Sokan kedvelik Nagy Koppány Zsolt bájos, szellemes, humoros írásait, s mi most még időben szólunk, lapunk munkatársának, a József Attila-díjas és Magyarország Babérkoszorújával kitüntetett írónak új kötete jelent meg: éppen nyaralásra való. 

A szerző, a friss válogatás előszavában így ír a kötet születésének körülményeiről: „Amikor kedves barátom, Kopacz Attila felvetette, hogy csináljunk egy válogatáskötetet, az első gondolatom ez volt: Úristen, csak nem húnytam el?” Nos, igen. Nagy Koppány Zsoltnak akár igaza is lehetne, hiszen válogatáskötetet inkább a megboldogult szerzők kapnak, amolyan emlékkönyv gyanánt, hogy a leglustább olvasók is utána lapozhassanak, miféle alkotó volt az eltávozott, milyen szövegekkel indult a halhatatlanság felé. 

Mielőtt nagyon elgaloppíroznánk magunkat, s felültetnénk Nagy Koppány Zsoltot a Parnasszus felé vágtató Pegazus hátára, szögezzük le: sem halálról, sem halhatatlanságról nincs szó. Csak száz remek szövegről, novellákról, humoreszkekről, tárcákról, amelyek már itt-ott megjelentek, s most igazi nyári olvasmány gyanánt, kötetbe gyűjtve lapulhatnak meg a strandtáska mélyén, hogy a lubickolás és a fagylaltozás közötti néhány perces űrt kitöltsék humorral, jókedvvel, bájos nyelvi leleménnyel, ötletes történettel, kedves mesével, kacagtató, de legalább megmosolyogtató fabulával. 

Külön öröm a Könyvkultúra Magazin szerkesztősége számára, hogy a kötet címadó novellája, a Mit olvassunk nyaralás közben? lapunk hasábjain is megjelent, s pontosan azt az információt kínálja, amit a cím felvet. No, persze ne gondoljuk azt, hogy csupa-csupa olvasási tanácsot tartalmaz Nagy Koppány barátunk kötete. Megtudhatjuk belőle, mit reggeliznek a kaméleonok, milyen stációi vannak egy megtisztelő barátságnak, hogyan lehet osztályozni a telefonálókat, mik azok a rinyátorok, mit tegyünk, ha csúnyán beszél a gyerek, de még azt is miért is van olyan fölöttébb barátságtalan természete az ánfrendelésnek. 

Persze, aki konkrét olvasási útmutatóra kíváncsi – Mégiscsak egy babérkoszorús író könyvét böngészgetjük! –, az is talál kedvére valót az új kötetben. Kiderül például, miféle motivációk hajtják Bérolvasó Sebestyént, mit kell tudni a referenciális olvasatról, mért éppen magának ajánlja könyvét az író, mikor beszéljünk irodalomról és mikor ne, miért nem lett inkább költő az, aki író, és mit kell tudni, pontosabban mit nem lehet tudni az ismeretlen olvasóról… Nem folytatom. Aki ennyi üde szellemi érdekesség láttán nem kap kedvet Nagy Koppány Zsolt új kötetéhez, az akkor sem fogja levenni a könyvesboltban a polcról, ha felsorolok még néhány címet és témát, sőt azt is gyanítom, az még csak könyvesboltba is csak akkor téved be, ha a nyári zápor beűzi oda. 

Azt azonban érdemes elmondani, hogy szerzőnk a Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglaló előadásában a humor irodalmi szerepéről értekezett. (Helyesebb lenne azt írnunk, humorizált, hiszen előadása, mint majd minden szövege telis-tele volt humoros, szellemes mondatokkal, gondolatokkal, de azért egy akadémiai székfoglaló mégiscsak komoly dolog. Akkor is, ha vicces.)  Hadd idézzek ebből a bájos szövegből egy hosszabb passzust, hogy tudjuk, mire számítsunk, Nagy Koppány Zsolt írásait lapozgatva! „…azt tapasztaltam, hogy a közönség mindig a vicces, vidám történeteket akarja, azokra reagál jól, azokat szereti; a komoly novellákat esetleg meghallgatja, a nagyon kedves közönségek még kicsit hümmögnek és bólogatnak is hozzájuk, de a hatásuk össze se mérhető a vidámokéval. (Zárójelben jegyzem meg, szerénységet és ismét öniróniát gyakorolva: lehetséges, mindennek az az oka, hogy a komoly novelláim: nem sikerülnek jól, sőt rosszak. De most ezt vegyük ki a képletből, különben nem tudunk továbbhaladni.) Miközben tehát a közönség a vicces szövegekre reagál jól, a szakmában, a nagyszent irodalmi életben éppen ennek az ellenkezőjét tapasztalom: azt, hogy ott a vidám, szellemes, humoros szövegeket szinte megvetik, de legjobb esetben is nem vesznek róluk tudomást, nem tekintik a komoly, a magas irodalom egyenrangú partnerének, egyszóval: a humoros irodalom a szégyenpadban ül, oda ültették. (Nézzék csak meg például az antikváriumok felhozatalát: ott az ún. „vidám könyvek” mindig külön polcon, külön sarokban találhatók, nyilván azért, hogy véletlenül se humorozzák össze a komoly irodalmat.)”

A legjobb pillanat, hogy abbahagyjam ezt az ajánlót, és nyomatékkal javasoljam: Ha tehetik, bátran humorozzák össze a nyaralást!

Nagy Koppány Zsolt: Mit olvassunk nyaralás közben? ARTprinter Könyvkiadó, Spsiszentgyörgy, 2025.