Nyelvkönyvet. Lehetőleg olyat, amelynek van külön elsősegélyügyletekre vonatkozó része. Mert nézzék csak, mi történt.

Végre mi is eljutottunk családilag nyaralni, nem volt olcsó, de erőt vett rajtunk az össznépi őrület, miszerint nyáron menni kell, ha tetszik, ha nincs pénz. Egy kies olasz városkában ütöttük fel a tanyánkat, szállásunkon akadozott a net, sőt általában nem volt (biztosan azért, hogy kedvünkre nyaraljunk), ilyenkor marad az olvasás vagy az önfeledt pancsolás a tengerben.

Kép forrása

Mint delfin a vízben

Mi ezt a másodikat választottunk, tekintettel a gyermekeinkre, meg a bennünk lakó gyermekre. Feleségem igen kedvesen felajánlotta, rögtön a partra való, papucsos önfeledtségű duhaj megérkezést követően, hogy menjél, ússzál, fiam, én addig vigyázok a gyermekekre, ha már annyit vezettél, ilyen kedves nejem van.

Én általában nagyon jól úszom, és csak egészen néha süllyedek el, mint egy kő, de olyankor is továbbgördülök az aljzathomokon, mint Mick Jagger zenekara.

Nem történt ez másként most sem. Úgy haladtam, mint egy delfin, a vízben szintén próbálkozó úrinép mindig csak a szép, fehér hátamat látta és nézhette irigyen. Hát így ebben a tempóban és esztétikában bezúztam valami száz métert gyalog a vízben, ahol aztán egy kecses karcsapással megadtam magam a hullámoknak. Hagytam, hogy lebegtessen a víz, Természet anya ölébe hajtottam fejem, ahogy kell. Néha persze fickósan tempóztam is, lássák a) a gyermekek, b) az asszony, c) a digók, hogy úszik egy ízes magyar úr. Miután suhantam vagy három métert, egyszerre azon vettem észre magam, hogy elfogyott minden levegőm (fölötte elcsodálkoztam, milyen kimerítő sport ez a gyaloglással felütött úszás), úgyhogy sürgősen megálltam légszomjat hápogni. Szerencsére a víz alig a hasamig ért, tehát le tudtam tenni rémült lábamat.

Kép forrása

Itt a vég!

Ám ahogy a lábujjam elérte a szent és vizes anyahomokot, éreztem, amint két pici fogacska előbb csak megkóstolja, aztán borzasztó állkapocserővel, roppanóvirsli-hangot hallatva keresztülharapja a lábujjam bőrét. Sikítva elájultam, szaggató fájdalom kúszott fel a bokámon, térdemen, tovább nem is mondom. Éreztem, hogy elönt a méreg. (Mármint a befecskendezett.) Kétségbeesett igyekezettel próbáltam megnézni a lábujjam, hogy mi van ott, de mindig eldőltem, bele a vízbe. Inkább kievickéltem hát a partra, nyöszörögve mondtam, hogy megharapott egy cápa. Feleségem legyintve nevetett. Ám amikor a lábujjam a négyszeresére dagadt, már ő sem. A gyerekek aggódó arccal kérdezgették, apa, meg fogsz halni, és én biztos voltam benne, mint minden gondolkodó, tehát szükségszerűen pesszimista intellektus, hogy igen.

Elsántikáltam a vízimentőkhöz, és ékes angolsággal, minden nyelvtani szabályt betartva ecseteltem, mi történt, és hogy arra gyanakszom, megmart valami, és vajon tényleg meghalok-e. Ékes olaszsággal elmondták, hogy nem beszélnek angolul, majd ékes kézjelekkel megmutatták, merre van az elsősegély. (Nyolcszáz [kilo]méter, délnyugati irány.)

Miközben egy sivatagban hetek óta víz nélkül kóborló hős elánjával arrafelé vonszoltam magam, elátkoztam a napot, mikor nyaralni jöttem, és keserű mosollyal nyugtáztam, hogy hát igen, ez az én formám, alig érkezem meg, máris halálosan lebetegszem, akinek nem való az úri élet, annak nem kéne erőltetnie.

Kép forrása

Aqua calda

Az elsősegélyen legyintettek, és ékes angolomra éktelen olaszsággal nevettek, miszerint aznap én vagyok az ötödik, és hogy no problemo.

Aqua calda, árulták el aztán a tutti gyógymódot így a huszonegyedik században, azaz forró víz, de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy biztosan kell valami védőoltás vagy tetanusz vagy ilyesmi, szépen meghalok itt nekem ilyen fiatalon s reményteljesen, és akkor a méreg megöl. Kár, hogy semmit nem értettek belőle, de annyit elárultak, hogy minden bizonnyal engem is a sekély partmenti vizekben szörnyeklő (poisonous) spider fish mocskolt meg. (Érdemes rákeresni, rusnya egy féreg.) Aztán egy helyre kis piros lavórban tényleg forró vizet hoztak, belenyomták a lábam, amitől azonmód lefoszlott róla a bőr, és mutatták, hogy kábé húsz percig maradjak így. Miközben éreztem, mint távozik a méreg a szervezetemből, és újra meg újra elcsodálkoztam, mennyit fejlődött a medicina tudománya Hippokratész óta, gyönyörű, napbarnított olasz férfiak és nők haladtak el kis padom mellett, és enyhe undorral vegyes röhögéssel nézték, ahogy fehéren, pocakosan és turistán áztatom a csecsebecse lábacskámat. Meggyógyultam, tényleg, de a további teendőket nem sikerült megértenem olaszul, a doktornéniknek meg elmondani angolul… úgyhogy lehet, mégiscsak meghaltam már.

Száz szónak is egy a vége: nyaralás közben olvassunk nyelvkönyvet.