Inspiráló, bájos gyerekkönyv született az érzések titokzatos világáról. Ami nem csupán titokzatos (azaz sokszor nehezen értelmezhető), de ráadásul még láthatatlan is. Vagyis csak volt.

A kiváló lengyel szerzőpáros, Tina Oziewicz író és Aleksandra Zajaç grafikus Az öröm trambulinon ugrál című könyvében ugyanis arra vállalkozott, hogy – egy varázslatos manó formájában – láthatóvá tegye azt a sokféle lakót, aki időről-időre vagy akár huzamosabban is, a szívünkbe költözik.

Kép forrása

A látvány erejével

A könyvet 2020-as lengyelországi megjelenése óta 28 nyelvre fordították. Hazájában hat rangos díjjal jutalmazták, de mellette számos nemzetközi elismerést is besöpörhetett.  

A szerzőpárosnak korábban három, hasonló témakörben írt kötete jelent meg.

Magyar nyelven ez az első könyv, amit - Körner Gábor József Attila-díjas műfordító remek fordításában – olvashatunk.

Sikerének egyik nagy titka feltehetően abban a minimalista stílusban kereshető, amivel kevés szóval, a képek nyelvén, a vizualitás erejével segít megértetni a gyerekekkel a saját érzéseiket, és azt is, hogy ezek kifejezése és megélése az emberi kommunikáció, sőt az emberi élet legalapvetőbb része. A vizualitásra építő könyvben azonban a színek ereje, mint alapvető szimbolikus eszköz, kevés szerepet kap. E helyett a letisztult vonalvezetésű, finom grafikák pasztell árnyalatokkal és visszafogott színvilággal teremtik meg azt a sajátos harmóniát, mely a könyvet különlegesen széppé teszi.

Kép forrása

Cselekvő érzések

A bennünk lakozó érzéseket (összesen mintegy 31-et) tehát egy kedves, manószerű kis lény személyesíti meg, méghozzá az adott érzésre leginkább jellemző cselekvésen keresztül. A játékos ötlet egyszerre meghökkentően újszerű és mégis kézenfekvő. Hiszen mi is fejezhetné ki egyértelműbben egy-egy érzésünket, mint az általuk kiváltott cselekvés? Ezért aztán, ha eddig nem is gondoltunk volna rá, könnyen beláthatjuk, hogy az elégedettség mit sem tehetne jobban, mint hogy „ül a fotelben egy bögre teával a mancsában.” Ahogy az is „nyilvánvaló”, hogy „a nyugalom, kutyát simogat”, „az együttérzés összeszedi a csigákat a járdáról”, „a hála köt egy jó meleg pulóvert”, „a szabadság vitorlázik”, míg a barátság nem mond semmit, csak „leül melléd, ha elesel.”

Kép forrása

Nyakon csípett gézengúzok

A könyv arra is megtanítja a gyerekeket, hogy az életünkben helyet kapnak a nehéz, negatív érzelmek is, amik bizonyos keretek között elfogadhatóak és kifejezhetők. Annál is inkább, mert ha nem veszünk róluk tudomást, csak még nagyobbra és félelmetesebbre nőnek. Egészen addig, amíg meg nem halljuk, hogy milyen üzenettel érkeztek hozzánk.

Ahhoz tehát, hogy megszelídítsük és átalakítsuk, előbb meg kell ismernünk őket.

Könnyen meglehet például, hogy a gyűlölet valójában egy hirtelen haragú manó, aki előbb elrágja a vezetéket, majd, mikor a néma telefon mellett ráeszmél, hogy magára maradt, kétségbeesve kiáltozni kezd, hogy: „Nincs vonal, nincs vonal!”

De nézhetjük a tapéta virágmintái közé préselődött riadt arcú manócskát is, aki láthatatlanságba burkolózva, magát is virágmintának álcázva, a falra feszülve próbál elbújni a (benne félelmet keltő) helyzetek, emberek elől. Ám, – elnézve kényelmetlen pozícióját, – valószínűsíthető, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz lemászni a falról, és föladni a láthatatlanságát. Azaz szembenézni a félelmeivel.

A 2-5 éves korosztálynak ajánlott könyvet a gyerekek később is haszonnal forgathatják – ideális esetben – egy szülővel/szülőkkel való közös beszélgetés részeként.

Tina Oziewicz: Az öröm trambulinon ugrál, Pagony Kiadó, 2025