Manapság reneszánszukat élik az életmódváltással és különböző egészségmegőrzési praktikákkal foglalkozó tanok, filozófiák, a hozzájuk tartozó vagy velük rokonszenvező oldalakon temérdek okosságot olvashatunk, és számtalan táplálékkiegészítőt tukmálnak, mint a testi-lelki-szellemi fittség zálogait. Az olvasóban rögtön megmoccan a kisördög, és jó Luciferhez méltóan kérdez: Biztos, hogy csak most van ennek a reneszánsza? Régebbi korokban nem kerestek-e fűben-fában természetes gyógymódot és az egészségesebb életvitel elengedhetetlen eszközeit? Nos, akiben hasonló pikírt gondolatok ébrednek az életmódtanok mai döbbenetesen nagy száma és egymással versengő hangoskodásai kapcsán, azoknak van egy jó hírem: Most egy olyan könyvről és szerzőjéről lesz szó, aki maga abban a bizonyos reneszánsznak nevezett XV-XVI. századi korban élt, valódi orvos volt ugyan, aki az életmódváltást és a betegségmegelőzést tekintette fő céljának, és a korában igencsak törékeny egészség védelmében nem csupán orvosi praxisával, és enciklopédikus orvosi ismereteivel szándékozott fellépni, de egy kis írásával a gyógyhatású italok közül védelmébe vette a bort, és elvetette a sört! Eme polihisztor-orvos neve Antonio Gazio.       

Antonio Gazio a mennyei borról és az ördögi sörről (De vino et cervisia tractatio) kötetének, kiadója a L’Harmattan. Szerkesztője és előszavának írója Molnár Dávid, akinek ez a munkája az orvos- és egészségtudomány, szövegfilológia, paleográfia, epigráfia, orvostörténet, borászat, élelmezéstörténet kutatási területébe tartozik. A padovai egyetemen tanító Antonio Gazio professzor (1461-1528), mint az előszóból megtudtuk, Thurzó Zsigmond és Bakócz Tamás mára elfeledett udvari orvosa volt. Pedig a 16. században számos könyvkatalógusban szerepel az előző század végén megjelent Corona florida című orvosi szakmunkája, mely nagy siker volt, sok kiadást megélt akkoriban, a humanista szerző neve mégis a feledés homályába került. Életéről és munkásságáról Molnár Dávid filológusi aprólékossággal felkutatott minden adatot, és ezt az előszóban részletesen ismerteti is, a hitelességükkel szemben felmerülő kételyekkel együtt. Sajnos, Gaziónak a bort és a sört összehasonlító értekezésének szövege csekély terjedelmű, így szinte elvész a könyvészeti és történeti adatok erdejében.

Antonio Gazióról a kortársak sokat írtak. 1580-ban például Girolamo Cardano „a vajevés szakértőjeként” tartotta számon, míg a spanyol Juan Perez de Pineda ferences szerző ugyanebben a korban Gaziónak „a só- és húsevéssel, valamint a vízivással kapcsolatban” tett orvosi megállapításait emeli ki. 1591-ben a strassbourgi Israel Spach Gazio tanácsaiból kiemeli a borivás, a sörivás purgáló hatását emeli ki. Aldovrandi 1600-ban megjelent ornitológiai munkájában Gazio ételkészítési szokásairól tesz említést a madarak húsát illetően, de főképp a ma „buggyantott tojás” néven ismert étel kedvelőjeként írja le. Mások a halak elkészítéséről és egyes halak egészségre gyakorolt előnyös vagy épp káros hatásáról szóló megállapításait emelik ki. Gazio szülővárosában, Padovában, az ottani orvosi karon oktatott is, bár orvosi praxisa nem volt túl sikeres. Innen Thurzó János közvetítésének köszönhetően fiával, Simonéval együtt Lengyelországba helyezte át működésének színterét. Krakkóban udvari orvosként gyógyította I. Zsigmond királyt.   

Weszprémi István a 18. század végén ír róla, hogy az Európát beutazó Gazio krakkói működése előtt és után éveket töltött orvosként Magyarországon is. A 20. század elején Récsey Viktor bővítette ismereteinket egy magyar vonatkozású Gazio-kézirat kiadásával. Főhősünk magyarországi és lengyelországi tevékenysége után egy újabb hosszas velencei tartózkodást követően tért vissza Padovába. Magas rangú kapcsolatai voltak hazánkban, így a Thurzó család sok tagja támogatta, de Bakócz Tamással, esetleg II. Ulászlóval is kapcsolatban állhatott. Nagyváradon és Budán az ekkoriban kiadott írásai szerint biztosan dolgozott Gazio a századelőn, de az 1520-as évek folyamán valamikor Itália felé vette az irányt. Végül 1528-ban halt meg Padovában, a 67. születésnapja előtt pár hónappal.

Ha munkáit olvasgatjuk, egy versre is bukkanunk. Ebben az időmértékes latin versben a köszvény kiváltó okai között számos, ma is elgondolkodtatót sorol fel: mozgásszegény életmód, hidegben tartózkodás, rendetlen szerelmi élet, ittasság. Az ezek elleni gyógymódok közül kiemelendő: a test koplalással való purgálása, az aktív életmód, az ártalmas szokások elhagyása, és persze az is, hogy az ember időnként „római módon” segítsen gyomrán, ha túlette volna magát.

Molnár hatalmas tudománytörténeti munkájának szövegében szinte eltörpül maga a latin-magyar nyelven közzétett kis írás a sörről és a borról. A traktátus szövegét a Janus-könyvekhez hasonlóan olvashatjuk latinul is, magyarul is. Az eredeti értekezéshez fűzött szövegében kiadója, a mester fiának, Simone Gaziónak egykorú üdvözlő sorait olvashatjuk Thurzó Gáborhoz 1546-ból, itt felemlíti apjának eredményekben gazdag munkásságát annak udvarában. 

A kis könyvecske (mely a szóban forgó vitairat mellett tartalmaz egy másikat is, Aerarium sanitatis címmel) szigorú rendben veszi sorra, mi szól a borivás mellett, és mi a sörivás szokása ellen. Vélhetően volt ebben némi szerepe a krakkói tapasztalatainak is, de annak is, hogy magyarországi pártfogói némelyikének még szőlői is voltak Tokaj-Hegyalján, és rendszeresen fogyasztották is a csodálatos nedűt. Antonio Gazio felsorakoztat egy tucat korábbi hatalmas orvosi szaktekintélyt (például Avicenna, Averroës, Hippokratész műveit idézi), de a Biblia neveire is utal (Noé, Jézus Krisztus, Keresztelő János, Szent Pál), akik ugyancsak bort ittak, nem pedig sört, mint az egyiptomiak. Az így felsorolt 12 név egyfajta tanúságtétel a bor magasztos tulajdonságai mellett, melyekkel a sör Gazio szerint nem vetekedhet. Sőt, a szerző figyelmezteti a sörivókat annak veszélyeire. Mik ezek? A sör rombolja a testet; eltunyulttá tesz; hideg és a káros nedveket a testben tartja; butít (mint a jól ismert mondás szerint az alkohol általában); mi több, nőiessé teszi a férfit; barbárrá és fajtalankodásra hajlamossá tesz. Ezzel szemben a bor energetizál, felsőbb szférákba emeli fogyasztóját, szárító hatása megszabadítja a testet a benne lakozó káros nedvektől; illatos, nem pedig bakkecske szagú, férfiassá teszi a jellemet. Az egyik legbombasztikusabb megállapítása szerint, aki dicsőíti a sört, az egyszerűen agyatlan, hiszen a sör árt a vesének, az idegrendszernek, és legfőképpen az agynak. Tehát testnek és léleknek csakis a bor lehet a gyógymódja. 

Kérdés, mennyiben nevezhetjük ezt a munkáját Gazio orvosi-élettani tapasztalatainak, vagy esetleg egy kis gúnyos fricskát kell-e látnunk benne. De ilyennek nyomát nem lelhetjük, így inkább arra kell gondolnunk, hogy az Európát nyugattól keletig kettészelő vonal, mely a sörfogyasztó és a bort előnyben részesítő országokat sorolja kétfelé, Magyarország ekkoriban is már borairól volt híres. Megjegyzendő, hogy Gazio kortársa, a svéd Olaus Magnus Historia de gentibus septentrionalibus című munkájában 10 évvel később hasonló vehemenciával érvelt a sör – mellett! 

A sárospataki Tokaj-Hegyalja Egyetem Speculum Kutatócsoportja keretében, Monok István főszerkesztői munkájával megjelenő De vineis et Vinis Hungariae magyar borászattörténeti könyvtár sorozatának e munka a harmadik darabja 2025-ből.