Valljuk be, nem sokat tudunk Izlandról. Vulkánok, hideg van, esetleg a sagák, hősi múlt, talán vikingek vagy mik. (Aki látta a Vikingek című sorozatot, talán még egy-két szóval többet – de hát az meg jórészt fikció, ugye.) Ehhez képest igen nagyot változik az Izland-képünk (sőt, élettel – és tudással – telik meg), ha elolvassuk Egill Bjarnason könyvét, amelyik már az alcímében nem kevesebbet állít, mint hogy ez a kis sziget megváltoztatta a világ történetét. Miután megteszi ezt a meghökkentő állítást, szép komótosan nekilát és fejezetről fejezetre bebizonyítja, miért van így. 

Kép forrása

Tudományos szigor, visító röhögés

Persze, mondhatnánk erre, hogy mi, magyarok is írhatnánk ilyen könyvet, hiszen párszor, (lelkesebb vélemények szerint) számtalanszor beleszóltunk (szerényebbek szerint: végzetesen belekeveredtünk) a világtörténelem eseményeibe. Ez való igaz, és örömmel olvasnék ilyen könyvet magam is, de egyelőre az Izlandról szóló példány kézzelfogható/fogható kézzel. 

Ilyen fejezetcímek vannak benne: A Nyugat felfedezése (igen bizony, Amerika!), Izland klímaválságot idéz elő (ezt mondjuk szinte mi is megtapasztaltuk pár éve), Izrael születése (ebben is szerepe volt egy izlandinak), A holdra szállás, vagy A hidegháború. 

Ezekben a fejezetekben már-már egy tudós elszántságával és komolyságával írja meg a szerző, amit tudatni akar, és már-már egy lexikon vagy nagyon komoly tudományos munka színvonalán szól a szöveg – de úgy ám, hogy közben helyenként visító röhögést előidéző, helyenként elismerő bólintásra és csettintésre késztető humort villant. Nem is mennék tovább, már itt megállok. 

Kép forrása

Szívós derűlátás

Rögtön a rendhagyó előszó vicces, ahol a szerző a fordító (a kitűnő Fejérvári Boldizsár) munkájának és az izlandi nyelv és kiejtés természetéről és nehézségeiről elmélkedik, aztán belecsap a lecsóba. Muszáj lesz idéznem néhány remek, humoros vagy szellemes, ironikus, néhol szarkasztikus fordulatot – valójában bárhol ütném fel a könyvet, ilyenekre bukkannék: (Vörös Erikről) „Nem sokkal azután, hogy a Hvamm-fjordra néző tanyára költözött, Eriknek két rabszolgáját is megölték a szomszédai. A tetejébe elterjesztették, hogy a két áldozat boszorkányságot gyakorolt, aminek az lett a következménye, hogy Erik nemes egyszerűséggel átment a gyilkos szomszédokhoz, és ledöfte őket. Micsoda idióta! Bolond Erik! A 10. századi Izlandon a rabszolgákra nem vonatkozott a szemet szemért elve. Eriket a mértéktelen megtorlás miatt bűnösnek mondták ki, és száműzték – újabb (közeli) szigetre kellett mennie. Az eddigiekből annyit tudhatunk meg, hogy Erik vagy hirtelen haragú, agy szerény diplomáciai érzékkel megáldott ember lehetett, vagy talán abba a bizarr hitbe ringatta magát, hogy minden ember egyenlő. Következő tette az első opcióra utal.” Aztán kicsit később: „Erik azonban egyre magányosabbnak érezte magát. Tanulságos történet az övé: bár kellemetlen szokásává vált szomszédai megölése, nélkülük mégsem tudott meglenni.” Egy újabb gyöngyszem a kora középkorról: „Az ötszáz fős kommuna régebben jégvadászatból tartotta fenn magát, és jegesmedveprémmel, narválagyarral és rozmárkoponyával kereskedett, mivel a nappalidekorációhoz világszerte nélkülözhetetlenek voltak ezek az értékes csecsebecsék.” Vagy: „Gissur Ísleifsson püspök tudott írni-olvasni, miközben legtöbb honfitársa még a saját nevét se tudta volna belepisilni a hóba.” Aztán még egy: „A bürokrácia e történelmi léptékű vállalkozását aztán az is megcsúfolta, hogy három évvel később súlyos himlőjárvány söpört végig Izland lakosságán, amelynek lélekszáma 30000 főre zuhant. »A járvány után legalább ennivalóból elég volt, ha szűken is« – jegyzi meg az egyik történelemkönyv, a legszélsőségesebb körülmények közt is szívós derűlátás ékes példájaként.” 

A legvégére pedig az egyik fejezet mottója: „»Egy izlandi csak kétféle fát tud megnevezni: a karácsonyfát és azt a másikat.« (Helgi Hálfdanarson, számtalan irodalmi mű – többek között Shakespeare és a Korán – izlandi fordítójának a fákra és virágokra vonatkozó általános szókincshiányról tett megjegyzése egy újságcikkből.” Hát így. 

Kép forrása

Becsülettel beteljesített küldetés

A kötet hátlapján – jó szokás szerint – ajánlók olvashatók, és egyikük szerzője, Helen Russell azt mondja, figyelni kell, mert a könyvet olvasván megtörténhet, hogy az olvasók azt kívánják, bárcsak ők is izlandiak lennének. Ha ez így ebben a formában nem is feltétlenül igaz (hideg van, fúj a szél, és sorolhatnánk a szerző által is szerényen megemlített negatívumokat, meg hát végső soron jó, jó, jó, jó nekünk), meg kell adni, hogy igen pompás könyv született Izlandról – olyan, amelyik alkalmas rá, hogy a nemzet jóhírét mindenfelé elvigye. Szép és becsülettel beteljesített küldetés: le a kalappal. 

Egill Bjarnason: A megkerülhetetlen Izland. Hogyan változtatta egy egy kis sziget a világ történelmét. Fordította: Fejérvári Boldizsár. Figura Könyvkiadó, Budapest, 2023.