Nem állíthatjuk, hogy hasonlót még nem láttunk a könyvkiadás történetében, de a mesterséges intelligencia megjelenése annyira felerősítette a könyves zajt, hogy egyre nehezebb megtalálni az értékes vagy érdekes köteteket. Különösen a nagy áruházak kínálatában találhatunk olyan könyveket, amelyeknek a szó szoros értelmében se szerzőjük, se tartalmuk nincsen. 

A könyvkiadás legújabb trash-hulláma mögött vaslóban nincsenek írók, de még szellemírók sincsenek, hanem pusztán néhány jól megkomponált prompt és persze a mesterséges intelligencia okos illúzió-rendszere. A mindennapokba berobbanó nyelvi modellek rendkívül rövid idő alatt váltak termelőerővé, pontosabban pénztermelő lehetőséggé. A mesterséges Intelligencia robbanásával megérkezett a „könnyű irodalmi karrier lehetőségének egy digitális köntösbe öltözött változata is.

No, igen. Ne kárhoztassuk a digitális elmét! Illetve ne tekintsünk rá úgy, mintha valami újat talált volna ki. Nem a mesterséges intelligencia okozza a könyvkiadás legújabb mélyrepülését. A ponyva-regények, lektűrök, az önismétlő, tartalmatlan, ollóval szerkesztett kiadványok már a nyomdaipar első komolyabb sikerei után elárasztották a könyvpiacot. Az efféle szemetek már a XVII. sőt, itt-ott már a XVI. században is jelen voltak, igaz akkoriban valódi szerzők írták a ponyvát, de ha beleolvasunk egy-egy efféle lovagregénybe, betyártörténetbe, kalendáriumba, planétás-füzetbe vagy akár vallásos kalauzba, azt fogjuk látni, hogy az alkotók éppen olyan lélek- és meggyőződés nélkül írták ezeket a megrendelésre készült kiadványokat, mint mai digitális utódjuk. Akkoriban a nyomdák és kiadóvállalkozások próbáltak könnyű keresethez jutni a ponyvairodalom által, ma pedig leleményes mikro-vállalkozók árasztják el a könyvpiacot a maguk értelmetlen szövegtengerével. 

A témának utána járó The New York Times megtalált és megszólított egy AI-írót is, aki döbbenetes üzletről számol be. A Marylandben élő, hetvenes éveiben járó Bill Johns nagyüzemben gyártja az AI-tartalmakat. A vállalkozó az utóbbi években 445 könyvet hozott forgalomba. Persze van olyan kötete, amelyből egyetlen példányt sem adott el, de vannak sikeres vagy viszonylag sikeres címei is. Havonta néhány száz könyvet értékesít az Amazon segítségével és kötetenként 7 dollárt kap a nagykereskedelmi vállalattól. Egy-egy nekilóduló szezonban, mondjuk karácsony körül jó hatezer dollárt is megkeres. Az Amazon heti 10 könyv forgalomba hozatalát engedélyezi, és az öreg könyvhamisító még messze nem érte el ezt a szintet. Cinikus hozzáállását tükrözi, hogy úgy véli – bár romantikus dolog könyvet írni – gazdaságilag nincs semmi értelme…

A kivételesen aktív szöveggyáros mellett persze ezerszám akadnak olyan írók is, akik – többnyire valóban romantikus érzéseket táplálva – szeretnének megjelenni a könyvpiacon, de mivel az íráshoz sem kedvük, sem tehetségük, sem mondanivalójuk nincs, hát hamar megtalálják az AI által kínált lehetőségeket és percek alatt elkészítik életük remekeit. 

Az internet persze maga is erősen táplálja az efféle fantáziákat. Ha sikerről, marketinglehetőségről, személyes brand-építésről van szó, a mestersége intelligencia önmagát ajánlja: gyárts tartalmat! Írj az MI segítségével blogbejegyzéseket, generálj posztokat a közösségi média számára, készíts automatizált YouTube videókat, vagy írj e-könyvet, akár egyetlen délután alatt a ChatGPT segítségével!

A dologban az a hátborzongató, hogy beszéltem olyan novellistával, aki azon elmélkedett, hogy ha a szöveg-automata meg tudná tanulni az ő egyedi stílusát, akkor neki csak a vázlatokat kellene megadnia, és úgy ömlenének ki a laptopból a novellák, mint lasvegasi játékgépből a jackpot-nyeremény. 

Nem tudom, van-e olyan magyar író, aki valóban él ezzel a lehetőséggel, de, hogy a nemzetközi térben elő-előfordul, az biztos. 

A The New York Times idézett cikke szerint az AI által generált könyvek piaca szédületes méreteket öltött. Szakértők úgy vélik, hogy a havonta megjelent e-könyvek száma a ChatGPT berobbanása óta a háromszorosára nőtt. Az Amazonon forgalomba kerülő címek a 2022-es havi 100 ezres átlag után a tavalyi év végére meghaladták a 300 ezret.

Bár a könyves óriás igyekezett cáfolni vagy legalább is nem alátámasztani a kutatók eredményeit, a tendencia jól mutatja, merre tart a könyvpiac. 

Az olvasók megtévesztése egyértelmű, de sajnos az efféle szélhámosságot nem lehet büntetni. Mindenki azt ír, és hoz forgalomba, amit akar. A várásló meg eldöntheti, mit akar megvenni, elolvasni. (Ha olyan helyen vásáról, ahol belelapozhat a könyvbe, azaz mondjuk egy klasszikus könyvesboltban, és nem egy megbízhatatlan virtuális áruházban…) 

Az elbolondításnak azonban van egy másik kárvallottja is: az egyszeri álmodozó, aki azt hiszi, hogy a mesterséges intelligencia segítségével íróvá, népszerű szerzővé válhat. Pedig a szöveggenerátotok használata a legbiztosabb út a középszerűség és a jelentéktelenség felé. Ha bárki képes egyet-két gombnyomással előállítani egy 200 oldalas könyvet, 50 életbölcsességet vagy vicces Facebook-bejegyzést, akkor a kínálat egyre nő, a kínált termékek értéke pedig egyre csökken, míg el nem éri az érdektelen háttérzaj szintjét. 

Hadd tegyem hozzá mindezekhez, erősen reménykedve: minél több a tartalmatlan, szellemtelen, lélektelen mesterséges tartalom a világhálón, az annál jobban igénylik az emberek a valódi szerzők hiteles gondolatait! 

Már csak az a kérdés, hogyan tudják megtalálni…