Nehéz, ha nem lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki – mint most én is – egy filozofikus könyvet ajánl az olvasó figyelmébe. A szakmává vált filozófia, mely nagyobbrészt csavaros, talmudista fogalommagyarázatokból áll, nem nagyon tart igényt nagyobb olvasottságra. Pedig a filozófia – a bölcsesség szeretete – valaha arra vállalkozott, hogy a szélesebb, művelt közönség számára is megvilágítson dolgokat, segítsen eligazodni a világban olyanoknak is, akik nem állandóan foglalkoznak elvontabb kérdésekkel. Erről mára szinte teljesen letett, bezárkózott a terminológia elefántcsonttornyába, stílusa pedig gyakran taszító és az érdeklődő olvasó többnyire feladja az első oldalak után. Nem kéne így lennie, de így van.

Kép forrása

Összefüggések
Éppen ezért azoknak, akiket érdekelnek közös ügyeink és akik a hatalmas hírözönben, az eszmék, gondolatok álarcosbáljában kíváncsiak az általánosra, az összefüggésekre, melyek összetartják – vagy éppen szétfeszítik – világunkat, ajánlom Salamon János A szív arisztokratikus szokásai című könyvét. Több szempontból is érdekes. 
Az író mentes minden olyasmitől, ami, a fentiek szerint, taszítaná az olvasót. Stílusa, a műfajhoz képest könnyen olvasható, néhol kifejezetten élvezetes, hogy ne mondjam: szórakoztató. Nélkülözi a terminológiai pöffeszkedést, a szakmabeliek tolvajnyelvét. Ugyanakkor nem törekszik az olcsó népszerűségre, kerüli az aktuális sémákat.

Kép forrása

A platóni hagyomány
Mint mindenről, a konzervativizmus mibenlétéről is felületes és ideológiavezérelt viták folynak. Ezekben a konzervatív gondolkodás a liberális ellentettjeként jelenik meg, az eredetével, gyökereivel kapcsolatos elbeszélés nélkül. Salamonnál betekintést nyerhetünk ezekbe is, anélkül, hogy filozófiatörténeti értekezéseket kéne lapoznunk. Az író gondolkodása, ízlése a manapság kevéssé népszerű és divatos platonikus hagyományhoz áll közel, ennyiben rokon Leo Strauss kifinomult konzervativizmusával. 
Furcsa módon azt kell mondanunk, manapság bátorság is kell ehhez. Mert bár Whitehead szerint a filozófia története nem más, mint lábjegyzet Platón munkáihoz, a jeles görög filozófus nagyon nem divatos mostanában. Különösen az Állam című művét kritizálják, akár még fasisztának is titulálva őt. Bár ez nem meglepő annyira, hiszen Lukács és a hasonszőrűek még Kantot is fasisztának vélték. A platóni hagyomány a kiválóak és a kiválóak törvényeik által irányított államot tekinti a legjobbnak, melyben – paradox módon – a szabadosságtól mentes, értelmes szabadság is a legteljesebb lehet. Gyanakszik a demokráciára, hiszen Platón tapasztalata erről a demokráciáról mesterének Szókratésznek az elítélése és kivégzése volt. Ennek értelmében Salamon is kritikus a ma elfogadottnak tekintett demokráciával szemben. 

Kép forrása

Egy önálló szellem
Témái is azokra a kínos és ezért többnyire elhallgatott mozzanatokra irányulnak, melyek minden a demokráciáról elfogulatlanul elmélkedő, gondolkodó embert érintenek. Kíméletlenül világít rá az ellentmondásokra, melyek a demokrácia vallott céljai és gyakorlata között feszülnek és melyek már a demokráciát leíró fogalmakban is kódolva vannak. 
Egy önálló szellemet ismerhetünk meg belőlük, aki bátran vállalja különállást és az ezzel járó szellemi számkivetettséget. Még vitatható állításai is tiszteletet követelnek és a korszellemet tagadva, érvelésre és nem átkozódásra serkentenek. 
Mindenkinek ajánlom, aki gondolkodni és érvelni képes közös dolgaink kapcsán.