Néhány évvel ezelőtt még senki sem hitte volna, hogy a féktelen szexualitás egyik bevonzószava a „szürke” lesz az irodalomban. Pedig így lett, E.L. James A szürke ötven árnyalatával bevitte De Sade márki szado-mazo kultúráját a huszonegyedik századba. A most ajánlott könyv, az A szivárványszürke, a James botrányregénye (és annak botrányosan rosszra sikeredett filmes adaptációja) utáni sikerhullámot meglovagolva íródott „felnőtteknek szóló románcról”, ezúttal szado-mazoizmus nélkül.

Jó szimattal
Már láttunk ilyet, mint esetünkben, amikor egy évtizedekkel előtti műfajt újraélesztenek, s aztán másolat másolatot, permutáció permutációt követ. Ilyen volt a Harry Potter és a Gyűrűk ura sorozatok keltette „fantasy cunami”, az új irodalmi hullám, melyben a világsikert látva számos író vetette bele magát az eladási csúcsokat döntögető régi-új zsánerben fogant történetek fabrikálásába.
Igen, így járt A szürke ötven árnyalata kapcsán is a könyvkészítők, könyvforgatók társadalma, midőn kiderült: van az a regénybe oltott erotikus példatár, ami még átmegy a célközönségnek számító harmincas, negyvenes háziasszonyok ingerküszöbén, ugyanakkor már rabul ejti őket ágyban is akciódús fordulataival, epizódjaival. E.L. James – aki maga is egy jóllakott háziasszony, férjjel és gyerekekkel megáldva – jó szimattal alkotta meg a legújabb kori Dekameront, melyet aztán számos másolat, utánzat követett. Ezek közül emelkedik ki minőségben, irodalmi értékelhetőségben Monica Carrot (már a név jó!) A szürkeszivárvány című adult romance regénye.

Vízben, irodában, kocsiban, furgonban
A történet egy pár éve megjelent regény, A gyöngyszürke folytatása. Első blikkre nem gondoltam volna, hogy a Monica Carrot (mely családnév répát jelent) ne rejthetné, mondjuk Balogh Bélánét, aki ilyen írói álnéven lelkesül és lelkesít. De tévedtem, Monica Carrot nem a hazai mezőnyt erősíti, igaz, nem sok nyomát lehet fellelni a világhálón, de a kötet impresszumában a magyar fordításra utaló adat jelzi, hogy a szerző nem honleányunk.
A szivárványszürke tehát egy folytatás, és ha nem túlzás, akkor vegyük most a főhősnek mondott Harlan Checkert az erotikus-akció-románc Philip Marlow-jának, aki kemény öklű és máshol sem puha…
Az erotikus színezetű akcióregények mögöttes alapkérdése mindig az, hogy melyik a fedősztori benne? Az akció vagy az erotika? Én azt hiszem, hogy ez esetben is inkább az akció a cover, ami mögé bújva bizony egy elég profi szex-sztori leporellót kapunk. Ezt igazolandó, egyes kritikusok megszámolták, egészen pontosan tízig bírták, aztán feladták, így úgy fogalmaztak, hogy „tizensok klasszikus szexuális aktust ír le férfi és nő között minden részletében, amelyben a férfiak valamennyien jól felszereltek és bírják a strapát, a nők pedig, egy-két kivétellel, hatalmas mellbőséggel és szexuális étvággyal rendelkeznek. Szex vízben, irodában, kocsiban, furgonban... mindenhol, néha ágyban is. ”

A szabadulás útja
Visszakanyarodva a zsáner virágzásához, érdemes itt beszélni pár szót gyors hanyatlásáról is, ami csaknem ilyen összeomlásszerű, mint amilyen robbanásszerű a szex-sztorik felvillanása volt.
Alighanem ma már mindenki tudja, hogy a Szürke ötven árnyalata trilógiából a világon több mint százhuszonöt millió kötetet adtak el. De ezek a könyvek nem azok, amelyeket szívesen őrizgetünk a családi könyvtár polcán. Így olvasás után nagyon sokan akarnak szabadulni a frivol felütésű és sekélyes tartalmú könyvcsomagtól. A szabadulás útja pedig sok esetben az elajándékozás, csakhogy ez sem megy minden nehézség nélkül.  
Az Oxfam nevű brit jótékonysági szervezet Swanseaben lévő boltja a közelmúltban arra kérte az adományozókat, hogy ne küldjenek több példányt a könyvből, mert már a meglévőkkel sem tudnak mit kezdeni. Állítólag az alkalmazottak egész jól szórakoztak, miközben várat építettek belőlük az irodában.
„A Szürke ötven árnyalatának nyugdíjas otthona lettünk." – nyilatkozott Phil Broadhurst a bolt tulajdonosa.
Van még kérdés?