Súlyra, kivitelezésre és tartalmát tekintve is tetemesnek mondhatót hozott létre a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen az Osiris Kiadó. A Trianon 100, melynek Gyurgyák János a szerkesztője, bevallottan a magyarokra kényszerített békediktátum következményeivel való szembenézésre buzdít. A díszdobozban a Kosztolányi Dezső által egykor összeállított Vérző Magyarország, a Gyurgyák-féle Emlékező Magyarország antológia két része, valamint egy térképeket és korabeli plakátokat bemutató plakátmelléklet található.

Kép forrása

Embert próbáló feladat
A Trianon 100 legkiemelkedőbb része kétségkívül Gyurgyák János harminchárom oldalas tanulmánya, melyben a szerkesztő kísérletet tesz a békediktátumról és hatásairól szóló, elmúlt száz év álláspontjait, véleményeit egybegyűjteni, majd azokat ebben a centenáriumi évben újraértékelni és valami újat mondani. Maga a szerkesztő is elismeri, hogy tanulmánya témája oly nehéz, hogy annak vizsgálata számos nehézségbe ütközik, s egy ponton az antológia összeállításának legkínosabb momentumait idézi fel, amikor a felkért szerzők kibékíthetetlen ellentéte okán ki kellett hagyni két egész fejezetet. Ez is jelzi, amit Gyurgyák is többször is hangsúlyoz az Emlékező Magyarország antológia második kötete végén található „Trianon dilemmák” című esszéjében: a magyarok, a magyar társadalom vezető rétegei a mai napig is többféleképpen gondolkoznak, beszélnek az ország feldarabolásáról. 

Kép forrása

Letisztult képet mutat
A Trianon dilemmák összegzés a legfőbb kérdéseket címként megadva osztja fejezetekre. Gyurgyák elsőként a „Miért történhetett ez meg?” címmel indít, majd a „Miért nem lett volna szabad megtörténnie?”, a „Lehet vagy nem lehet?” és a „Mit tegyünk” fejezetekben fogalmazza meg megállapításait. A szerző szakítva a korábbi néhány túlzottan patetikus hangvételű Trianon-elemzéstől, mindvégig a tudomány objektivitását és a témában megszólaló szekértáborok minden színű, helyenként szubjektív hangját is megszólaltatva akar letisztult képet mutatni az olvasóknak. Egy ponton kijelenti, hogy a fő probléma, hogy „identitástudatunk szerves, kitörölhetetlen része volt és maradt a Szent István-i ország”, ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy ennek az országnak felbomlását a közvélemény jelentős része máig képtelen feldolgozni. Gyurgyák látható szándéka, melyet talán kimondhatjuk, hogy meg tudott valósítani a komplex kiadványcsomaggal: nemcsak a múltnak, hanem jócskán a jövőnek, sőt a jelennek is üzent. 

Kép forrása

Veretes kulturális élmény
Meggyőződésem, hogy az Osiris ezen kiadványa sok vezető magyar politikus könyvespolcára is felkerül, ráadásul el is olvassák, és helyenként értő, megértő, egyetértő hümmögéssel nyugtázzák, hogy bizony-bizony: a szerzőnek sok mindenben igaza van. 
A kiadványcsomag szép és markáns, a témához illő kivitelezése emlékezetesre sikerült, a díszdobozban egymás mellett szorosan és fegyelmezetten helyet foglaló három külön egység (Kosztolányi válogatása, a plakátmelléklet és a kétkötetes Gyurgyák-antológia) együtt, és külön-külön is - már megjelenésében is - veretes kulturális élmény. Az antológiákban a Petőfi Irodalmi Múzeum által hozzáadott Vérző Magyarország című kötetben a békediktátum után közvetlenül készült művek szerepelnek, az Emlékező Magyarország címűben pedig az elmúlt száz év ide vonatkozó ugyancsak lírai, prózai művei, illetve tanulmányai, publicisztikái olvashatók.