Vajon mit is várhatunk egy olyan regénytől, aminek a szerzője annak írásakor betöltötte a hatvanadik életévét, és ez az első ilyen jellegű műve? Nos, meglepően sokat, hiszen egy olyan könyvet kapunk, ami a végletekig kiforrott, mentes mindenféle gyermekbetegségtől, alapos, és olyan minőséget nyújt, amit csak egy életműtől várhatunk el.

Kép forrása

Filmekből regénybe
Terry Hayes 1951-ben született Angliában, pályafutását a The Sydney Morning Herald nevű ausztrál újság amerikai tudósítójaként kezdte. Oknyomozó riporterként és rádiós műsorvezetőként is kipróbálta magát, ezt követően találkozott George Millerrel, akivel együtt dolgozott a Mad Max filmek forgatókönyvén. Egy idő után Hollywoodba költözött, ahol Kennedy Miller háziírójává vált, 2001-ben még Bram Stoker-díjra is jelölték a From Hell kapcsán a legjobb forgatókönyv kategóriában. Több televíziós sorozat produceri és írói munkájával bízták meg, ilyen volt például a nálunk is vetített Bangkok Hilton. 
És ezzel el is érkeztünk 2013-ba, amikor megjelent Nevem Pilgrim című kémregénye, amivel a szerző tulajdonképpen az összes Bond vagy Bourne történetet sarokba szorította, és szinte ki is penderítette azokat a köztudatból. 
Persze a jogokat már a következő évben megvásárolta egy filmstúdió, de eddig még nem nyúltak hozzá, nagy szerencsénkre. Nagy szerencsénkre, igen, hiszen Hayes regénye fondorlatos, végig odafigyelést igényel, egyetlen csavarából Agatha Christie egy komplett novellát tudna felépíteni, a megfilmesítése hatalmas falat lenne bárkinek. 

Kép forrása

A kém és a Szaracén
A Nevem Pilgrim bő hétszáz oldala ellenére viszont nem nyúlik, mint a tészta, minden oldalának súlya és tartalma van. Ez nem azt jelenti, hogy nehéz olvasni, de felületesen biztosan nem lehet, és nem is szabad. Történetünk ugrál az idősíkok között, s nem is csupán egy szálon folynak az események, mégis összefonódnak, sokszor apró véletlennek, a szerencsének köszönhető az, hogy feladatába nem törik bele a bicskája főhősünknek.
A regény váza a 2011.09.11-én történt, Amerikát ért terrortámadás, de a sikert ígérő történetet a szerző csupán mankóként használja. Amikor Amerikában történik egy gyilkosság, amely során minden létező nyomot eltüntetnek, a nyomozás egyik vezetője főhősünkhöz fordul segítségért, hiszen éppen az ő a könyvét használják fel a nyomok eltüntetése során. Naná, ugyanis Pilgrim korábban hosszú évekig magas beosztású kémként ténykedett, tulajdonképpen minden a kisujjában van. 
Hősünk ellenfele, a Szaracén, aki a himlő vírust akarja az Egyesült Államokra szabadítani, szaud-arábiai terrorista. Őt is alaposan megismerhetjük. Látjuk gyerekkorát, megértjük, hogyan-miképp kanyarodott a terrorizmus felé az élete. 
Nincs rokonszenv a két fél között, de megértés lehet, ahogyan nekünk, olvasóknak is sikerülhet mindkét oldallal azonosulnunk. Bejárunk sok kontinenst, eljutunk Amerikába, Törökországba, Párizsba és Afganisztánba is, mindenhol látva valamit a közeg kultúrájából, múltjából és vallásából, vagy annak hiányából. 

Kép forrása

Csak győzzük követni!
A regényben a feszültség soha nem lankad, megkapjuk a kémhistóriák körmönfont sablonjait, betekintést nyerünk a politika mocskába, a hatalom burjánzásába, a hit erejébe, annak kihasználásába és megkerülésébe is. A történetet abszolút logikusan és hitelesen vezeti fel, mi is részeseinek érezzük magunkat egy esetleges újabb terrorcselekménynek. 
Minden adat és tény alapos kutatómunka eredménye, az összefüggés, ok-okozat minden esetben adott és érthető, csak győzzük követni!
Terry Hayes következő kötete idén jelent meg, de azt már a Trónok Harca, vagy Hannibal könyvek óta tudjuk, hogy a jó munkához rengeteg idő kell. Nekünk sem egy-két napos olvasmány a Nevem Pilgrim, de ha igazi feszültségre, megdöbbentő megoldásokra, és a mélységek megismerésére vágyunk, akkor semmiképpen se kerüljük meg.