Érdeklődéssel vágtam bele a Nyakig a természetben című kötetbe, ha már egyszer azt írta róla a kiadó, hogy „hamisítatlan 16. századi pikareszk regény…” Kedvelem a 16. századi pikareszk regényeket. Önmagukban is annyira idióták, hogy az olvasó szinte fizikai fájdalmat érez, ahogy végigolvassa a lehetetlen kalandok, s még lehetetlenebb okfejtések, erkölcsi maximák, apró bölcsességek sorát. S ebben a tekintetben Milen Ruszkov kötete sem okozott csalódást.

A kópéregények elbájoló hangulata
Ám mielőtt a kötetről ejtenék pár szót, hadd mondjam el, hogy Milen Ruszkov – mint azt neve is sejteti – természetesen nem valami 16. századi spanyol szerző, hanem kortárs bolgár tollforgató, s ennek köszönhetően könyve is csak kellemes utalással hozza a klasszikus kópéregények elbájoló hangulatát, barokkos nyelvezetét, sok zengzetes morálfutamát. Viszont cserébe teletűzdeli könyvét számtalan részlettel, amit mi, közép-kelet-európaiak hajszálpontosan értünk, meg persze milliónyi olyan gondolattal, amelyeket, vagy amelyeknek kifordított párját mi, kortárs európaiak mosolyogva ismerünk föl.
Így aztán az is érthető, hogy a bolgár szerző nem csupán a Bolgár Könyvdíjat kapta meg e könyvéért, de 2011-ben elnyerte az Elias Canetti Díjat és az Európai Unió Irodalmi Díját. Igaz, azokat nem a Nyakig a természetben című könyvéért kapta. De legyünk nagyvonalúak! Ennyi csúsztatás bőven elfér egy picaresco esetében…

A dohánnyal való mindent-gyógyítás
A történet, ha egyáltalán lehet történetnek nevezni a fura kalandok sorát, két orvosról szól, pontosabban Monardes doktor és annak famulusa, Guimarães da Silva furcsa gyógykezeléseiről. A regény javarészt Sevillában játszódik, s valamennyi történet főhőse, és egyúttal elmesélője maga Guimarães da Silva, a fiatal orvostanonc.
Guimarães – részben tudásvágytól vezettetve – szinte mindig, mindenben elfogadja az idősebb és rendkívül sikeres orvos nézeteit, ám hamar kiderül, hogy a tudásvágy nem pusztán az orvosi szaktudás egy speciális ágára, a dohánnyal való mindent-gyógyítás praxisára terjed ki, nem pusztán Monardes doktor erkölcsi és filozófiai nézeteinek követésében nyilvánul meg, de leginkább abban, hogy ellesse, miképpen is válhat sikeres életművésszé, jómódú polgárrá valaki a tizenhatodik századi Spanyolországban. Talán mondanom sem kell: Guimarães szegény, Monardes pedig gazdag.
Ám, hogy vagyonát nem elsősorban tudományának köszönheti, hanem…
És jobb, ha ezt a mondatot nem folytatom. Még a végén csorbítanám a leendő olvasók lelkes érdeklődését…

Szélhámosok vagy idióták
Amit azonban muszáj elmondanom, az Milen Ruszkov lenyűgöző írói tehetségéből következik. A regény során végig nem derül ki ugyanis, hogy a főszereplőink mit gondolnak komolyan, s mit füllentenek egymásnak, s maguknak, viszont mindvégig érezzük: valami nincs rendben az őszinteséggel. Szélhámosok ezek, vagy tényleg olyan idióták, amilyen idióta csak egy 16. századi spanyol orvos lehetett?
S ahogy a kételyek egyre jobban eluralkodnak az olvasó lelkében, úgy kerül a kötet mind közelebb korunkhoz, jelenünkhöz, európai, s kelet-európai valóságunkhoz. Nehéz nem föltenni kortársainkra vonatkoztatva ugyanezt a kérdést: szélhámosok ezek, vagy tényleg ennyire idióták?
S ezzel a ki nem mondott, de minden oldalon bujkáló kérdéssel válik igazán izgalmas, jelenünkhöz szóló, mindannyiunkat megérintő regénnyé a Nyakig a természetben.
És akkor még a dohány mindent gyógyító, áldásos hatásairól szót sem ejtettem…