Az Egyesült Államok keleti partjánál lévő Gaithersburben tartott Gaithersburg Könyvfesztivál az írott szó és az emberi élményt gazdagító erejének ünnepléséről szól, vallják ezt a szervezők. Ezen túl a 2010-es indulása óta a vásár küldetése az olvasás, az írás és az irodalmi párbeszéd iránti érdeklődés felkeltése is. 

A Gaithersburg Könyvfesztivál az eseménynek otthont adó, közel 70 ezer lélekszámmal bíró város egy gyönyörű parkos környezetében kapott helyet, mégpedig május 16-án. A több száz díjnyertes és bestseller szerzőt, költőt és dalszerzőt felvonultató rendezvény sokakat vonzott az Egyesült Államok minden tájáról. A Böhrer-parkban megrendezett fesztiválról így írtak a szervezők: „2010-es indulása óta a fesztivál gyorsan az ország egyik legjelentősebb irodalmi eseményévé vált, amely gyönyörű parkos környezetébe több száz díjnyertes és bestseller szerzőt, költőt és dalszerzőt vonz az ország minden tájáról. A rendezvény ötletgazdája és lebonyolítója Gaithersburg polgármestere (akkori tanácstag), Jud Ashman volt, a polgármester, a városi tanács és a Kulturális Művészeti Tanácsadó Bizottság támogatásával. A fesztivált egy központi bizottság szervezi, amely városi alkalmazottakból és egy elkötelezett önkéntesekből álló csoportból áll, akik idejüket és tehetségüket áldozzák. A részben nagylelkű szponzorok által finanszírozott és Gaithersburg városa által támogatott fesztivál minden korosztály számára kínál programot, ingyenesen látogatható és mindenki számára nyitott.”

Mivel a Gaithersburg Könyvfesztiválra egyetlen napot szánt a rendezőség, képzelhetjük, hogy igencsak sűrű napnak néztek elébe. A tömény programkavalkádban volt izgalmas és különleges költőverseny, nyereményekkel kecsegtető könyvbingo, felnőtteknek, gyerekeknek és fiataloknak szóló íróműhelyek, mesékkel tűzdelt gyerekfalu, valamint a könyvfesztiválra hangolt művészeti kiállítások is. 

Egy picit tekintsünk bele a költőverseny kínálatába, melyre az USA bármely államából adhattak be verseket a szerzők. Rachel Hanauer így írt: „Az önkéntes pólók narancssárgák, kék felirattal – kiegészítő színek –, de a hónaljad csuromvizes, és amúgy is ronda a dizájn. Úristen, már nem tudok filmeket nézni, mert mindig kitalálom a végét.” Kylie Li ekként cifrázta: „A láng átszökik a csendes szobán. Fényesen és élően, a fény táncol a falon. A nevetés szikrái. A mágneses narancssárga árnyalat, mely mindig izzik. De ne feledkezz meg a viasszal. Az alak, mely megereszkedik.” Aiden Shokek Kaplan pedig így dalolt: „Egy nő látott egy üzletembert büszkén sétálni az utcán. Egy férfi látott egy tanárt vánszorogni az utcán. Egy gyerek látott egy művészt sétálni az utcán. De egy férfi csak sétált az utcán.” A költők beadott verseiből ezúttal csak egy-egy részletet mutattunk meg. A teljes versek és a teljes versenykínálat IDE kattintva olvasható el.

A költészeti versenyhez hasonlóan izgalmas volt a felnőtteknek, fiataloknak szánt íróműhely, ami Eva Langston előadó workshopjában arról szólt, hogy miként kell megtartani az olvasót. Így írt erről: „Egy olyan világban, ahol oly sok minden verseng a figyelmünkért, az íróknak már az első oldalon fel kell kelteniük az ügynökök, szerkesztők és olvasók érdeklődését... és a történet előrehaladtával folyamatosan fenn kell tartaniuk őket. Ezen a workshopon megtanulod (és gyakorolod!), hogyan írj olyan regényt vagy novellát, amely megragadja az olvasó figyelmét: a kezdeti felvetéstől és az első néhány oldaltól egészen a végéig. Az Íróközpont oktatója, Eva Langston arról is beszél, hogyan kerülhető el a „pépes közepe”, és milyen technikákkal lehet arra ösztönözni az olvasókat, hogy lapozzanak a könyvben.” Egy másik tudor, név szerint Robert St. John pedig azt tanította meg az érdeklődőknek, hogy hogyan lehet szuggesztív karaktereket létrehozni. Erről így vallott: „Művészek, írók, mesemondók és mítoszteremtők az idők hajnala óta képzelik el az állatokat és a természeti tárgyakat karakterekként – nem azért, hogy jobban megértsék az állatok és tárgyak természetét, hanem hogy megértsék az emberek viselkedését. Ezen a Robert St. John által vezetett workshopon az antropomorfizmuson keresztüli karakteralkotást fogod megvizsgálni, és azt, hogyan használhatod ezt hihetetlen karakterek hihetővé tételére fantasztikus történeteidben, legyen szó vígjátékról, sci-firől, fantasyről, horrorról vagy ezek keverékéről.”