Lélekjelenlétet kívánunk!
Mielőtt a reklámként is felfogható több, bevezetőben említett kérdésre válaszolnánk, nézzük meg a Zero című könyvet. A regény, melyet itthon az Európa Kiadó publikált, egy értő ajánlója szerinti zanzája, hogy a Latindián nevű országban élő José, miután elveszti patkányirtó munkáját, egy fergeteges, vad és eszeveszett, helyenként szürreális kalandsorozatot él meg. „A naturalisztikusan, szerelmi jelenetekkel, afro-brasil vallási orgiákkal, bankrablásokkal, rendőrségi vallatásokkal tarkított mozgalmas, sok tekintetben szokatlan regényből kirajzolódik egy totális diktatúra képe.”  Ehhez már tényleg csak jó étvágyat és jó lélekjelenlétet lehet kívánni. 

Kiábrándító valóság
De aki a teleregények optikáján túl is látja a latin-amerikai világot és szereti is, annak talán hamarabb eszébe jut egy régi, hatvanas évekbeli horror-klasszikus a riói karneváli környezetbe adaptált orfeuszi történet. A Fekete Orfeusz rémmeséje is főként a szerelemért, a léha életben inkább a zenés mulatságokért, és a huszadik század felívelő, metropoliszaiból a kültelki nyomornegyedekbe exportált új divatjaival keveredő latin folklórjáért élő-haló népségről szól.  Egy olyan érzékiségben lüktető népségről, mely nappal alszik, éjjel él, s melynek tudata a szegénység megélt félelmeitől való ösztönös menekülésképp a mítoszok és babonák hétköznapokba való átemelésével óvja szellemét, elméjét a kiábrándító valóságtól.

Társadalmi horror
És akkor vissza a Lojolai Szent Ignác és Marlon Brando különös spirituális szintézisét adó Ignácio de Loyola Brandao nevű íróhoz, a Zero című regény szerzőjéhez.  És akkor jobb is, hogy megállapítottuk a fentieket, miszerint a Zero egy inkább társadalmi horror, miről, ha belenézünk az író ritkás biográfiájába, azt olvassuk, hogy műve a tudományos-fantasztikus könyveket gyarapítja. Itt bizonyára relativizálásról van szó, hiszen a Zeroban legkevésbé kap helyet a tudomány és a fantázia, már, ami az eddig megszokott technokrata jövővíziókat illeti. Ugyanakkor a szerzőt úgy említik egy helyen, mint sci-fi írót, mondván a Zero egy „disztópikus” (A disztópia vagy antiutópia egy társadalom víziója, mely ellentétes az utópiával) regény. Nos, ha így is van, a „hátra mutató jövő” elve alapján működik Brandao műve. Az író fiatal éveiben újságíróként dolgozott, és mint latin-amerikai zsurnaliszta, hamar megismerte a cenzúrát. Ez a „démon” aztán egész munkássága alatt elkísérte: 1968-ban, amikor az 1964-es brazil államcsínyről írt regényével bemutatkozott volna, azzal kellett szembesülnie, hogy művét a kiadón keresztül a politika kicenzúrázta. Így lehetett, hogy a második könyve, a most tárgyalt Zero, már inkább Európában került kiadásra, hogy elkerülje a cenzorok karmait.  A dél-amerikai politikai apokalipszisekről írott művei sorában a Még mindig a Földön című harmadik regényével is emléket állít a diktatúrák pusztításának.
Ignatio de Loyola Brandaot 2011-ben irodalmi díjjal jutalmazták, na, ja, közben Latin-Amerika is felszabadult, demokratikus lett. Vagy mi…