupán szemléletessé, de egyúttal érthetőbbé és feldolgozhatóbbá is tegyék jelenlétüket. Az örömteliek mellett, ideértve, az időnként ránk találó kellemetlenkedő, (sőt kellemetlenül ragaszkodó), nehezen befogadható érzelmeket is.

A lengyel író, műfordító civilben filozófiaprofesszor, és saját bevallása szerint sosem készült írói pályára, végül mégis a gyerekeknek szóló írásokban találta meg igazi hangját. Ezekben teremtette meg állandó szerzőtársával, Aleksandra Zajaç grafikussal közösen azt a sajátosan letisztult, csendes világot, amiben jó elidőzni nemcsak a gyerekeknek, de nekünk, felnőtteknek is. 

Könyvein keresztül azt a békés világlátást üzeni olvasóinak, amit buddhista gyakorlóként, s a Buddhista Főiskola tanáraként is – igyekszik elültetni. E könyvekben mindezt gyereknyelvre fordítva, s a vizualitás segítségével: az egymással harmonikusan összekapcsolódó képek és mesék szövetén át.

A kiváló szerzőpárosnak a nemzetközi ismertséget és sikert - ez idáig három kötetből álló - érzésekről szóló sorozata hozta meg. 

Valamennyi kötetben ugyanazokkal a képi megoldásokkal találkozunk. A visszafogott, néhol monokróm színvilágú, letisztult vonalvezetésű grafikák főhőse egy különös, amorf kis lény, mely legjobban talán egy erdei manóhoz hasonlít. Abból a jóságos fajtából, amelyiknek a legmérgesebb arca is inkább mulatságos, mint riasztó. 

A sorozat első – magyar nyelvű, tavaly a Pagony Kiadó gondozásában megjelent kötete – Az öröm trambulinon ugrál, melyet 2020-as lengyelországi kiadása óta 28 nyelvre fordítottak. Hazájában hat rangos díjjal jutalmazták. (számos nemzetközi elismerés mellett)

A második könyv, A türelem lekvárt főz január végén került a hazai könyvesboltok polcaira – ezúttal is Körner Gábor József Attila-díjas műfordító remek fordításában.

Az első könyvben az érzéseket egy-egy soros jellemzés mutatta be. Ezekből kiderült például, hogy „A nyugalom kutyát simogat”, „A szabadság vitorlázik,” vagy, hogy „Az elragadtatás szalad a barátjához az újonnan felfedezett könyvvel.” 

Ehhez képest az új rész már rövid történeteket is kanyarít a megszemélyesített érzésekhez, amik a mesékben mind életre kelnek – és egymás közötti viszonyaikban (is) megmutatkoznak.

A türelem például nem egyszerűen lekvárt főz, de egyúttal meg is hívja magához a barátait, (azaz a többi érzés némelyikét) egy rögtönzött lekvár-partira. Ahová a nyugalom (aki korábban kutyát simogatott), ezúttal is kutyával érkezik. 

A kutya nyomában pedig jönnek a többiek. Merthogy – tudjuk meg, –  „ahol megjelenik a kutya, ott előbb-utóbb megjelenik az öröm, a gyengédség, a kíváncsiság, az elégedettség, a lelkesedés, a türelmetlenség”, no és még sokan mások, akik „Egyet pislantasz, és máris felfalják az összes szamócalekvárt.” Miközben persze a rend dolgában is hagynak némi kívánnivalót maguk után. De ez a türelemnek meg sem kottyan; egyre csak főzi az újabb és újabb adag lekvárokat a legjobb barátja kedvéért, hiszen tudja, hogy „a nyugalom a lekvár illatát szereti a legjobban.”

Ehhez hasonló, kedves mesét olvashatunk egyebek mellett, a „lehetetlen helyen, például a plafonon vagy a ventilátoron megragadó” makacsságról, akit sehogy sem lehet levakarni, „még akkor sem, ha a ventilátor teljes sebességgel forog.” Akárhogy is kérleli őt az aggódás, vagy győzködi a józan ész. 

Ennél a történetnél fény derül egy nagyon fontos üzenetet hordozó igazságra is. Nevezetesen, hogy ugyanaz az érzés negatívból pozitívvá válhat, ha egy magasabb cél érdekében képes összefogni másokkal. Vagyis, ha „a ragasztóját kölcsönadja” a képzeletnek, az igazságosságnak, a bátorságnak, a bölcsességnek, a tisztességnek és a reménynek”, kitartássá és elszántsággá formálódhat.

A kötet további részében találkozhatunk még a legnagyobb dolgoknál jelenlévő bátorság hidakat építő kisöccsével: a bizalommal, a szép pillanatokat őrizgető hálával, a testetlen félelmektől vacogó szorongással, a sötét szemüveg mögé bújó rosszindulattal, a szemétkupacokban turkáló értéktelenséggel vagy a régi fiókokat nyitogató nosztalgiával is.

A hátlapon található ajánlás szerint a könyvet a 3-6 éves korosztálynak szánták. Ám Az öröm trambulinon ugrál esetében az olvasói visszajelzések arról tanúskodtak, hogy a könyv jóval szélesebb korosztályt szólított meg; olyannyira, hogy több általános-és középiskolában „beszélgetős” tanórák (pl. etika) keretében foglalkoztak vele. Így vélhetően az új kötet is eljut majd az ovisok és kisiskolások mellett az idősebb korcsoportokhoz is.

Tina Oziewicz: A türelem lekvárt főz