A francia könyvpiacon az utóbbi hetekben heves vita bontakozott ki amiatt, hogy a HarperCollins France alá tartozó Harlequin szerelmes regényeket kiadó részleg úgy döntött: ezentúl nem műfordítókkal ülteti át angolról franciára a könyveket, hanem gépi fordítóeszközök segítségével készülnek a francia változatok, igaz, a mesterséges intelligencia által generált szövegeket valódi szerkesztők is ellenőrzik.

A kiadó álláspontja szerint erre a lépésre piaci okok miatt van szükség: a romantikus könyvek eladási számai Franciaországban csökkentek az utóbbi években, így a hagyományos, teljesen emberi fordítási lánc fenntartása túl költséges lett, különösen azokban a sorozatokban (mint az Azur vagy Harlequin), amelyek kifejezetten alacsony kiskereskedelmi áron (általában 5 euró alatt) kerülnek a polcokra. A HarperCollins France közlése szerint azonban nem tisztán gépi fordításokat adnak ki, hanem az AI-alapú első változatot szabadúszó szerkesztők vizsgálják, javítják és teszik publikálásra alkalmassá. 

A fordítói munkát azonban nem a szabadon elérhető nyelvi modellek segítségével végzik, hanem a Fluent Planet nevű cég által fejlesztett robotok, illetve az általuk foglalkoztatott szerkesztők. A kiadó szerint ez a hibrid modell segít megtartani a könyvek alacsony árát és a megjelenések gyakoriságát.

Mindez rendben is volna, sőt azt is gondolhatnánk, hogy a fejlődés megkerülhetetlen lépéseit látjuk a HarperCollins France döntése mögött, ám a fordítói közösség részéről erőteljes ellenállás bontakozott ki a kérdésben. A Francia Irodalmi Fordítók Szövetsége (ATLF) és a „In Chair et en Os” (In Flesh and Bone) nevű fordítói kollektíva közös nyilatkozatban ítélte el a döntést. Szerintük a lépés nemcsak munkahelyeket szüntet meg, hanem lerombolja a szakma méltóságát, és aláássa a fordítóirodalom kreatív, emberi aspektusát is. Az egyesület felhívta a szerzőket, kiadói dolgozókat és olvasókat, hogy álljanak ki a „teljesen emberi megalkotású szövegek” mellett és utasítsák el az AI-fordítások felhasználásának gyakorlatát. 

Sok fordító és szakértő úgy látja: egy-egy romantikus regény olvasói is érezni fogják a különbséget egy ember által fordított és egy géppel generált, utólag javított szöveg közt, hiszen a hang, a stílus, a kulturális utalások — különösen a műfaj érzelmi finomságai — nehezen adhatók vissza automatikusan. 

A kritikusok arra is fölhívják a figyelmet, hogy Franciaország kulturális és nyelvi szuverenitása szorosan összefügg a könyvkultúrával: a francia könyvpiac — jogi és kulturális szempontból egyaránt — mindig különleges védelmet élvezett, és a fordítói mesterség is fontos alkotóeleme a nyelvi és kulturális minőségnek. 

A francia fordítói egyesületek álláspontja mögött több szakmai érv is áll. Egyrészt úgy vélik, a fordítás nem csupán szavak átültetése: a műfordítás stílus, tónus, hangulat, narratív ritmus közvetítése is, ami ma még meghaladja a gépi fordítások képességeit. Hozzá teszik, hogy a romantikus irodalomnál, amely érzelmi finomságra épít, különösen fontos a kulturális kontextus és stilisztikai elegancia — még a mesterséges intelligencia által támogatott fordítások szerkesztése mellett is kérdések merülnek fel a minőség állandóságával kapcsolatban. Másrészt azzal érvelnek, hogy a hagyományos fordítói szerződések megszüntetése valójában a fordítói közösség foglalkoztatását és jövőjét is veszélyezteti, különösen a fiatalabb generációk számára. 

Ugyanakkor a HarperCollins France azt hangsúlyozza, hogy a döntés mögött gazdasági és piaci realitások állnak: a romantikus könyvek alacsony árú sorozatai csökkenő eladásokkal küzdenek, és a hagyományos, teljes emberi fordítási lánc fenntartásának költségvonzata magasabb fogyasztói árakat eredményez. A gépi fordítás és az utólagos emberi javítás lehetővé teszi a kiadó szerint, hogy továbbra is alacsony áron kínáljon nagy volumenű romantikus tartalmakat, ami fontos tényező a francia piac versenyképességében. Emellett a kiadó hangsúlyozza: egyetlen Harlequin könyv sem kerül kizárólag gépi fordítással kiadásra, és az AI alkalmazása jelenleg csak kísérleti jellegű. Ez megfelel a nemzetközi kiadói trendeknek, ahol az AI-segített fordítás a kreatív munkafolyamat egyes lépéseiben egyre gyakrabban jelenik meg. 

A jelenség természetesen tágabb vitát nyit a fordítói munka, a nyelvi minőség és az AI szerepe körül, különösen a fikciós irodalom esetében. A francia könyvpiac érzékenysége miatt a Harlequin-botrány igazi kihívást jelent, amely rávilágít arra, hogy a mesterséges intelligencia térnyerése milyen feszültségeket hozhat a klasszikus kreatív szakmákban. 

A vita azt a fontos kérdést is felveti: lehet-e egy algoritmust olyan kulturális közvetítővé tenni, amely túlmutat egyszerű szavak átültetésén, és képes átadni a művészi hangot, a nyelvi árnyalatokat és az olvasói élményt.