Nemrég arról számoltunk be olvasóinknak, hogy újabb kötetekkel bővült a kötelező irodalmat felvonultató Kello Diákkönyvtár sorozat. A szériába ekkor belekerülő A Mester és Margarita című Bulgakov klasszikus is ezek között van, ezúttal ezt ajánljuk az orosz irodalom és a misztikus, okkult témák kedvelőinek.

Kép forrása

A 20. századot tekintve nem feltétlenül tartjuk túlzásnak a képet: az ördög Moszkvába helyezi át székhelyét. Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című története ezzel a felütéssel indul. A két síkon, az orosz fővárosban és az ismert evangéliumi jelenetek átdolgozott változatában futó történet közreadásának históriájának hasonlóan érdekes a sztorija, mint maga az orosz író leghíresebb műve. Történt ugyanis, hogy Bulgakov, az akár valláskritikának is betudható regénye valójában a szovjet rendszer kritikáját alkotta meg. A regény az 1928-as évektől fogva, részletről-részletre haladva készült el, de a végső változatot 1940-ben Bulgakov halálos ágyán diktálta le feleségének. A Mester és Margarita, mint a szovjet rendszert kritizáló regény természetesen nem jelenhetett meg ekkor Sztálin ideje alatt. A mű csak jóval később, a brezsnyevi éra első éveiben, 1966-ban jelent először hivatalos könyv formájában. 

A Kello Diákkönyvtár szerkesztői így ajánlják a kötetet: „Bulgakov mítikus regénye, mely miközben görbetükröt tart az 1930-as évek szovjet valósága elé, a költészet értékmentő, magasrendű szerepét fogalmazza meg az emberi társadalomban, csak jóval a szerzőhalála után jelent meg először 1966-ban. Az ördög Moszkvába érkezik, Woland mágus bőrébe bújva, és ezzel a történetben és a regény szerkezetében egyaránt felborul minden rend. Varázslatos és titokzatos dolgok történnek, a valóság az ördög szemüvegén átnézve még keményebb valósággá válik. A Jézus történet pedig a leginkább naturalista, verista részévé válik a regényben.” És valóban. Az amúgy is eléggé nyomasztó egykori szovjet valóság Bulgakov tolla alatt méginkább álomszerűvé, egy kellemetlen utóízt maga után hagyó rossz álommá válik, melyben a gonosz lélek munkálkodása, ármánykodása a mindennapok részévé válik, s ahol az ördög asszisztenseinek egyike egy beszélő aljas macska. 

A netlexikon így összegzi a regény lényegét: „Ahány kritikus, szinte ugyanannyi értelmezés olvasható a műről. Egyes értelmezések szerint az író önéletrajzi vonásokkal felruházott Mestere és szerelme, Margarita története áll a középpontban. Mások szerint a harmincas évek Moszkvájának kísérteties, groteszk, ördöngös leírása, de olyan is akad, aki Poncius Pilátus és Ha-Nocri (azaz Jézus) történetéért tartja jelentős filozofikus alkotásnak. Éppúgy lehet politikai szatíra vagy humoros mű, s kedvelni lehet akár a különböző regénysíkok ötvözéséért is.” A sokat emlegetett mitikus, szerintem inkább okkultnak nevezhető vonal a Moszkvába érkező ördögcsapat megnyilvánulásaiból és a párhuzamos sík, az evangéliumi epizódok jelenetei adják. A sátán, a fekete mágiával foglalkozó Woland mellett Korovjev, az illuzionista, Behemót, az embernagyságú alakváltó kandúr, Azazelló, a gyilkos démon és Hella, a vámpírlány együttese észvesztő ámokfutással garantálja, hogy minden addigi valóságba vetett hitünket és reményünket elveszítsük.

A regény magyarul először 1969-ben látott napvilágot, majd 1978-ban, a rendszerváltás után pedig 1993-ban, később 2009-ben és 2022-ben jelent meg, nem számítva a mostani kello-s verziót. A mű természetesen az első kiadás után máris megfilmesítésért kiáltott, az 1972-es,                Aleksandar Petrović által rendezett 95 perces mozifilm változatban olyan színészek alakítottak, mint Ugo Tognazzi, Mimsy Farmer vagy Alain Cuny. Később többen is újragondolták Bulgakov regényét, így például Fekete Ibolya 2005-ben készített el egy tv-sorozat verziót, illetve maguk az oroszok 2024-ben alkották meg A Mester és Margarita egy kissé romantikusan értelmezett változatát.