Meghalt Esterházy Péter, oda a magyar nyelv. Vélheti valaki elhamarkodottnak, az ízlését, a konzervativizmusát, fene nagy irodalmi klasszikusokkal kibélelt világképét sértőnek, ne adj’ isten túlzásom mániájának az állítást. De ha véli is, nem baj. Majd minden magyarul beszélő és író és gondolkodó és focizó és káromkodó ember egyetért azzal, hogy ha a magyar nyelv egyelőre nem is, azért visszahozhatatlanul és fájóan odalett valami a nyelvből. Megszegényedett, megesterházypétertelenedett. Az író távozásával kihalt egy fikarcnyi, egy grammnyi, egy melankóliánk ellen időzített gyógyszerként, szomorúság-írtó írként használatos, a lelki egyensúlyért felelős derű belőle. Esterházy derűje nélkül él tovább a nyelv, a nyelvem, a nyelvünk.
Maradtak a könyvek vigaszul. Az íróé és az íróról írtak, az íróért megjelentettek.

Méltó búcsú
Visszafogott borítójú, fontos, Esterházyhoz méltó kötettel búcsúzik a minőségi könyveiről jól ismert Noran Libro Kiadó a nyáron elhunyt Esterházy Pétertől. A megrendülés segédigéi, olvassuk a címben. Esterházy Péterrel a magyar szellemi élet egyik legnagyobb hatást gyakorolt szerzője távozott az élők sorából. Hatást gyakorolt nyelvre és nemzetre, életre és irodalomra. Az élők sorából igen, kilépett, de nem a betű és a mondat egyházából, annak örök időkre választott pápája továbbra is Esterházy Péter.
A névlistát elnézve nehéz a szerzők közt válogatni, elég, ha azt írom, hogy Osztovits Ágnes, Takács Zsuzsa, Nádas Péter, Can Togay János, Sándor Iván, Várszegi Asztrik, Konrád György, Kun Árpád, Makk Károly egy-egy szövege a minőséggarancia. A szövegek különböző helyeken jelentek meg, hangzottak el. Együttes hatásuk nem a gyászt, a reményt erősítik. Halála után írni valakiről mindig hit és remény.

Elfogadni a lehetetlent
Egy-egy szöveg Esterházy halála kapcsán követhetetlen politikai fejtegetésbe kezd, míg a többség a gyász okozta sokk hatása alatt szól az emlékezés szabályaihoz alkalmazkodó, a jó ízlés vékony határain túl nem lépő szép és elgondolkodtató nyelven. „Gyakorolni a figyelmet, ránézni a másik emberre, meghallani, amit mond, és elfogadni, aki mondja. Ahogyan csak Péter tudta. Lehetetlen. Elfogadni, igen, a lehetetlent” – írja Visky András költő. Várszegi Asztrik miseszövegében olvassuk. „Azt is el kell mondanom, hogy szavai egyszerre voltak teológia, azaz Istenről szóló tiszta és szép beszéd, szóltak a teremtő Isten gazdagságáról, az ember életéről, sorsáról, élvezetről és fájdalomról. Írása egyszerre volt briliáns irodalom és egy nemzet nyelvének megdicsőülése.”
Zárójelben jegyzem meg, a szeptemberi Vigiliában Esterházy Péter tanára, Jelenits István piarista atya írt megemlékezést Gondolatok – Gannára menet s Gannáról hazatérve címen. Tehát az Esterházyról szóló szövegek listája folyamatosan nő.

Jó könyv, jó ügy
A könyv jótékonysági ügyet is szolgál: a kiadó a kötet minden egyes eladott példány árából ötszáz forintot utal az Alapítvány a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért szervezet számlaszámára. Aki tehát vásárol a könyvből, jót is tesz egy jó könyvvel. Esterházy emlékéért, másokért.